"sotetet es rettegest hallok a fulem mellett elsuhanni.
arnyek lenyek a tancukat lelkem helyen tancoljak, korululik a tuzet, melegednek, majd lassan tovaszallnak.
igy megy ez, igy megy reg, s hogy igy van, en tudom csak.
en erzem a tatongo lyukat, amit evek ota fajdalommal telitek, mas bujni bele ugysem fog, ugysem akar.
hiszen fajdalomnak van tartva, s a fajdalom is lakja. enyem, masoke, mindenkije ide koltozik, hisz tudjak, a vilagon ha van egy hely, ahol a fajdalom otthonra lel, az enbennem van, melyen belul..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése