a crazy night @ Lacháza

"Nem fáj, hogy ugyanúgy fúj a szél..."
lassan viharszerű szél dúl. a fejemről lefújná a sapkát. ha rajta lenne.
de nincs. helyette egy hosszú sál öleli a nyakam. fekete pulcsi és kord zakó. kezemben a borom, másikban a szivarom. és a határba sétálok... "csak stílusosan".
a dunapart messze, van vagy 3-4-5 kilóméter. inkább ezt nem vállaljuk be.
de az alvó gyümölcsfák mellett még egy cigi belefér.
aztán:
hátraarc. indulás vissza. a többiek már biztos elfogyasztották az alkohol túnyomó többségét. az utolsó üveg borból még indulás előtt töltöttem egy pohárkával...
beosztjuk, hárman.
még az időjárás is meg van őrülve mostanság... ez a január?
eeehhhh....
mindegy, vissza az eseményekhez...
egy kanapénról csillagvizsgálás, egy slagramászás (de nemteljesen, mert a teteje csúszik!).
nem gond, az út megvan. akkor: betörés, menekülés, röhögés, menet vissza a házhoz.
bevonulás fergeteges! a tömeg lesett ránk, de mi némán vonultunk az emeletre, be a szobába!

többekközt ilyenek és hasonló emlékekkel gazdagodtam ismét.
megérte elmenni! örülök neki.
és örülök Neki is!
félnégy után indulás vissza, dömsödre.
szívesen maradtam volna...
csendben mellette. fekve, szemet behunyva, álmodozva, bolondozva....