álmok

álmok. a gátlásaink szertefoszlása. illúziók.
olyan jó lenne a való életet is álmodni. hogy az legyen, amit mi szeretnénk, ugye?
lehet így! lehet úgy, ahogy mi szeretnénk, amit mi akarunk. csak tenni kell érte!
ez a titka.
merthogy, "csak a döglött hal úszik az árral"

vércukrok...

az egész 3 hete kezdődött.
hazaértem dömsödről szerda este 5 után. levetődtem a fotelomba, és a képernyőt bámultam. sokor úsztak az irc-n. olvastam a topicot: "ma este ijasz 19:00".
magamelé vettem a klaviatúrát, és informálódni kezdtem.
6 után már a 73-as buszon zötykölődtem a blaha lujza tér felé.
majd négyeshatos villamossal a negyedik megálló. nyugati.
már csak 5 perces séta, és odaérek.
életem első chat-találkozója...
a #weresugarz szoba virtuális lakóinak egy kis csoportja szokott az ijászban találkozni.
és most én is ott álltam előtte. DuNy-t vártam. megérkezett.
bemutatkozás: "duny vagyok. én sinxxx".
és bementünk.
furcsa volt "sinxxx"-kén bemutatkozni.
de voltak ismerősen csengő nick-ek...
Gabri, Wadree, McLoad és a többiek...
később befutott Kathyca is.
Kathycával sokat beszélgettem aznap este. mindenki más csocsólázban égett...
jól éreztem magam.
következő héten ismét szerdán meet.
volt szerencsém élőben találkozni murugyával is.
az ijász előtt ácsorgő tömegből őt szúrtam ki először. pedig akkor láttam életemben először...
és ismét jól éreztem magam...
egy teljesen új társaság, új emberekkel, új élményekkel.
örülök, hogy lassan én is kezdek oda tartozni....

Komment: " az érzések?"

Komment a következő bloghoz:
az érzések (By: katy)

Szóval....
Hogy miért érzünk néha így?
nemtudni. mert tulnyomó többségben emberek vagyunk. mindenkiben vannak emberi érzések. szépek ezek, és kellenek is. nem mindig szépek, nem mindig jók. van amikor csúnyák, van amikor bántóak, van amikor fájnak... de érzések. de érzed őket. és ez a csodálatos az egészben! hogy érzel.

the calling...

I have to go..
Someone’s calling.
I hear him.
I know him
I met him once.
He’s back
He’s back, and he’s waiting for me...
Again.
As it happened once

schism = szakadás

Ticks & Leeches

Suck and suck. Suckin up all you can suckin up all you can suck.
Workin up under my patience like a little tick.
Fat little parasite. Suck me dry.
My blood is bruised and borrowed. You thieving bastards.
You have turned my blood cold and bitter,
beat my compassion black and blue.

Hope this is what you wanted.
Hope this is what you had in mind.
Cuz this is what you're getting.
I hope you're choking. I hope you choke on this.
I hope you're choking. I hope you choke on this.

Taken all I can taken all I can, we can take. Taken all you can taken you can, we can take.
Got nothing left to give to you.
Blood suckin parasitic little blood suckin parasitic little
blood suckin parasitic little tick
Take what you want and then go.

Suck me dry.

Is this what you wanted?
Is this what you had in mind?
Is this what you wanted?
Cuz this this is what you're getting.
I hope, I hope, I hope you choke.

homo hominis, pt 1

a gennyt téglának vették, összegyúrták és lett az ember...
megint csalódtam az emberben, mint olyan lény, aki érezni képes.
mert érezni nem képes, csupán saját maga iránt.
elbutulva azt látja, amit akar,
azt a képet, amit magának kreálni képes.
túl kényelmes, hogy mögé nézzen,
és meglássa, mi is van az illúziók mögött.
fél, és reménykedik, hogy az van, amit lát.
végre "boldog". és elhiszi...


egy alagútban robogó vonatot látok. utasai mitsem sejtve a végállomást várják.
hangosan zakatolnak a vagonok a végtelennek tűnő sötét lyukban.
lassan látni a kijáratot, és vele a végállomást is.
a fény egyre közeleg, szinte már látni.
ahogy a mozdony eléri, óriási hangzavarral robban ezernél is több apró szilánkra.
az kis vörösen izzó darabok apró meteornak tűnnek a sötétben.
körös körül az alagútban, elszenesedett testek hevernek.
serceg még a húsuk, füst száll fel a testnyílásokból.
csonka tetemek és végtagjaik szanaszét hevernek,
mint a csillagok az égen, egy csendes nyári éjszakán.
köpőlegyek és dögevő keselyűk a frissen sült húsért viaskodnak.
halottak. mind halottak.
egy festett fal állta útját az utasoknak. és most mind hogy végezték...

"Nagy szavak nem kellenek
Kimondva,kimondatlanul
Teszem,mit más nem mer talán"

"Infósok vagyunk mi, fasza gyerekek!
Értünk csörögnek a sörösüvegek!
Mert az egész világ tudja:
A Neumannál nincsen jobb!

[...]

Infósok vagyunk mi, fasza gyerekek!
Értünk csörögnek a sörösrekeszek!
Dolgozik a vese, dolgozik a máj,
Az Infósnál áll a bál!"

felhívás

örömmel látom, van aki olvassa a blogom.
azt is látom, hogy van akinek ez nem tetszik.
ez egy szabad ország, elvileg demokrácia uralkodik. szólásszabadság.
de amit nemigazán szeretek, az a gyanusítgatás.
ez most kifelyezetten anonymusnak szól:
"ismersz" engem?
találkoztunk már valaha?
vagy egyszerűen csak olvasol a géped előtt merengve, és másokon éled ki az elfolytott aggressziód? megpróbálod elképzelni milyen lehet ismerni egy embert, és utána ezt a képet kritizálod?
- kábítószeres? - nem vagyok kábítószerfüggő.
- iszik? - te nem ittál soha életedben?
ami pedig a notórius kokainfogyasztást illeti: nem próbáltam és nem is fogom. neked viszont elég konkrét képed val erről az állapotról...
mégegyszer megkérdezem, nemtudom, hogy ismersz-e, de kétlem.

amikor a kommentárod olvastam, örömmel láttam viszont, hogy nem vagy suttyó. intelligens vagy. ezt nem vonom kétségbe.
örülök, hogy véleményezted a blogom. függetlenül attól, hogy pozitív vagy negatív-e a vélemény.
és ha szúrja a szemed a létem: akkor fordulj el. mert én nem hagyom abba.

"goodbye cruel world, I'm leaving you today..."

"Goodbye cruel world,
I'm leaving you today.
Goodbye,
Goodbye,
Goodbye.

Goodbye, all you people,
There's nothing you can say
To make me change my mind.
Goodbye."
Pink Floyd - Goodbye Cruel World (The Wall)

Ez az idézet pont ide illik. Ahogy ma felkeltem. Ahogy a hintaágyban ültem és gondolkoztam.
"Viszlát te kegyetlen világ, Elhagylak ma..."
Elhagyom ezt a kegyetlen világot.
Egy új, szebb világba indulok. Megyek.
...
Vagyis már oda is értem.
Egy szebb világba.
Körülnézek, és barátkoat látok. Akikre számíthatok. Akik számítanak rám.
Erőt ad és nem hagy lesülyedni a mélybe.
Hirtelen ez az egész.
Szürke ködön át, sötét alagúton keresztül megérkeztem ide.
Egy magasabb, boldog lét!
Köszönöm mindenkinek, aki segített, aki segít és akikre támaszkodhatok!
Ez Vica-Versa, remélem tudjátok!
Köszönöm, evil, Heri, M*C*G, Majtika!

desum somnium

aranykeretes kép, egy álom...
díszes világ, egy létező jövőkép.
kétkezemmel fogom meg, erővel dobom a földre.
bereped, megsérül.
páros lábbal ugrom rá, millió darabra hulljon szét.

"I watched them fall away..."

a zavaros álom-képek még a szemem előtt lebegnek.
szépség, boldogság... minden.
ezernyi apró szilánk hever most a földön.
lehajtott fejjel gyászolom az álmot.

"fájó halált halt az álom,
én meg némán gyászolom.
jobbomon áll egy alak,
felismerem benne önmagam.
balomon egy másik ember
kinek élők közt nincs is helye."

egyenlőre a fájdalmat látom, szenvedést, de van egy cél.
e célt hárman tűzzük ki magunk elé.
hárman törjök szét álmainat,
hárman gyászoljuk majd,
hárman sírunk majd.

"There was a time that the pieces fit, but I watched them fall away."

de hárman leszünk utána is, egymáséi.
kézen fogva együtt repülünk fel a magasba,
együtt leszünk képesek a világforradalomra.

the things are changeing...

meg fogok halni... hamarosan.
korábban, mint gondoltam.
azt még nem tudom, hogy én fogom e megtenni, vagy más.
vagyis de! közvetve én. én okoztam a halálom kiváltó eseményeket. én is...
meg ő is. meg ő is.
mi. de szeretném, hogy amikor meghalok, ők is haljanak meg.
velem együtt.

"mindhármunk kihűlt teste,
a mocskos porban feküdjön.
egymás melett, közel.
habár mások nem fogják látni,
hármunk rothadó húscafatait.
nem fogják érezni,
a legyek hadát vonzó bűzt.
dehát ők mások... ők normálisak
amikor a csontjainkon már
a húst lerágták a bogarak és a férgek,
amkor a koponyáink szemgödréből
az éhes hollók a szemgolyókért viaskodnak,
a hosszú szenvedés és lassú kín után...
nah AKKOR!
mindhárman együtt születünk újjá!
Arcunkat az égfelé fordítva,
szárnyainkat kifeszítve,
repüljünk fel az égbe!
Lássuk onnan, hogy mi ez a világ!"

szóval meg fogok halni. ezt már látom. de ennek így kell lennie.
fájni fog. Hogyne fájna! mindig, amikor meghalok, szeretnék csak túlesni rajta.
de én meghalni így nem tudok. mi meghalni így nem tudunk. mert mi mások vagyuk.
nekünk a halál folyamata hosszadalmas, kívzó tűzben való égés. fájdalom és sötétség. de szükségszerű. hogy a tűz közepén fekve, egyszercsak kinyíljon a szemünk, és kilépjünk új valónkban.
szükségszerű a fájdalom a létünk, a szellemünk és a lelkünk miatt. hogy utána tisztán lássunk.

amikor egy-két hét leforgása alatt megfordul veled a világ. ráadásul többször is.
megtapasztalsz olyan dolgokat, amikről eddig csak álmodtál.
felfogsz dolgokat, amit nem tudtál megérteni. amiről nem is tudtál, hogy létezik. amikor egyik pillanatban az égben lebegsz, másikban a földön herevsz. amikor kisebb időutazásokon veszel részt. amikor nem aludtál lassan 36 órája, és alig eszel, mégis tele vagy energiával. elindulsz a megértés hosszú rögös útján. amikor már tudod: neked célod van!
kezd lassan tudatosodni benned, hogy te nem vagy normális. nem vagy beteg. nem vagy skizofrén vagy a szorongásaid sem a paranoiától vannak. csak érzel. érzel olyat, amit a normális ember csak legvadabb álmaiban érezhet talán. de talán még ott sem.
és ehhez párosul, hogy nem vagy egyedül. vannak körülötted olyanok, akik ilyenek. és kész vagy lemondatni materiális élvezetekről azért, hogy egy magasabb spirituális kapcsolatot építs ki, és tarts fenn. olyan kapocs kapcsol össze titeket, amit normális ember nem érez, nem fog föl.

ha átélted te is mindezt, akkor körülbelül sejtheted, hogy most mit érzek.

New Life

Egyedül ülök egy szobában...
Fejemen fülhallgató, amiből arab jazz kényeztet.
Számat marcipán édesíti.
Egyedül vagyok... egy szobában.
De az "én" szobámban.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Elköltöztem.
Saját magamról kezdek gondoskodni.
Vettem már vajat, kenyeret és kolbászt is.
Főiskolás vagyok, márkám a tesco.
De örülök.
Végre, egyedül és függetlenül.
Csak ülök a szobámban.
Hallkan arab jazz kényeztet.
Számat marcipán édesíti...
Valakire gondolok...
Édesíthetné ajkai az ajkaim.
Lágy érintését a kezemen érezném.
Halk suttogását a fülemben hallgatnám.
Szíve dobbanását a kezemmel érezném...

The night of the Old-Student & Morrison

Csütörtök... Délután.
A szél jeges hideget fúj. Remeg a kezemben a cigi... De szívom. És várok .
Itt a Lurdy ház hátsó bejáratánál, mint valami sötét alak, aki egy kis ügyletet akar nyílba ütni.
Pedig nem. A fekete szövetkabát sem álca, csak melegítő réteg csupán.
És megérkezett, akire vártam: Virág.
Elmentük a Koffeinbe, ahova szoktunk.
Teáztunk és pótoltuk azt a majdnem negyed évet, hogy nem találkoztunk.
Nekem volt beszámolnivalóm, és ő végighallgatott. Elmondta az ő nézeteit dolgokban. Kell ilyen.
Hogy más szemszögből lássak dolgokat.
17 óra után nemsokkal indultam a nyugati pályaudvarra.
Evil vonata már beért, ő várt rám.
Megmutattam neki valamit.
Felszálltunk a 2-es villamosra a Jászai mari téren. És nyomás végig a dunaparton, este 6 után.
Szép volt. Kivilágítva Buda. És beszélgettünk.
Robogott a villamos a pesti éjszakában. És mi halkan beszélgettünk...
A végállomásot "kiváltottuk a retúr jegyet".
A nyugatinál cigi, és indulás a Vén Diákba.
Nemsokkal később értünk oda. Egy Kapucsinó tejszínnel és tejhabbal, sok cukorral, és egy csapolt arany-ászok.
Meleg volt. Végre. A kinti világot egyre jobban bekebelezi a sötét téli fagy.
De mi melegben voltunk, és ÉLTÜNK. :)
Emeleten ültünk, a földszinten jazz szólt. végigfutott a hátamona hideg, olyan jó volt.
Ott ülni csupán, és...
És csak lenni. Vele.
Két sör, egy kapucsinó és egy capy után indultunk a Morrison's ba.
Elidőztünk a vén diákban, fel sem tűnt, hogy fél 11-ig.
"Time's running, when you having fun!"
Megérkeztünk a kiszemelt helyre.
Kicsit idősnek éreztük magunkat. És kirívónak.
Egy pár szövetkabátban áll a sorban, körülöttük tini csajszikák és suhanc tizenévesek...
Eehhhhh....
Hát nem egy NIK-es party, az is biztos.
Megaztán középiskolai szünet kellős közepén bulizni menni?
Én is kicsit hülyén gondolkoztam.
Na mindegy.
Ott voltunk,

"a tekilához szereztem citromot és sóóóóóóóóóót"

A zene nem volt a mi ízlésünknek való, de dolgozott az alkohol. :)
Kis tánc, megint beszélgetés.
Rébuszokban sok dolgot meg lehet beszélni. Főleg úgy, hogy a másik fél PONTOSAN tudja, miről beszélsz. Egy kis főtt-homár szín a fejemen... Elmúlik.
Tömeges kényszercselekvés. Mindkettőnk részéről.
Evil cigije vészesen fogy. Én tartalékolok.
:)
Az elmélyült beszélgetést egy kis tánccal lazítottuk le.
Aztán go!
Zárórához közel, 4:15 kor már elhagytuk a bűntett helyszínét.
Metróval 1 megálló. vettem cigit és reggelit.
Evil felpattant a 4:58-as vonatra. Épp akkor indult a 8-asról.
Én pedig mentem a Ligetbe az 5:30-ashoz.
Előtte volt időm egy cigire....

Common People

Na szóval ikszék esküvője volt.
Úgy éjféltájra lett teljes a káosz:
fényár a kertben, koncert és görögtűz,
néhány futóbolond, szülők, barátok.

Nyilván ő volt a legklasszabb pasi.
"Próbálj ki. Abból baj még nem lehet."
Kipróbált, nem lett baj, és így maradtunk.
Járunk - mondtam már? Mint a többiek.

Van már mindkét oldalról egy gyerek -
ikszék se most kezdték, gondolhatod.
A példa tetszett, elkezdtük követni.
És végül is egész jól megvagyok.

Napközben kétszer hív, az este nála.
Hétvége: nagyszülők, kirándulás.
Színház, bókok, virág, na és a többi...
hiszen mi járunk, és ez így szokás.

Újdonsült ikszné jó hamar kidőlt,
iksz másnap délig tartotta a frontot.
Én is csak délután mentem haza.
És persze, hogy hozzám csapódott.

Vacsit meg reggelit csinál, nevettet,
tőlem jó pár versformát megtanult.
Van nála pótbugyim, törülközőm.
Járunk - nem mondtam még? Mint mások, úgy.

Karafiáth Orsolya - Common People