Március 15: reggel 6 óra.
Pepsyékkel elindultunk az 51-es főúton Budapest felé. De a végcél nem Pest volt. Kicsit tovább, magas tátra. Egy hétvégényi síelés.
Nagyon jól éreztem maga, jó volt a társaság! Mindenkinek KÖSZÖNÖM, aki ott volt! :)
Kicsit leégett az arcom, estem párat, de csak megtanultam icipicit síelni.
Csütörtöktől vasárnapig.
Vasárnap reggel 7:28-kor keltettek, reggeli és nyomás haza.
Nagynehezen hazaértünk és nemsokkal utána már úton voltam pestre.
Kifárasztott az a hétvége nagyon. De megérte! Nagyon! :)
Utána jött egy zűrös hét. Reggel suliba be. iroda, munka, előadás, munka.
Kedden találkozó, szerdán öltönyös tea-délelőtt, csütörtökön munka, zéhá, pénteken elnökségi gyűlés, utána 30Y koncert.
azért durva.... 3 sorban elintéztem egy hetet. látszik, nemigazán a történésekről szeretek beszélni, hanem a történésekből leszűrt tapasztalatot vagy a mondanivalót...
tanúlság: Jó a munka, de létszüksége a jó munkának a jó csapat, a jó légkör és a hozzáállás is!
ezek nélkül nyűg lenne, amit szívesen csinálunk. Persze, vannak rosszabb pillanatok is, dehát ez az élet, vagy mi a szösz...
merthogy vannak az éltben nehezebb pillanatok, de kellő akaraterővel le lehet kűzdeni az akadályokat. nincs lehetetlen, csak tehetetlen. és ha valami nem sikerült?
akkor sincs semmi, mert lehet, hogy nem akartad eléggé. nem akartad annyira, hogy minden energiádat belefektesd, hogy az sikerüljön.
más téma: fiatalság...
Amint említettem, péntek este 30Y koncert az A38 hajón. Hát gyerekek! Azért durva volt!
hatásos belépő: mint 2 öregember, meg egy vénasszony. de tényleg!
két csoporttársammal mentem el, Ágival és Márkkal.
Az előzenekart inkább nemigazán firtatnám, csupán egy szóval: csőbuher.
de komolyan! az átlagkorosztályt a 14 éves emo-sok tették ki. már csak az hiányzott volna, ha valamelyik lecsókolomozik engem! huhuhuuuuuuuu!
nem értem ezeket az embereket. 14 évesen totál lúzernek öltözni, világfájdalommal lázadni minden ellen, mert "anyu nem vett nekem piros kisautót, és ezért piercinget lövetek a számba, és fekete hajjal koplalok 4 hétig, hogy az újszütött kistestvérem pólói is lötyögnek rajtam, aztán pedig azt tetetem, hogy mindenkit útállok, és megpróbálok fájdalmas képet vágni, de annyira, hogy közben majd' becsinálok, de ez olyan jó"
Nah, ezt nem bírom ki: BASSZÁTOK MEG! azért az embernek lehetne egy kis önkritikája, és mondjuk nem vesz fel olyan ruhát, ami például nem áll neki jól.
amint látom, most ez az EMO stílus a menő. hááát szép! mondhatom szép!
ide jut az ország... ide jut a világ!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése