desum somnium

aranykeretes kép, egy álom...
díszes világ, egy létező jövőkép.
kétkezemmel fogom meg, erővel dobom a földre.
bereped, megsérül.
páros lábbal ugrom rá, millió darabra hulljon szét.

"I watched them fall away..."

a zavaros álom-képek még a szemem előtt lebegnek.
szépség, boldogság... minden.
ezernyi apró szilánk hever most a földön.
lehajtott fejjel gyászolom az álmot.

"fájó halált halt az álom,
én meg némán gyászolom.
jobbomon áll egy alak,
felismerem benne önmagam.
balomon egy másik ember
kinek élők közt nincs is helye."

egyenlőre a fájdalmat látom, szenvedést, de van egy cél.
e célt hárman tűzzük ki magunk elé.
hárman törjök szét álmainat,
hárman gyászoljuk majd,
hárman sírunk majd.

"There was a time that the pieces fit, but I watched them fall away."

de hárman leszünk utána is, egymáséi.
kézen fogva együtt repülünk fel a magasba,
együtt leszünk képesek a világforradalomra.