Lehet, hogy egy ember életébe pont akkor csöppenünk, amikor épp szüksége lenne ránk?
Efelől ha kétségeim nem is voltak, de mindenesetre kicsit óckodtam a dologtól...
Minezt múlt időben.
Most már tudom, hogy van ilyen.
Van, amikor te vagy az, aki más életébe pottyansz bele, és van amikor más pottyan az életedbe.
És esetleg van olyan is, hogy mindeketten egymás életébe pottyantok bele.
Furcsa!
Nagyon furcsa!
Olyan emberrel találkozni, akire ha ránézel, egyszerűen tudod: "Az életnek van szép oldala!".
Mintha feltöltődnél energiával, és napokig érzem még magadban ezt a felturbózott létet.
Pedig aludtál max. 2 órát, és ittál egy gyenge kávét.
De ennek ellenére nem ragadnak le a szemeid, hanem eleven vagy.
És BOLDOG!
Amikor nem hitted el, hogy van ekkora öröm az életben... És egyszercsak PUFF!
Régen játszottam a gondolattal, hogy milyen lenne egy olyan nővel találkozni, aki olyan mint én?
Maradandó pozitív élmény!
Legalábbis számomra.
Mintha egy Angyalt láttam volna tegnap este...
1 megjegyzés:
Szia!
Ez egy nagyon szép probálkozás azzal, hogy megfogd a megfoghatatlant. Minden elismerésem.
Megjegyzés küldése