A világ folyton változik. Hozzászoktam a világgal együtt való változáshoz.
Olykor új és hirtelen fordulatok történnek. Egyi kpillanatról a másikra fordulhat, előkerülhet valami a múltból, más időkről hozva emléket. Én voltam? igen. én vagyok most? igen.
onnantól idáig. pár év.
Ez jelenthet valamit. ahogy minden alakul most...
valami változik ismét.
Itt van megint. Túléltük. Este a laptopom előtt gubbasztava írom a tapasztalataim. Hát nemigen változott. Karácsony...
Együtt a család, szeretet, ajándékosztás, miegymás. kicsit rosszul érzem magam, de nem tudom miért. egyszerűen mennék innen el valahová, ha lehet a világ másik végére.
üresnek és szürkének látok mindent, nem tudom rávenni magas semmi érdemesre. csak fáradtan végigfeksztem a síneken és várom mi lesz. de amitől legjobban tartok, hogy erre már nem jár vonat.
Amikor az ember "lennt" van, mindent csak szépnek lát. Ez így van. Én mindig ebből állapítom meg, hogy mélypontban vagyok-e. Most nem. Csak tartok arrafelé, de nem vagyok ott.
Alig bírok a helyemen maradni, érzem hogy mennem kell valahova. Csak nem hagyom itt a családi házat... Dehogynem. Felöltözöm és indulok is a Salsába. Remélem nyitva lesz még.
Most több újdonságot nem tudok mondani, majd lesz valahogy. valahogy mindenféleképp...
III. chrismas - what a big mess...
És ismét itt a karácsony. De ebben az évben sunyi módon támad, mindenféle bejelentés és előjel nélkül. Egyszercsak arra eszmélek: "3 nap múlva karácsony!" és tényleg! Talán lesz alkalmam pihenni egy nagyot végre...
a gond nem is a karácsony közelette, hanem maga a karácsony, hogy mit is jelent mostanában az embereknek. Elmaradnak az érzelmek és mindenkinek a "karácsony = ajándék" elmélet indul el.
Nade! Eddigis túléltük valahogy, ezt így kell folytatni. egyszerűen ez egy olyan dolog, mint az öregedés. leszámítva hogy a karácsonyt nem csak egyszer kell átélni sokáig, hanem periodikusan, évente megismételve. ezvan.
