2 nap híján 8 hónap. Ennyi időt töltöttem az AstraZeneca Kft. alkalmazásában. Ennek ma lett vége. Ma szűnt meg hivatalosan a munkaviszonyom ennél a vállalatnál.
Hogy is kezdőtött mindez? Mint általában minden jó dolog, nyáron kezdődött. Épp két olasz, egy kínai és 3 magyar ember közt álltam, Dömsödön. Én voltam felelős a kommunikációért, mint tolmács. A műhelyben ügyködtünk egy csúgykategóriás rugógyártó masina beüzemelésén, amikor kaptam egy telefonhívást egy ismeretlen számról.
Még egy azelőtt egy hónappal elküldött diákmunka-pályázatommal kapcsolatban hívtak, hogy aktuális-e az álláskeresésem.
Meglepődtem, de egyből elfogadtam az interjúra az ajánlatot. Másnap délelőtt kellett megjelennem Törökbálinton. Július 11-én délelőtt 11-re volt időpontom Tímeához, az Astrazeneca HR osztályán. Kicsit ideges voltam, megmondom őszintén. Egy multinacionális gyógyszerkereskedő vállalat egyik irodájában csücsültem. Beleadtam apait-anyait, de meghozta gyümölcsét. Következő hét hétfőn reggel kellett visszamennem, hogy részleteket megbeszéljük.
És így kezdetm a pályafutásomat.
Teltek múltak a napok majd a hetek is. Lassan kezdtem beilleszkedni. Elég gyorsan belerázódtam az irodai szférába - annak minden apróságával - és kezdtem felvenni azt a tempót, amit diktált.
Heti 5 napot voltam ott, napi 6 órában.
Aztán a HR osztályról a Data Management csapatba kerültem át, elöször mint diák, november 15-től pedig hivatalos állományban levő munkásként.
Összeismerkedtem sok egyéniséggel, minden napomat velük töltöttem. A dohányzóban, az ebédlőben, az irodában és néha még egy-egy remek esti találkozók alkalmával is.
És ennek ma lett vége...
Hétfőtől új állásom lesz. Új vállalatnál új emberek közt.
Izgulok? Még nem.
Várom? Igen.
Sajnálom, hogy eljöttem? erre később válaszolok.
És végül, de nem utolsó sorban, meg szeretném köszönni mindenkinek, aki elviselt engem ezalatt a 8 hónap alatt, én nem kergettem az őrületbe. Köszönöm a támogatást, amit kaptam.
Biztosan tudom, hogy életem egyik legmeghatározóbb 8 hónapja volt ez.
Sokat alakított rajtam, úgy érzem pozitív irányba.
Köszönöm!
III. kerület közt jártunk. A látvány ismét magával ragadott. A várost sem kell elhagyni, és olyan helyeket találhatunk, ami egyszerűen 
csodálatos. Néha elfelejti az ember, hogy milyen is a természet. Pedig nagyon is gyönyörű! Higyjétek el! Próbálom illusztrálni képekkel, de sajnos nem adják vissza ugyanazt, amikor egy sziklán ácsorogva egy másik sziklán levő embert fényképezed. Az ilyet át kell élni!
