empty
minden üres. olyan színtelen, szagtalan egyveleg, amiben létezem én is. keringek, ütközök, lélegzek és létezek. erőtlen kavalkád, izommentes folyó-sordása visz magával.
rámszakadt az idő. Az óra másodperc-mutatójának midnen egyes mozdulata őrítő kongás a fejemben. Lassan telik. épphogy csorog. halad előre.
kemény vázzá száradt belsőm fekete üregét nem lakja senki. agyam megfeszített tekervényei sem látnak már a jövőbe, se fejekbe se előre. megálltam. fáradt vagyok. leülök.
falling apart
minden olyan szép volt. színes, vibráló és élettel teli. nagy reményekkel
felvértezve, semmi nem álhatott utunkba. és elhittük, hogy ez már örökké így lesz. elhittük....egy szempillantásnak tűnik már, mindaz a két év, ami eltellt. sok szép emlékkel, elfelejthetetlen élményekkel tarkított évek múltak el.
de minden változik. ez az univerzumot behálózó gépezet mindent felemészt egyszer. mert semmi sem örök, minden változik. hazugságnak tartottam, elhinni én nem akartam. hogy mindez a szép elmúlik egyszer.
a távolság nő, az idő múlik, mi pedig változunk...
