1967 - Antwerp

egy örület. már már katarzis amit átélelek ha meghallgatom.

Wayne Shorter szaxofon, Herbie Hancock zongora, Ron Carter nagybőgő Tony Williams dob és Miles Davis trombita.

Nah gyerekek. Kérem tisztelettel, amit ez a quintet leművelt ott. Nah AZ nem semmi!

Negyedik szám: Round about Midnight.

gyönyörű trombitaszóló. háttérben Herbie kicsit aláfest. És Miles lágyan játszik bele az éjszakába. már már imának tűnik. elhalkul. de mégegyszer feláll, felmutat hogy nemúgyvan és megint halkul. Majd egyszercsak a semmiből... egyszercsak előtörnek a többiek és egy teljesen örületes összjáték indul. Tony Williams örületes dobjátéka teljesen már a fellegekben. 

és az egész egyben összejátszik és lelassul. lepihen egy kicsit. kalandozó trombitaszó úszik szerteszét. Majd Herbie és Ron veszik át a "szót". 1967. nah valahonnan innen jött a modern jazz. 

az akkoriban levő konvenciókat teljes egészében megfogták, jól megtámasztották. oldalról is. aztán pedig jól megrúgták. egész Angliáig rúgták.

szóval összegezve: Nah! Ezek az emberek értettek a zenéhez és jól is csinálták. 

és ez a különbség...

Játék... (Ron Carter)

vision. past. hopeless being...

"A két kissrác áll egymással szemben. egyikük keze vérzik, a másik elfut elõle. a fûzfa térdre rogyik, ereim beleremegnek, de nem én tehetek a halálról sem, miért gyûlöl az élet? A testvérem elfut elõlem, a nagypapa bicskáját a földre ejti. nem értem a futást, nem érti a vágást. egymást hagyjuk elmenni, a világ egy más helyére. 

Keresni megyek, el a messzi vidékekre, ahová eltévedt a gólya. ott kell lennie, valahol odakinnt. talán most is sír, mert bántották rosszemberek. talán most is az eget nézi, holló csõre ütötte lyukakat köti össze. keresésem eredménye lesz a siker, aminek a végén életem utolsó erejével ölelelm haldokló húgom testét magamhoz. merthogy vége lesz ott már mindennek, az oltáron szeretkezünk egy utolsót, hadd lássák a szürke emberek ahogy meghalunk a szerelmünkbe. Szívünk nem veri az élet ütemét, vérünk a testünkbe alvad majd. szétrepednek a vénáink, a fehér falat vörösre festi a kín. szellemként nézzük majd végig, hogy válik a testünk a halandóság mardalékává. ünnepeljük a halálunk. 

és megtalállak egyszer, bûnös kishúgom!"

a hole in me

visszanezek az idoben, egy evet ugrom vissza...

nem tudok mit irni, az erzes megfoghatatlan.

csak hianyt erzek. hianyoznak a reggeli munka elotti cigikavek, a delelotti kapucsino es a "Nah?" - "Nah!".

hianyoznak a lefozott kavek es a feloras ebedutani cigizesek.

hianyzik a legkor, es hianyzik sokminden.

az ido megy, en pedig mozgok az idovel tovabb....

sok szep marad a hatam mogott, de ezeket elfeledni nem fogom.

8 honap volt, 8 szep honap....

koszonom mindenkinek.

music

jazz. of course. 

nowdays: early albums of Dave Matthews band (Remember two things - '93, under the table and dreaming - '94, Recently - '95 and Crash - '96).

and everithing is colorful as you paint it. 

i paint my world to gray. sometimes green and brown and orange. 

depends on the mood i'm in.

nothing to say, nothing to draw...

and now?

"And now? So What? That's all?" - you might ask regarding the last post. 

No...  I just got no free time in the last couple days. So I give an update on the recent events:

Friday: Work okay, chilly friday afternoon. Waiting for the Company's Xmas party. My Team leader come to my desk and ask: "Do you want to go to a training?" - Of coure - was my anwser. Funny.

And finally I get to the party. It was nice, I liked it. okay, I get drunk on the end, but that's okay. I wasn't act like an idiot :) (hopefully) 

On the whole weekend, I wasn't do much just laying and chilling.

On the first 3 days of this week, i was on MCPST training. 

High School feeling. I liked it.

And today, everything back to normal. 

But I hope this training and the Exam will help me to get a better position here at Getronics.

This company is one of the few companies, who's hireing people theese times. 

So I guess it's stable for me and for my english skill as well. :)

Okay, i think I go now....

Maybe later. :)