never that look at! - ahogy szól az örök mottó
és tessék! van mesélnivalóm.
emberi kapcsolatok. mindenkinek szülsége van rá. az ember társas lény.
szükség van arra, hogy megértsenek minket, hogy segítsenek a problémáinkban. gyakran elég, ha csak meghallgatnak minket. türelmesen. ezzel rávezetve a megoldásra.
de van, amikor ez nem elég. van, hogy igenis beszélni kell a problémákról. mert szükség van rá.
van, hogy ketten egyszerűbb kibogozni egy csomót.
tudni kell, hogy kiben bízhatunk, kit tekintünk barátunknak és kit csak egy ismerősnek. mert bartátainkat megválaszthatjuk. és itt törekedhetünk a legjobbra.
de mi a legjobb? anyagiasság? kkülsőségek? kinek mi.
szerencsém van! nyertem egy új barátot. akire számíthatok. akiben bízhatok. egy távoli (sajnos) de jóbarát. meglepett. adott egy fényképet magáról.
hogy sose felejtsem el őt. nemfogom! ígérem! és köszönöm!
sok olyan dolgot kaptam tőle, amit más nem lett volna képes. ott volt ahol lennie kellett, akkor amikor kellett. a létével segített abban, hogy éljek. rávezetett, hogy az életnek igenis vannak szép pillanatai.
belül össze voltam törve. de segített összerakni a képet magamban, magamról.
most ismét kicsit összetörtem maggamban. egy illúzió, amibe kapaszkodtam, eltűnt. felébredtem. és szembenéztem a valósággal. és tudjátok mit? tetszett! tetszett, mert Ő is ott volt abban a valóságban, ott a tóparton a szerdai éjszakában.
akkor már tudtam, száraz ajkam nem lel gyógyító csókra a felhő-dunhába takart hold alatt. akkor már tudtam, a szívem nem fog úgy dobbanni, ahogy először dobband. ahogy másodszorra dobbant. onnantól máshogy dobbant. de dobbant. NAGYOT
szeretem? igen! tudja hogy szeretem. az idő meggyógyít majd. de mindig is szeretni fogom. talán Ő sosem fog annyira, amennyire én Őt. de kettős érzelem. szeretem, mint Barátot és szeretem mint Nőt.
ezt tudja ő is. tudta is. kiismert. de mostmár minden tiszta. és tartom magam. tartom a szabályokhoz. megvan a határvonal számomra. szent és sérthetetlen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése