sajnalom

egyedul ulok az irodaban. nah jo, nem egyedul, vannak meg itt ketten. itt, ahol napkozben kb 80 ember nyuzsog. es csend van.
hatamon a hideg szalad vegig.
faradt vagyok. nem az a testi faradsag, hanem valami mas.
amikor az eletbe faradsz el es mar levegot venni sincs sok erod.

jol vagyok? nem
soha nem leszek jol, mert valamit mindig teszek.
mint ahhogy tettem az eddig is, teszem most is es a jovoben is tenni fogom.
hulyeseget.
meggondolatlan dolgokat.

probalom rendbehozni az egyik bajt, amit okoztam, kozben mashol artok megint.
amikor azzal torodok, megint valakinek faj. es ez igy tovabb.
nem teszem direkt a fajast, o mar egyutt jar velem.
akarhova nyulok hogy azzal jot tegyek, a fajdalom is teszi ugyanezt.

sajnalom.

nem vagyok hibatlan, sosem allitottam. aki ismer tudja, hogy nem vagyok egoista. nehanyan annak hisznek, de azok velemenyevel nem torodom.

bantani nem all szandekomban. ha sikerult, sajnalom.

a hideg megint vegigrohant a hatamon.
az ejszaka mar hidegge es remisztove valik neha. nekem!
mar nem melegit az ejj sarga fenye. atalakulok. mint a verfarkas telihold idejen.
atvaltozok szurke alakka lassan, es a hetkoznapok tengerebe fulladok.
kapalozom de hiabavalonak tunik minden. egyre mellyebre merulok a szartengerben.

es egy sajnalom nem eleg.
a gazdasag gusba kotni a kezem, idos fejem pedig luxusra hajtana fejet.
csupan azt kivanom, amikor hamvaim a dunaba szorjak, hogy ne ugy emlekezzetek ram, mint egy ember aki artott es tett semmi erdemeset!
emlekezzetek arra a keves jora, amit megtettem. eltorpul bar amellett, amit artottam, ennek tudataban vagyok mar.

edes draga, egyetlen menyem,
elso esten meg te mondtad nekem.
tudtad bajom forrasat, mely maga a letem,
akkor, ott, egyszer meg is mondtad nekem.

sok szep veszett oda, ido a vasfogaval agyambol kimorzsolta.
a teren regen setalva, ejjszakai buszt varva, vagy csak hus bort iszogatva.
regi dohanyzoban viccelodve vagy egy jo filmet nezve.

annyira valtozom, evek soran ez mar reszemme valt, hogy minden uj egy mast ismer meg bennem. mas voltam akkor, mas vagyok most. holnap ha felkelek, megint mas leszek mar.

az ido engem is megrag.
emeszt es egyszeruen kihany.
odakop egy kore, szaradni epphogy kezdek,
megint megrag, es a tukor ismet egy idegent lat bennem.