a csúcson

nah most elmesélek egy kis olyan rövidkét... tudjátok a szokásos, ami megtörtént velem, valahol, valakikkel, valamiért, valahogy mégiscsak...
szóval a délután fix volt. kétsör lecsúszott a nyárias délután. bolt --> bor és hubertus.
indulás vissza az őrületbe (MAD). terv nem volt bonyolult, egy kis alapozás aztán egy belga koncert. DE!
szembe jött egy olyan... lehetőség. amolyan agyhalált okozó mindent megváltoztató kis izé... nemetmondani természetesen szigorúan tilos, mert akkor jelentősen visszafejlődő periódusba kerülne az életérzés-mirigyrendszer... egyszómintszáz: belevágtunk!
minden előkészítve: táska, 2 liter víz, 2 doboz sör, cigi és kabát. útvonal a százharminchetesbusz.
pár zötyöügős megállóközi útszakasz és megérkezik a csapat. voltunk vagy tízen. csupa MADviselt forma, mindenféle arcok. nahátakkor uzsgyi!
rövidke erőltetett menet, eleinte borzalmasnak tűnő meredek hegyi út, utána már csak egy kis ösvény a rettenetesebbik fajtából. balról fák mosolyogtak, jobbról a szakadék nyúltott egyéni látványt. séta séta hátán, néhol egy fa tövében halálos pihenőkkel megszaggatva a tébolyt.
de lassacskán, vértől izzadt testünkkel felvonaglottunk a csúcsig. és hirtelen... halál!
ahogy a fejünkre hullott a kivilágított észak-buda látványa, mindannyian kicsit meghaltunk. szélesvászonban köszönt vissza a hétköznapi táj, ahol éljük az életünk.
meg kell hagyni, látványból ötös fölé!
útvonal: szintúgy!
miért? hogy miért adok ötöst egy olyan gyalogútra, ahol a majdnemmeghaltunk-tól az egészen kibontakozott fájdalomtólordításszerű-lábategymásutánpakolás-ig minden szenvedésben részünk volt? hát pont ezért!
mert egy ilyen látványhoz, amit a csúcson átéltünk, nem lehet csak úgy eljutni... meg kell érte szenvedni! de megéri? IGEN!
ez az élet! szenvedés és szenvedély egyvelege, elegyítve egy kicsit mással, összegyúrva, rituálészerűen elégetve és a testünkbe juttatva! ezt a mennyei érzést csak szenvedés árán érhetjük el, és ez így van jól! meg kell maradnia az egyensúlynak. nem hullhat szét az univerzum millió darabjaira csakazért, mert az emberiség épp kényelmes korszakát hajlandó élni...

énnekem ezt jelentette ez a túra, fel a csúcsra!