az történt ugyanis, hogy a mesefigurák a könyv lapjairól kijöttek egy este,
a fejembe másztak a fülemen keresztül.
valóvá váltak és álmaim táncra kérték fel.
megforgatták és érzékeim csapták be.
illúziót képpé festették lassan,
én keretbe tettem, fel a falra és néztem.
egy jobb élet, egy olyan szép kép képe képessé tett tenni dolgokat.
tettem azokat, amiket tehettem, a kép képe felé nyújtottam kezem,
másikat imára kulcsoltam és reméltem,
hogy nem álom ez vagy ha az ébredni nem fogok fel sosenem.

de egy sötét alak feljebb rakta a képet, amiután nyúltam,
új szöget kalapált a falba be és arra akasztotta feljebb előlem.
kapálóztam, zsámolyra álltam és bakot tartott az éjj is nekem,
de egy izzószemű kalauz képében a gonosz sors rosszat szólt,
tanács-bőrbe göngyölt tévet adott fülembe és kezembe is.
lelökött a vonatról, amikor már csak alig picit kellett volna várni.

egy mackó éjjeli alvása közben belógott oda valaki a vackába.
csuport keresett a kamrában és amit eléggé tele talált mézzel,
abba mártotta a madzagot és átáztatta szépen de bőven.
ezt a madzagot dobta elém a sors,
a földre le hogy lássam tisztán fényét.
amikor ugrottam volna utána, hogy elkapjam és megnézzem,
elhúzta hirtelen és röhögve nevetett ki és így játszott velem
egyszermár hittem hogy ezt csak csalás vagy szemfénynek veszítése
tavalyi hosszúnappal-iskolaszünet-estiborfogyaszások alkalmával,
amikor egytálban sokparadicsom és hagyma gyűlt össze,
amíg a hasban visli és sörbortequila bújt el.

de ebben az négyjegyű számban ami egyel több mint az akkori,
újra eljátszotta velem, hogy a szívem dobbanásszerű álomképét kineveti a sors,
eljátsza hogy mesét fest egy képre, megmozgatja és lát engem kapkodni utána.
a mackó mézét megdézsmálta, madzagot hajigál elém és ráncibálja,
én meg a végén megvakulva tonhalszerű mozgást utánozva as horogra akadva mammogtam.
megint...