Szürke a szemkinyitás, homályban úszik a köd ezen a reggelen. Elkerülendő a képernyőkímélő, ütemet akasztok a fülembe, pulzusát hallgatom megfelé. 155. Cicegő idiopátia és masszív görcskeltő, a gyógyszertár bezárt és a pszichiáteremtől is elszedtem a receptjeit. A pszichológusom réghalott, énettem meg. Csíkos orbitosautó nem a tornádót kelti, csupán az ózonlyukat izgatja tágra. Ezen a jukon ugrálnak be a kicsiufók, de nemtörődöm az inváziójukkal, csak egy kis odasemfigyeléssel kínálom őket, hadd szokják, ha már idejöttek.
Szürkefalat festek mégszürkébbre, a fatörzsszínt az emlékeim rágták meg, a barna nadrágom is kiszakadt rég. Ezekután az állapot, mintha múltatidéző visszatérésbe torkollott volna. Komolytalan gondolkodók és szakképzetlen szakértők tengerében csuromra áztam a fejestugró élettől. Az ECG a ritmust pumpálja, én pedig ütemsalátát reggelizem, iszom mellé a dohánytechnikai hengerentyűt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése