kedd, február 28, 2012

Egy cigarettaszünet emlékére....

Elsétáltam most az ajtód mellett,
És hirtelen szomoru lettem.
De aztán lassacskán megértettem:
nem a vég ez, csupán egy új kezdet...

csütörtök, február 23, 2012

engedjétek meg....

tisztelt emberiség,
engedjétek meg hogy megkérdezzem,

MIÉRT VAGYTOK HÜLYÉK?!?!?!?!

szerda, február 22, 2012

ma reggel

Tavasz van, tavasz van,

Itt a kikelet. Álmos hangon madárfütty szólongat:

Tavasz van, tavasz hát!


Tavasz van, tavasz van,

meggyötört Gaia mélyet szippant,

Tiszta légböl, lassan kelni kell....

Tavasz van, tavasz hát...


Tavasz van, tavasz hát,

Újra szinbe borul falum,

Reggelt könszönt a langyos napsugár.

Tavasz van, tavasz már!


Published with Blogger-droid v2.0.4

kedd, január 31, 2012

nah mégegyszer...


Nah, megint egy ideje.... egy éve már, hogy utoljára biteket csorgattam monitorom papírlapjára.
dohányzom. még mindig. és megint kávézom. a ketto együtt elválaszthatatlanok. Úgy érzem ez boven elég, hogy ezzel kezdem, mint hírt...


apró csetlo-bolto madárka szállt el felettem a minap. felnéztem utána, s csak a tiszta eget láttam, fejvesztve rohanó felhoket, napnak halk sugarait a földbe csapódni.
ilyen a föld, történik körülöttünk, csupán a mi döntésünk, hogy történünk mi is, vagy csak történetek leszünk, amit talán egy polcról leemelve, port lefújva hátha valaki felolvas gyermekeiknek.

Karafiáth Orsolya: Common people

Na szóval ikszék esküvoje volt.
Úgy éjféltájra lett teljes a káosz:
fényár a kertben, koncert és görögtuz,
néhány futóbolond, szülok, barátok.

Nyilván o volt a legklasszabb pasi.
“Próbálj ki. Abból baj még nem lehet.”
Kipróbált, nem lett baj, és így maradtunk.
Járunk – mondtam már? Mint a többiek.

Van már mindkét oldalról egy gyerek -
ikszék se most kezdték, gondolhatod.
A példa tetszett, elkezdtük követni.
És végül is egész jól megvagyok.

Napközben kétszer hív, az este nála.
Hétvége: nagyszülok, kirándulás.
Színház, bókok, virág, na és a többi…
hiszen mi járunk, és ez így szokás.

Újdonsült ikszné jó hamar kidolt,
iksz másnap délig tartotta a frontot.
Én is csak délután mentem haza.
És persze hogy hozzám csapódott.

Vacsit meg reggelit csinál, nevettet,
tolem jó pár versformát megtanult.
Van nála pótbugyim, törülközom.
Járunk – nem mondtam még? Mint mások, úgy.