mondtam, hogy keszul az uj post. nem azert, mert olyan nagy dologra keszultem volna, hanem csak ugy gondoltam bejelentem. :)
valojaban elkezdtem volna delben is, de sok volt a tennivalo.
nah szoval hogy is vagyunk?
koszonom jol.
kezdem jobban erezni magam a boromben es emberekkel is szivesen talalkozom.
a munkamat egyre jobban kedvelem, tobb technikai dologba latok bele. vegre latok egy kis fejlodesi iranyt. "majd kiderul" :)
nem irok.
ez az egyeduli dolog ami aggaszt. vagy inkabb zavar.
nem tudok mar irni... 2 ev telt el, de meg mindig nem megy.
nem vagyok ugyanaz. mely sebet szereztem, sokaig vereztem.
valaki akkor, ott, abban a templomban meghalt. a remeny, a poeta, egy szebb vilag kepe veszett el.
masfele vettem az iranyt.
aranybarna mezo menten setalok....
leirok nehany szot, magambanezek es sotetet lattam. regen szavak tengere arasztott el, gondolatok es erzesek. hianyzik.
szerettem azt az onmagam, aki elol menekultem.
osszefirkalt konyv hever a polcon, port es emleket gyujtott magaba.
Bajom nincs, maganyos vagyok de ettol meg nem hatarolom el magam az elet adta lehetosegek elol.
szivemen tatongo sebre az ido afiumkent cseppen.
var majd uj bor fedi le a lyukat, de emleket mindorokke erzem majd.
remenykedem. igen, a remeny fontos dolog. foleg most. itt. 2008-ban. az emberi civilizacio vegso szakaszaban. egyre kevesebb szep dolgot latunk es egyre tobb fajdalom er minket majd.
lassan elfelejtunk latni, hallani es erezni is. egy erzelemmentes fogyasztoi hustomegge leszunk majd, egy teglat kepzunk csupan a babliloni toronyban.
igy lesz, nem ketes.
es a torony orjongo tuzlandzsava valik majd, ami az eg fele nyujtja ekes pengejet, kioltva millio eletet, meggyalazva milliard letet. es elkezdodik a vegitelet.
elso napon tombolo tornadok tepazzak meg a fold felszinet.
madokik napon hideg eso lazitja a kiszaritott talajt.
harmadik napon kristaly jeg veri szet az utolso legiokat.
negyedik napon vereso tori meg az utolso elmeket.
otodik napon langolo kotomeg tarolja le a megmaradt romokat
hatodik napon tiszta ho fedi le az ember utolso nyomait.
es vegul a hetedik napon uj elet sarja no ki elozoknek hamvaibol.
talan ok majd jobban csinaljak nalunk...
talan a vilag lesz meg szebb is annal, amit most latunk ha kinezunk az ablakon.
igen, az emberiseg veget varom mar. csak abban bizok hogy elhetek amikor bekovetkezik. amikor mindenki az eget figyeli remulten es ketsegbeesve, en akkor az arcokat fogom nezni. amikor mindenki terdre rogy es bombolve zokog, eletem egyik legboltogabb pillanatat elem majd at.
jojjon a dicso halal ha jonnie kell,
ellenkezni nem fogok hisz nem lehet.
jobb vilag remenyevel kecsegtet majd,
a csendes, nema elmulas.
