pt. 1
bevezetés
Ki is Anzelm és miert használom ezt a "becenevet"?
Anselmus Cantuariensis (Canterburyi Szent Anzelm) 1033-ban született az észak olaszországi Aosta-ban. 1059-ben kolostorba vonult, késöbb szerzetes lett majd a beci kolostorban egyre magasabb poziciot szerzett. 1093-ban kijelölik Canterburybe érseknek. Az angol uralkodókkal törtent konfliktusai miatt többszor száműzték néhany évre. 1109-ben halt meg Canterburyben.
Legfobb alkotása az Ontologiai istenerve.
Isten létezését magábol Isten fogalmábol vezeti le, ugynevezett reductio ad absurdum (visszavezetés az abszurdumra) típusú érveléssel bizonyítja mely lényege, hogy elfogad egy állitast majd bebizonyítja, hogy képtelenség következik belőle.
Bővebben errol ittolvashattok: http://hu.wikipedia.org/wiki/Canterburyi_Szent_Anzelm_istenérve
tisztázas
Hogy miért is Anzelm az a név, amit "becenevnek" használok? Akik ismertek, tudjátok hogy nem vagyok se vallásos se istenfelő ember. A válasz egysezrű.
Mert a szó magyar jelentese: Enzsel. A becenevemnek nincs összefüggese Cartenburyi Szent Anzelmmel. Ez csupán a véletlen műve.
De ha egy ilyen véletlen egybeesés történik körül is járom egy kicsit a témát.
És itt szeretném megköszönni kedves Vash cimborámnak, hogy felhivta a figyelmem erre a véletlen egybeesésre.
pt. 2
AZ ARGUMENTUM ANSELMIANUM (részlet)
„Éspedig úgy hisszük, Te az a valami vagy, aminél semmi nagyobb nem gondolható. Vagy talán nincs is ilyen lény, hiszen »a balgatag ezt mondta szívében: nincs Isten«? De biztos, hogy ugyanez a balgatag, amikor hallja, amit mondok: »valami, aminél semmi nagyobb nem gondolható«, érti azt, amit hall; amit pedig ért, az megvan az értelmében, még akkor is, ha nem látja be, hogy ez a valami létezik. Más ugyanis az, hogy egy dolog az értelemben létezik, és megint más megérteni, hogy ez a dolog létezik. Mert amikor a festő előre elgondolja, amit meg fog festeni, az már megvan az értelmében, de még nem fogja fel valóságos létezőként, mert még nem készítette el. Amikor azután már megfestette, akkor az értelmében is megvan, és azt is megérti, hogy létezik a valóságban, amit már elkészített. Tehát a balgatag is meggyőződhet arról, hogy legalább az értelmében létezik az a valami, aminél semmi nagyobb nem gondolható, mert amikor ezt hallja, megérti, és amit megértünk, az megvan az értelmünkben. De bizonyosan nem lehetséges, hogy csak az értelemben legyen meg az, aminél nagyobb nem gondolható. Ha ugyanis legalább az értelemben létezik, akkor elgondolható róla, hogy a valóságban is létezik, ez pedig nagyobb. Ha tehát az, aminél nagyobb nem gondolható, csak az értelemben létezik, akkor az, aminél nagyobb nem gondolható, egyszersmind az, aminél gondolható nagyobb. De ez bizonyosan nem lehetséges. Tehát az a valami, aminél nagyobb nem gondolható, kétségkívül létezik mind az értelemben, mind a valóságban.” (Dér Katalin fordítása, Forras: wikipedia.hu)
Mei iudicium
Szerinte ez így van. Szerintem nem. Most elmondom, mi az én véleményem.
A fenti állítás szerint a balgatag, amikor hallja, hogy "valami, aminél semmi nagyobb nem gondolható" érti ezt, és amit ért az megvan az értelmében.
Ebböl következik (Anzelm levezetése szerint) hogy az nem lehetseges, hogy csupán az értelmeben legyen meg az, aminél nagyobbat nem gondolhat az ember. Mert ha már gondolat szintjén létezik az elgondolhato, hogy a valoságban is létezik, és akkor máris nagyobbat gondoltunk annal, aminél nincs nagyobb. ez pedig magautan vonja, hogy kétségtelenül létezik a valósagbán az, aminél nagyobbat gondolni nem lehet.
Ezt állítja Anzelm.
nagyobbat gondolni
Az alapja az egész feltételezésnek az, hogy isten az a "valami" aminél nem lehet nagyobbat gondolni. marpedig az alapfeltételezesben található egy apró hiba. Egészen pontosan az, hogy aminél nem lehet nagyobbat gondolni.
Aznelm indirekt módon bizonyitja ezt a létezést, ami logikai úton közelíti meg a feltevést. DE!
Tételezzük fel, hogy Isten az, aminél semmi nagyobb nem gondolhato. A logikai / matematikai megközelítés megkívánja, hogy kijelenthetjük: ebben az esetben isten a végtelent szimbolizálja. Egy egyszerü matematikai metódust használva eljutunk ahhoz a kérdéshez, hogy mi lehet nagyobb a végtelennél? ha megszorozzuk kettovel.
ezzel feltételezzük, hogy isten mint egy (teljes valóban vagy csak értelmi szinten) létező objektum a legmagasabb helyen áll, de az általa képviselt "ertek" annál nagyobb, minél több "istent" veszünk alapul.
ebböl pedig az következik, hogy az Isten mint kifejezés nem csak egy objektumra érthetö, hanem definiálhaó egy kategória, aminek a tagjai mind hiánytalanul rendelkeznek az isteni lét minden tulajdonságával. És így beláthatjuk, hogy az isten jelző nem egy konkrét személyre utal, hanem egy, az embertől magasabb rendű életformára.
utószó
Szeretném megjegyezni, hogy az itt leírtak az én véleményemet tükrözi. Semmiféleképp nem szeretnék egyértelmű igazságot levonni az itt olvasottakból. Az egész csupán egy olyan téma feszegetése, melyre szerintem soha nem kapunk igazi, kielégítő választ. Köszönöm hogy végigolvastátok.
