amikor megkaptam... erősnek kellett hirtelen lennem. nem hiányzott sok. hogy könnyeim az asztralt áztassák. igen. meghatódtam. ez egy nagy gesztus. nem számtottam rá. de nagyon jól esett. talán én vagyok túl... érzékeny. nemtudom. de most nem is én vagyok a lényeg.
egy fekete-fehét tablókép. most Ő a főszereplő.
a képről, és akkorról (ez csupán csak a megérzések játéka)
aranyos mosoly. de beálltott. nem a kamerába néz. máshova figyel. épp a gondolatokkal játszik. kívülről nevet, de belülről szenved.idősebb a lelke, minta a teste. ő élt már. tapasztalt. tudja, mi a fájdalom, tudja mi a szenvedés. mindezek mellett nem felejtett el nevetni (ezt saját bőrömön tapasztaltam). látja a szépet is, és értékeli. jobban mint egy átlag ember. mert neki szüksége van rá. és arra, hogy szeressék.
róla
ha a képre nézek, arra gondolok, hogy... hogy van még ember, akinek fontos vagyok. meglepett és nagyon örültem, amikor nekem ajándékozta a képet. fontos vagyok neki. és Ő is nekem.furcsa egy kapcsolat. de talán ez benne a jó. erőt kaptam tőle.
várta a napot. Ő mondta. hogy várja a napot...
én is várni fogom. mindig. azt a napot...
ő is máshogy látja a dolgokat. máshogy, mint egy átlagember. ő lát! és mer is látni! nemcsak néz, és a tömeget követi. van egyénisége, van bátorsága és elszánt. sikeres ember. becsülöm érte!
örülök, hogy ismerhetek ilyen embert! és örülök, hogy a barátomnak tarthatom. és hogy ő is barátjának tart...
1 megjegyzés:
Én sem számítottam rá... csak egyszerűen azt éreztem,hogy neked kell adnom!
Kevés az az ember aki megérdemli ezt a címet, de te a legdrágább és legfontosabb barátaim közé tartozol! Nagyon szeretlek és köszönöm!
Megjegyzés küldése