Pótlás I.

Háát kérem szépen!

Sok pótolni valóm van, mert nagyon sokáig nem írtam ide semmit.
Szóval ismét itt az idő.
Írok ide valamit, hogy jó legyen.
És az lesz! Csak figyeljétek meg! :D
Nah szóval.
Legutóbbi bejegyzésem egy 2 napon furcsa matraton volt. Hát igen!
Azután furcsultak a helyzetek!
De még mennyire!
Most nemigazán kezdem összefoglalni minden részletet, mert Vash barátom blogjában (http://vash0924.spaces.live.com) sokminden már meg van írva, és az úgy is történt. Vagy nem, de az már biztos!

Események:

Fáradt voltam, de mint atom, mert aznap reggel 7kor feküdtem le, egy ferde este után a Zöld Pardonban.
4-fél 5 körül zörögni kezd a telefon, hív egy arc.
Ráérek-e....
Hogy-a-rossebbe-ne :)
És igen. Ő átjött, és a dolgok kicsit elkezdtek szétcvsúszni...
Lehet, hogy volt hozzá köze a bornak is?
azt nemtudom.
De aktív mámorban egyedül egy romantikus filmet is megnéztem (én marha).
A maradék fél üveg rosé-t egyedül próbáltam eltüntetni... sikeresen.
Az egy naggyon csúnya fejszerkezet lehetett, mert a mennyezet repedezett!
:D
Kis szó-vicc, vagy mi a gyalázat...
Mindegy.
Depresszív hangulat, egy kiáltás a fejemben (nagyon gyanúsan a Pink Floyd - The wall c. filmből).
Durrva!
Kétségbeesés, fájdalom, múlt, jelen, jövő. Minden egybemosódott, én meg a számba vettem, és leöblítettem egy kis borral.
Ez is el fog múlni egyszer, mint oly sok minden az életben... Sőt! Maga az élet is elmúlik egyszer. Csupán egy fejfa, talán annyi sem mondja el: éltem. éltél. élt.
De már nem, mert a hely, egy kietlen pusztaság, ahol egy griffmadár is az éhalállal küzködik. De a keselyűk már fölötte kavarognak, mint afféle sivítozó viharfelhő.
Utolsó rándulásai, nekik az első mozdulatok. Lecsap a fekete felhő, és jóllakik a legerősebb.
Mert hát erről szól, nem?
Az erős túléli, a gyengét megeszi...