és megint ősz van. szombat délelőtt, kicsit enyhébb őszi "hétvége".
a reggeli hideg az orrom hegyére ült, a hét egyik hüvösebb reggelén. a szürke levegő jég-takaróként borította be a várost.
a fák ledobálták a feleslegessé vált divatjamúlt leveleiket. "ez már nem az ősz trendje!"
szép így a táj, Helsinki harsogja a fülembe az életet...
a vérnyomás leesik, téli álmot látni megy a nyári nyüzsgés is már.
elnyomta a szúnyogok dalát a hajnal hideg csendje.
a táncterem forgatagába táncolt a nyár. de most bevezették az őszt. meghajolt és pukedlizett, majd a nyárral körbetánolták a tömeget.
megfagyott mosolyok szerte törtek a látványt láttán, ahogy egymást öleli a két régi jóbarát.
de a dalnak vége lassan,
a forgásnak is vége halkan.
fordul egyet, és már az ajtón szökött ki a nyár. és most az ősz vezet, ő lesz a kísérőnk.
mennyből az angyal Ő, ahogy a télről súg valamit,
egy kedves szőke hölgynek a sarokban...
előfutára egy jégvilágnak,
fagyok hajnali táncának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése