Voltam már így. Régen volt.
Megőszült fejjel máshogy érem meg.
Szemem mást lát és máshogy.
Mást is kíván.
Agyam tompa - minthat egy üveg bor
most vágott volna agyba.
Józan vagyok. Se cigi, se alkohol.
Csak egymagam. A magánnyal.
Volt már így, igen volt...
A régi, felesleges rituálék.
A mosoly, a bólintás, telefonszám-csere.
E-mail és esetleg egy találka.
Miért fecsérelni az időt? Ha úgysem lesz jó?
És ha jó lesz? Miért nem előbb?
Most jó volna egy pohár bor.
Mint tegnap. Vagy mint holnap lesz.
"Song for a gone lover" - Egy vers, remek darab.
Olvastam metrón, olvastam villamoson.
És most, ágyban fekve kétszer is.
Beleszédültem, de igazán!
Fejem még mindig kótyagos...
Fáradság? Fájdalom? Betegség vagy Boldogság?
Rossz nem lehet, Ne legyen! Mert kívánom!
Szédüljek így még hosszú percekig!
Szédüljek így őszi fák alatt sétálva,
Szédüljek pont így, valakire várva!
És ha jön, üdvözöl és átölel:
Szédüljön Ő is! Szédüljünk együtt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése