reggel felkeltem. ahhogy szoktam. csak a szemem szélén az álom maradék csipája sértette fel a bőröm.
régmúltban gyökerező eseménysorozat, a jelenben kibontakozva. egy rövid kis séta, a boltból kijövet. kézenfogva, egymásra mélyen nézve. itt, ahol most lakom. itt, ahol ő még nem járt. nem tudja, hogy nézhet ki, nem tudom mit jelentez.
csupán egy álomfoszlány, jelentés nélkül csupán fejem űzött gúnyt velem... visszagondoltam azokra az időkre, amikor fogtuk egymás kezét. szép is volt. fájdalmas is volt. zavaros is volt. letisztult is volt.
talán titok nem volt sok, csupán a világ amiben éltünk, volt teljesen más dimenzióban.
elengedtem őt, másilágot is látni, nem láncolhattam magam mellé. vége lett, kétszer is.
emléke mégis vissza-vissza jár...
1 megjegyzés:
Kedves László!
Nem azért írok, hogy véleményt nyilvánítsak az írásaidról. Más miatt írok. Elég nehéz szavakba öntenem, mert nehéz tűrtőztetnem magam, hogy ne legyek vulgáris. Ugyanis én egy barátod vagyok, akinek egyébként te se a hívására, se a leveleire nem válaszolsz. Na mármost azt nem tudom mivel érdemeltem ki ezt a fajta bánásmódot, de ha megírnád, örülnék neki. Minél elébb.
M
Megjegyzés küldése