szombat, január 24, 2009
why NEVER give a cookie to a mouse...

szavakkal almodo

XXI.
péntek, január 23, 2009
nightshift pt.2

Nightshift

hétfő, január 05, 2009
odakinnt
esős délután, szakadó vízkönnyek szaladnak az égből földdel találkozni. az éjjeliőr: kismadarakkal énekszóra zendül, gyönyörű szivárványmezőt álmodik és néha néha mélyet horkant. a sáros úton apró cipők lábnyomában piciny tavak születtek. a domboldalon elterülő márványlapok telihold idején fehér és sárgás jéghegyeknek is tűnhetnének, oldalukon a fény vidáman szánkózik alá.
de most nem ilyen. most sötét, hideg falként mereven áll ellen a természetnek, olalukon a vízcseppek, mintha tiszta erejükből azon fáradoznak, hogy megtapadhassanak valamely véset oldalában. a szerencsésebbek már biztos helyet találtak a hajszálrepedések közt, vagy az Itt nyugszik felirat vésett g betűlyének alsó hurkába kapaszkodva. összegyűlve próbálnak megmaradni a sík lapon de a legtöbb csak leszalad az oldalán.
így esett az egyik cseppel, aki még a márványfalat sem találta el. pedig nagyon igyekezett szekényke, hátha pont a tetején landolna, ott aztán megvárná a vihart és a napon sütkérezve változhatna gőzzé, aztán folytatná útját a nagy körforgásban.
De szegény aprósággal nem ez történt. mély alámerülés közepette nem jól célzott, így nem a megfeleő helyre zuhant rá. nem messze, alig egy karnyújtásnyira koppan, millió, mégapróbb cseppé szakad egy fehér sportcipő orrán.
nem nagyobb az a cipő, talán pontosan olyan kicsi, mint amekkorák a tavak odakinnt, a temető előtt.
a sportcipő mellett mégegy van, ez így már pont egy pár. de nem minden pár mellé zuhan egy térd is. nem hogy mindjárt kettő?!
Pedig itt kettő térd is jelen van, ráadásul pont az a két térd, amely a két sportcipőben helyet foglaló láb tulajdonosához tartozik.
a földre mégsürübben érkeznek a cseppek. ez már nemcsak eső, nemcsak felhőkönny. ez más könnye is már. ezt én ismerem. ez az övé.
az én kis húgomé...
