Song for a gone lover

Tudok egy nyári dalt, így júniusra,
hőség-borzolta, fülledt éjszakákhoz.
Kedves darab, bár csöppet sem vidám,
ha dallamát magadban megtalálod.

Mit kell még visszaadni, megköszönni.
Egyátalán: miről kell még beszélni.
Milyen hosszú ez a nap. Nem vettem észre.
Most megtanulhatom mással bemérni.

Van itt egy nyári dal, szerelmesekről,
kik többé nem látják egymást soha.
Könnyű kis dal, de jobb nem megjegyezni.
Elválást kottáz rémült ritmusa.

Két test így még sosem. Ezt mondom én.
Csupán testek. Mondja erre ő.
Hisz nem tudsz többen ennél. Mondom én.
Csupán te nem tudsz. Mondja erre ő.

Édeskés nyári dal - tóparti bárba,
flitter csillan, szmokingok székre vetve.
Tegnapról szól, épp jó ismerkedéshez,
kis ének könnyes szemmel és nevetve.

Aztán az éjjel, s rá az ébredés.
És persze, hogy magány. Akár a macska,
helyet csinál az ölemben, fészkelődik.
Hosszan megül. És én vagyok, ki hagyja.

Karafiáth Orsolya - Song for a gone lover

Eufólia

Voltam már így. Régen volt.
Megőszült fejjel máshogy érem meg.
Szemem mást lát és máshogy.
Mást is kíván.
Agyam tompa - minthat egy üveg bor
most vágott volna agyba.

Józan vagyok. Se cigi, se alkohol.
Csak egymagam. A magánnyal.
Volt már így, igen volt...

A régi, felesleges rituálék.
A mosoly, a bólintás, telefonszám-csere.
E-mail és esetleg egy találka.
Miért fecsérelni az időt? Ha úgysem lesz jó?
És ha jó lesz? Miért nem előbb?
Most jó volna egy pohár bor.
Mint tegnap. Vagy mint holnap lesz.
"Song for a gone lover" - Egy vers, remek darab.
Olvastam metrón, olvastam villamoson.
És most, ágyban fekve kétszer is.

Beleszédültem, de igazán!
Fejem még mindig kótyagos...
Fáradság? Fájdalom? Betegség vagy Boldogság?
Rossz nem lehet, Ne legyen! Mert kívánom!
Szédüljek így még hosszú percekig!
Szédüljek így őszi fák alatt sétálva,
Szédüljek pont így, valakire várva!
És ha jön, üdvözöl és átölel:
Szédüljön Ő is! Szédüljünk együtt!

esti pillanatok

Halk jazz, egy Karafiáth Orsolya verseskötet, egy pohár félédes vörösbor, egy füstölő és egy doboz cigi...
Ebben a momentumban ők az én barátaim!
Velük veszem magam körül, és őhozzájuk hízelgek.
És ők: viszont-hízelegnek nekem.
Bódítanak el, érzelmeim kavarják.
Van is most mit kavarni.
Dúlnak bennem, mint egy tengerparti vihar.
Gyűlölet, megvetés, szánalom...
és sajnálat.

A fejemben már utazok messzire innen. Sőt!
Már nem is itt vagyok. Ezen a földön.
Máshol vagyok, másokkal.
Egy olyan helyen, ahol nem hazudnak az emberek,
Egy olyan helyen, ahol még létezik a jó.
Egyszóval: nem a valóságban.

Ma megérintett a valóság, ahogy két verssor közt feltekintettem egy szökökút tövéből érdeklődő szemmel: "Jön már?"
A szemem egy pillanat alatt felmérte, hogy késik.
De körülöttem emberek zsongtak.
Ekkor láttam azt, hogy ez a föld.
Szürke és büdös.
Egy csapat hajléktalan éppen bort kevert az ásványvízhez.
Kopott, koszos ruhájuk ontotta a hetek óta le nem mosott vizelet szagát.
A többi ember erre semmit sem reagálva csak mentek a dolgukra.
Mind-mind csupa groteszk-alak, furcsa-gnóm.
Az utca telis tele velük.
Ezek vagyunk. Egy ilyen vagyok én is.
Az ember nem veszi észre a tükörben magát.
Pedig jó lenne!
Kiszínezett műanyag-álom, kivakolt arcú gebe sztárok és sipítozó dagadt fattyaik mindenhol.
Ma nagyon kevés szépet láttam.
És amit láttam: betűk voltak.
Betűk egymás után, sorbarendevze. Szavakat alkotva.
A szavak ügyesen egymásután rakva: és nini! Egy vers!

Egy kis zene-bona...

Az egyik kedvenc együttesem: Dave Matthews Band.
Jazz és Rock isteni keveréke!

A Banda

Boyd Tinsley

Carter Beauford

Leroi Moore

Dave Matthews

Stefan Lessard

The Dreaming Tree

"Mommy come quick
The dreaming tree has died
The air is growing thick
A fear he cannot hide
The dreaming tree has died..."

Dave Matthews Band - The Dreaming Tree

And the angel of the lord came unto me, snatching me up from my place of slumber.
[...]
as we descended, cries of impending doom rose from the soil. One thousand, nay a million voices full of fear. And terror possesed me then. And I begged, "Angel of the Lord, what are these tortured screams?" And the angel said unto me, "These are the cries of the carrots, the cries of the carrots![...]"

Tool - Disgustipated

Glorious Angel of the doom! Hear me now! Come to me, and take me far away from this bleeding, hateful world!
Take me away!
Take me somewhere!
Take me anywhere!
Take me...

Egy csipet fájdalom, egy marék magány. Keverjük jól össze, és adjunk hozzá egy mokkáskanál csalódást!Az íze kedvéért szórjunk rá egy kis komorságot és hallgatást!
Jó recept, de fontos a megfelelő minőségű alapanyag is. Ajánlott egy skizofréniára hajlamos elme, zavaros és hiányos múltal, és a realilástól való félelemmel megáldva.
Garantált siker!

Dreams....

Álmodtam... Utána felkeltem.
Emlékszem rá.
Utánanéztem egy dolognak.
Beigazolódott:
Dobbant a szív.
Úgy dobbant, ahogy nem lenne szabad.
Dobbant, de csak egyet.
Álom volt!
Gyönyörű álom! Messze a valóságtól!

Jó dolog álmodni, de nem szabad mélyre merülni.
Ha mélyre merülsz az álmaidban, mert csak fájdalom fog érni!
Az álmok szépek, jók és tökéletesek.
De az Álom nem örök!
Egyszer felébredsz! És amikor felébredsz, rájössz, hogy mindaz ami eddig körülvett, csak illúzió volt csupán.
Én is szeretek álmodni. De utána felébredek és mind a két lában a földön, továbbmegyek.
Tovább botladozok...

InfoTRENT 2006 + ZP záróbuli

Szombaton a deles busszal mentem Pestre, kicsit fáradtan.
Vettem egy Tisza-cipőt, egy táskát és egy övtáskát.
Ezekután elindultam a budapest i vásárköuzpontba, az InforTREND kiállításra. Csalódtam. Naggyon nagyot! Ez volt idáig a legrosszabb kiállítás. :( De sajnos nincs mit tenni.
Ezekzután elmentem a westendbe, vettem egy üres füzetet, egy tollat és egy ceruzát. Ki tudja... Lehet lessz még rá szükség!
Utána InterSpar -> 2 üveg bor. Egy Debrői Hárslevelő és egy vörösbor.
A borárostéren már keztem nagyon unatkozni, szóval felbontottam egy üveggel, és betársultam 3 csajszi mellé.
Miután befutottak az ismerősök, lassan mind a 2 üveg bor elfogyott.
Brigád összeverődött, iszás, GDF szídása, iszás, röhögés.
Majd ZP -> Bёlga koncert.
Nagyon zúzás volt!

"Magyar nemzeti HipHopot!"

Koncert után visszatapsoltuk öket. Jöttek is!
Gitár kézbe, és egy kis metálos, zúzdás számokat nyomtak.
Ezzel nem is volt baj.
De amikor vége lett, utána jött a gusztustalan rész.
Körülnéztem, és tele volt önmagát riszáló, vonagló tinikkel, a hangszórókból ömlött a genny...
Pillanatok alatt olyan rosszul lettem, hogy öröm volt nézni.
Szóval fasza...
Ráadásul vasárnap reggel nincs 5:30, csak 6:30-as busz!
De hazaértem. Élek. Mindjárt fekszek....

Végre itthon

Nemrég értem haza. 3 órája.
Szerda reggel felkeltem reggel 4:30-kor.
Szokásos rutin:
Táska összepakolása, kaja, indulás a buszhoz.
Egész a népligetig normálisan ment.
Aztán...
Irány a Kispest TV.
Odaértem 8:30-ra. Sziszi már ottvolt, és amikor meglátott, az óráját nézte, hogy késik-e fél órát. Utána kérdőre volt, hogy mit keresek ott, miközben 9-re kellett volna mennem. De egyből marasztalt, amikor sarkonfordultam és az ajtó felé indultam :)
Bepakoltunk a kocsiba (Suzuki Vagon R+), GPS, céges telefon, kulcs és a forgalmit felmarkoltam, majd indultam Hajdúnánásra, 10-kor.
1-re értem oda (Sziszi szerint 2 óra az út... Neki Audija van :P )
Ott volt egy kis beszélgetés az ottani 2 villanyszerelővel (Balázs és Gyuri).
Jó fej emberek. :)
Volt egy kis szívásunk de megoldottuk.
A munka részleteit nem részletezném...
Szerdán kiderült, hogy nem is csütörtökig, hanem péntekig kell maradnom.
Nembaj. Megoldottam.
Hálózati ezközöket konfigurláni 8-10 méter magasban egy daruban... élmény!
Pozitív élmény! :)
Aztán ma indultam haza dél körül.
Több mint 3 óra autóút, mivel egy kanyart elnéztem, és a belvárosban találtam magam...
Egy kis eligazítás a TV-nél Joeval és Sziszivel, utána nyomás a buszhoz.
Álltam Dömsödig, ne ez most nemigazán zavart.
Dolgozott bennem a 3 kávé és a Bomba... :)
Most viszont kifáradtam. Nagyon.
Szóval publish és sleep!

Peace!

Földi Pokol

És megnyílt a föld,
A sötétnek démonai a földre jöttek.
Elárasztották az utcát,
Rettegés és félelem költözött az emberek szívébe.
Az ablakokat becsukják,
Az ajtókat bezárják,
A függönyt elhúzzák.

Idáig jutott a félelem... És tovább is.
Így élni? Lehet?
Még létezni sem!

A gennytengerbe mélyen süllyed a táj.
Segélykiáltásra talán valaki felel!
Talán valaki meghallja!

SEGÍTSÉG!

Mad World

All around me are familiar faces
Worn out places, worn out faces
Bright and early for the daily races
Going nowhere, going nowhere.
The tears are filling up their glasses
No expression, no expression
Hide my head I want to drown my sorrow
No tomorrow, no tomorrow

And I find it kind of funny
I find it kind of sad
The dreams in which I'm dying are the best I've ever had
I find it hard to tell you
I find it hard to take
When people run in circles its a very very
Mad World
Mad World

Children waiting for the day they feel good
Happy birthday, happy birthday
And they feel the way that every child should
Sit and listen, sit and listen
Went to school and I was very nervous
No one knew me, no one knew me
Hello teacher tell me whats my lesson
Look right through me, look right through me

And I find it kind of funny
I find it kind of sad
The dreams in which I'm dying are the best I've ever had
I find it hard to tell you
I find it hard to take
When people run in circles its a very very
Mad World
Mad World
Enlarge your world
Mad World

...

A régen történt események emlékei: mind mind egyszer a múltba vesznek. Újabbak kerülnek helyükre.

"Szép volt az élet, jó volt élni" gondolat idős korunkra a fejünk tetejére csücsül majd, mint egy manó, aki a fülünkbesúgja mit is mondjunk, és kiről mit gondoljunk. Így lesz, ne tagadd le te sem!
Mert még nem tudhatod, de mire odajutsz, csak ennyit fogsz mondani:
"Szép volt az élet, jó volt élni!"
De inkább nem is fecsérlem a szót, nem is ezt akartam mondani valójában.

Valójában

Valójában arról akartam beszélni, hogy itt az ősz. Szürkés köd forgja beborítani a tájat. Most Donnie Darko filmzenét hallgatom. Második CD. Aki jól ismeri, az tudja, hogy a második CD milyen zenéket rejt.
Én is most ezeket hallgatom. Valami eltűnt belőlem. Kihalt. Most egyedül érzem magam. Most kezd a magány a hatalmába keríteni.
Hiányozni kezd a csók, hiányozni kezd az ölelés.

A szép érzések hejett marad a fájdalom. Testi és lelki.
Elnyomott érzések még néha előtörnek belőlem, és hirtelen kapok észhez, hogy MSN-en kit is keresek...
És ha meglelem: feleszmélek.
Fányinger kerülget!

Önsajnálat, kiskutya szemek, ésatöbbi....

ppfff....

Inkább hagyjuk!

Summa

Summa a nyárról.

Közömbösség, ború, eső.
De, ahogy mondják: „Örökké nem eshet”.
Kitisztult az ég, és napfény szökött a borús felhők közül.

Ki vagy te, kinek nevét, bár ismertem de gyarló mód elfeledtem?
Ki is lehetsz?
Láttalak már...
Egyszer a folyó partján üldögélni, egy szál virágot a hajadba tűzve... csendben.
Ringatóztál a teljesség varázsában...
Ki is lehetsz?
Bántottalak? Azt mondod?
Emlékszem. Sajnos emlékszem.
Ellen-nek hittelek. Poéta képzett rém-képet.
Rólad!
Pedig nem vagy te se ellen, sem pedig ellenem.
Mégis reád törtem, és megsebeztelek.
De te mégis! Ártatlan valódban megsimogattál.
Odalennt. A földön fetrengve, vérrel kevert sárban.
Te felismertél, és hozzámszóltál!
És már emlékszem reád!
Emlékszem a szemedre, emlékszem a testedre, emlékszem...
A nevedre!
Áldott Boldogság!
Igen!
Boldog is voltam.
Fájdalmak helyett boldog voltam.
Ugyanúgy, ahogy boldogság helyett fájdalmat éreztem.
Ez a nyár... Egy álom!
Egy olyan álom volt, ahol sokmindenkivel találkozhattam, sok embert megszerethettem.
Jól éreztem magam.

De lassan az álmok véget érnek.

Felébredek a szobámban. Egyedül.
Az ablakon már nem a nap fog besütni, hanem a komor szürkeség.
Ahogy az élet elhagyja a tájat,
Ahogy az utolsó levél lehull a fákról,
Amikor az utolsó madár is csendben elrepül,
Beköszönt az ősz.

Az utat nem látom, megszáradt avar borítja.
Mit tegyek hát?

Elmondom:

Indulok.

Kezdet

Ehh... Nyitok egy új blogot.
Egy amerikai szoftveróriás is működtet egy ilyet, csak azzal az a baj, hogy laggzik.
:S
Szóval, most itt nyitok egy blogt.

function Net.blogger.openBlog('sinxxx.blogger.com') {
...