hogy minek?
nah, ez volt nekem is a kérdés!
mire jó?
minek feküdni a földön,
minek hullatni a könnyet?
EEEEHHHHHH!
ne mááááááááááá!
és tényleg!
kinyitom a szemem, és amit megpillantok:
egy apró szikra, egy fényfoszlány!
életnek hívják!
egy apró szikra, egy fényfoszlány!
életnek hívják!
"voltam keleten,
jártam nyugaton..."
túl szép ez, hogy így itthagyjam!
láng lobban a mellkasom mélyében!
a bút már csak égni látom benne.
a fellobbanó lángok szétszórják a fényt,
sötétet fénnyé, jeget meleggé varázsolva.
a vérem felhevül, az izmaim megfeszülnek.
ugrásra készen a pillanatra várok....
töltődöm. érzem.a bút már csak égni látom benne.
a fellobbanó lángok szétszórják a fényt,
sötétet fénnyé, jeget meleggé varázsolva.
a vérem felhevül, az izmaim megfeszülnek.
ugrásra készen a pillanatra várok....
ahogy az élet viszatér belém.
elég volt talán 1 óra beszélgetén, hogy belássam hibáimat?
mit is rontottam el?
elég volt ahhoz, hogy egy pofont kapjak, és észbe kapjak?
talán!
köszönöm szépen, evilke!
1 megjegyzés:
Üdv megint!
Látom hatalmas hangulatváltozásaid vannak. Írásaid némileg "sérültek". Már nem grammatikai, hanem pszichológiai szempontokból tekintve fantáziád e sorokba tört fragmentumaira. :) De attól függetlenül a Tesco meséd, még mindig arat, s te mondtad, hogy nincs múzsád? Nem verseket kell írni, hanem ilyeneket. Amik "kifolynak" a kezedből. Na további jó kalandozást!
Megjegyzés küldése