reggel felkeltem. irány dolgozni. ebéd, munka majd haza.
itthon átnéztem a hűtőt (ami nem volt egyszerű BKV buszon eljuttatni ide, de mi győztünk) és lementem boltba bevásárolni. hagyma, paprika, paradicsom, kenyér.
utána nekiálltam főzni.
és most látom: stabil lábakon kezd állni az életem.
végre kezdek előre látni. látok jövőt magam előtt. felszakadt a carpe-diem sötét felhője.
lassacskán felépítem az életem. elvége már nem egy taknyos tini vagyok.
22 éves férfi egy albérletben.
kezdenek jól alakulni a dolgaim (legalábbis bizonyos részei...).
vannak barátaim (akiket én is barátaimnak tartok), vannak akik szeretnek (akiket én is szeretek) és vannak akiknek hiányzom (akik nekem is hiányoznak).
legalábbis én ezt hiszem.
haladok valami felé, ami jónak néz ki. stabil és erős. egy szép végkifejlete az életnek. "american dream".
de ettől még nem változok meg. nem leszek beszürkült átlagpolgár, a nézeteim, a hitem, a látásmódom megmarad. csak teremtek magam köré egy életteret, hogy legyen egy hely...
egy hely, ahol mindig szívesen látom a barátaim, ahova mindig hazatérhetek egy átmulatott éjszaka után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése