pontosan. ilyen. megesik. bárkivel. velem is. bocsánat.
tegnap kicsit összejött minden. alkohollal tetézve a bajt, fejeltés a gondok ezreit a gyomrom mélyére erőszakolva csak nyeltem és nyeltem. de megtelt a tár, és mindent kihánytam.
mint akit fejbe vertek, fekve a padon, folyt belőlem a fájdalom. ki kellett adni.
kijött. kellett már. lazíani muszály volt.
vicces azért, hogy én ezt mondom. de most tényleg.
átgondoltam egykét dolgot. van dolgom. lesz is. hát indulni kell. persze. már várom, hogy induljon el már.
mint életemben, ez is úgy indul, mint az eddigi rengeteg történésfaja akárkivel vagy inkább bárkivel szokott. este egy helyen letérdelek, két kezemmel szétfeszítem a fejem, és szívlapáttal pakolom a szemet bele. majd ha megtelik, a vérem szállítja majd szét mindenhova, ahol szükség van rá.
hhmmm....
de nem. pedig tegnap még azt mondtam volna, hogy remegő hangon belőve sírok majd a holdnak és egy jóbarátomnak.
de most már nem mondom ezt. mert nem így lesz. tudom, hogy nem így lesz. kiborult a bili, feltörölte az óvónéni. most már új pelusban várom, hogy bekövetezzen aminek be kell következnie.
kék farmer, piros póló azon egy drapp ing. táska, benne a pulcsi, cp, brifkó és tisza a lábamon.
GAP sapka és irány a talány!
de addig még ülök egy kicsit, talán fetrengek és bambulok. lehet írok is, és olvasok. zenét hallgatok és gondolkozok.
de lehet hogy nem....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése