same people, same feelings, different places

"talán még sosem találkoztunk dömsödön kívül. De! Egyszer...."
ahogy múlik az idő, kialakítjuk a saját egzisztenciánkat. Fejlődünk, felnövük és egy életet teremtünk magunk köré. esetleg más helyre költözünk és más emberek vesznek körül minket. hosszú folyamat ez, de visszafordíthatatlan. így van ez...
"változnak az idők"
lesznek azomban olyan alkalmak, emberek és érzések, amik végigkísérnek minket életünk során. ezt tapasztaltam meg én is.
egy év alatt sokminden történt. sok üveg debrői hárslevelű elfogyott azóta. elköltöztem dömsödről, ez a harmadik lakhelyem. sok embert ismertem meg, sokakkal nem is fogok találkozni többé.
de lesznek, akikkel fogok találkozni, akárhol is vagyunk, akárhová is sodor minket az élet.
nagyon jól esett, ami va történt velem. az apróságok ugyebár...

csak még egy dolog:
igen, alkohol behatása alatt voltam akkor, amikor azt írtam amit. de nem azért írtam. azért mert szerettem volna ha tudsz róla. ha tudsz az érzéseimről. nehezen beszélek róluk és nehezen nyílok meg. talán ez az oka annak, hogy blogolok.
ezt nemtudom.
de mást igen...

gone for a while...

Vasárnap délután. épp a táskámba pakolok össze. jól meg kell néznem, mit rakok el. most egy darabig nem jövök dömsödre. elegem lett.
nem előletek "menekülök", ne értsétek félre, de most egy darabig nem tudok hazajönni. Természetesen ha Pesten járok és ráértek csörgessetek nyugodtan, szívesen találkozok veletek. Nem akarok sejtelmes lenni, ebből adódott már problémám. inkább megmondom, kikre gondolok.
Timi, Ani, Viki, Eszter, Tomi, Csabi, Robi, Peti és a többiek.

most mennem kell innen el. de jelentkkezni fogok mindenképpen!
Vigyázzatok magatokra!

béke!

step by step

lépésről lépésre. máshogy nem lehet. léem szabad ajtóstul rontani a házba.
első két léps megvan. most jöhet a harmadik...

Tegnap mesét nézntem. Ollókezű Edward meséjét. Még mindig egy hihetetlen jó film. Nem kezdem eemezni, ezt mindnekinek látnia kell. ennyi.

keresés: vége

megtaláltam. mindeddig itt volt a szemem előtt, amit kerestem.
mindvégig el sem tűnt, de nbem figyeltem oda, nem láttam, annyira elveszettnek hittem.
nem láttam hogy el sem tűnt.
csupán a környezetem (ne értse félre senki, ez nagyon régről belémerőszakolt érzés és szorongás, a kényszeres megfelelniakkarás a beilleszkedési problémáim miatt) vakított meg, ho ne lássam.
eehhh...
de végülis megleltem magam.
Ez vagyok. ilyen.
változik az életem, jelenleg jó irányba. a zuhanóű periódust elhagytam, most jön a felfelé íveléééés
elköltöztem, most alakítom ki magam körül egy új felnőtt létet.
reggel kelés, kávécigi, meló, ebéd, haza, vacsi, beszélgetés, filmnézés.
hétvégente általában hazajövök dömsödre.
"nem vagyokk alkoholista, de néha jól esik egy-egy doboz sör."
Én csak ennyit szeretnék elmondani, és ami történt szombat este, annak a hátterét szeretném elmesélni, de azt viszont nem ide.
ha valakit érdekel, az jelezzen nekem, és én szívesen válaszolok minden kérdésére illetbe beavatom a részletekbe.

csak ennyit akartam mondani...

midnight jazz

radio cafè. éjjszakai jazz.
halkan dallamai beszínezik a szobát. gondolatom nincs. csak ülök az ágyamon és nézek ki a fejemből.
kicsit fáradok, de nemvészes.
nemsokára viszont aludnom kell. holnap megint koránkelés, munka és pörgés. de sebaj, talpon kibírom.
aztán pihi és pénteken haza.
nemtudom mit akartam íri. szóval csak ennyi.
nem jut eszembe semmi értelmes. csak ülök. itt.
egyedül.

ölelést hiányolva.

jóéjszakát!

past, present, future

reggel felkeltem. irány dolgozni. ebéd, munka majd haza.
itthon átnéztem a hűtőt (ami nem volt egyszerű BKV buszon eljuttatni ide, de mi győztünk) és lementem boltba bevásárolni. hagyma, paprika, paradicsom, kenyér.
utána nekiálltam főzni.
és most látom: stabil lábakon kezd állni az életem.
végre kezdek előre látni. látok jövőt magam előtt. felszakadt a carpe-diem sötét felhője.
lassacskán felépítem az életem. elvége már nem egy taknyos tini vagyok.
22 éves férfi egy albérletben.
kezdenek jól alakulni a dolgaim (legalábbis bizonyos részei...).
vannak barátaim (akiket én is barátaimnak tartok), vannak akik szeretnek (akiket én is szeretek) és vannak akiknek hiányzom (akik nekem is hiányoznak).
legalábbis én ezt hiszem.
haladok valami felé, ami jónak néz ki. stabil és erős. egy szép végkifejlete az életnek. "american dream".
de ettől még nem változok meg. nem leszek beszürkült átlagpolgár, a nézeteim, a hitem, a látásmódom megmarad. csak teremtek magam köré egy életteret, hogy legyen egy hely...
egy hely, ahol mindig szívesen látom a barátaim, ahova mindig hazatérhetek egy átmulatott éjszaka után.

a short one....

Most csak röviden levonom a konzekvenciákat a mai estéről.
egyvalamihez értek, az az, hogy teremtsek káoszt, hogy zavarjak össze mindent.
nem "így" szerettem volna, de meginogott alattam a föld, szakadék nyílt meg és én belezuhantam.
remélem sikerül végre megbeszélni a dolgokat!