[F1]

'ázzeg! rendrakás!
valaki nyúljon bele a fejembe! nagy a dzsumbuj! nem figyelek a zenére sem!
szocializálódás: OK
lelki élet: nem OK
ez így gix! nem tudok koncentrálni a célokra! jelenleg nincs is. csak tengődöm...
carpe diem? faszt!
rázós lesz! kurva rázós!
ingatag, mint a mérgező mocsár közepe. kell egy stabil pont. ami erőt ad!
nem elvesz! most szükségem van rá. érzem.
erőre. egy szerető emberre.
minden pillanatban.
minden porcikámban.

látomás:
egy kimerült test fekszik a földön. kiégve.
körülötte a élet, idő mardalékává lett maradványai.
széttört sörösüvegek, használt óvszerek, üres fecskendők és roszdás tűk.
egy ember a szürke tudatlanság homályában.
szemei kikaparva, kezei megkötözve.
fekszik. tehetetlenül.
a szoba teljenes üres. a függöny behúzva,
de a lyukakon átjut valamicske fényfoszlány.
a vakolat egy része rég a földön hever apróbbnál apróbb darabokra szakadva.
egyedül a mellkasa mozog. fel-le.
egyenletlenül, mindenféle rendszert kizárva.
zilál. kapkodja a levegőt. mintha utolsók lennének.
be. ki.
és megint.
ennyi ereje alig maradt.
a szoba sötét felében egy szék van.
azon ülök. nézem a testet.
ahogy elhagyja az erő.
ahogy elhagyja az élet.
pont úgy, ahogy elhagytam én is...

egy segélykiáltás? ppff....
idáig fajultam? pedig erős vagyok. erősnek hittem magam...
tévedtem?

idő....

idő... time...
beszökött a tél a kabátom alá.
fellibbentette az alját,
fázott a lábam szára.
szarügy!
E!

hideg van odakinnt, inkább maradok a szobában!
lenntről szól a családi móka meg kacagás. ajándékozás meg minden...
itt a karácsony! jéé! télleg!
bemászott a miklós a kéménybe, csak a gix, hogy begyújtottam.
Bleh!
nemgond, besöpröm a szőnyeg alá, megtaposni és kész.
nyomás! "kéj,leccgó!"
hirtelen fülembe suttog egy szellem: "te ne má megint!"
én is kezdem unni a szokásos protokollt.
"reggel: kelés, cigi, láncfűrész!"
ismerős a fíling, nem?
nah, kezdem unni, csak a kezem nem jár olyan gyorsan, hogy mindent feljegyezzek.
pedig jóvolna. sok volt az agymenés az elmúlt időben! nyugi kéne, kicsit fárasztó!
lenne dolgom is, meg aztán rég volt meg a mariska is a hatból...
-------filmszakadás!
felpattan az ördög a vállamra: "ázzeg! menjél innel el a világon túlra!"
és télleg! ez vagyok én!
mais! sztori:
hozom a formám. 2 nyugdíjas korabeli vén szottyanat megszólít. épp a lépcsőn torónoltam, cigit szívtam és kávét öntöttem a arcom mélyedésébe....
mondom, ezekkel mi van?! eléggé csúnyák voltak, nemgond, para: nuku.
"nalögdavakert!"
és kajakra! meg akartak téríteni! ENGEM!
E!
ezek nem tudnak engem! főleg amikor a kantizmus és az agnoszticizmusról kérdeztem őket.
ők már élből megdöntötték darvin bá' elméletét. Ő mesélte! azóta ül a sarki kocsmában és alkesz lett! szegény darvin bá'!
mindegy, nemtéma. úgyis kurvázik! a vén trotty!
a vége az lett, hogy az egyik kicsit legondolkozott a dolgokról, és meg a kukába dobtam a tévéthibáztató-havonta-megjelenő magazinjukat.
vizuális élmény: egy fekete lovon, egy pallossal a kezemben nézem, ahogy kigyullad és összedől az ŐRTORONY!
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
szal sok a szabadlábon fekvő kretén.
de még vidéken is! gyász!
lefáraszt engem ez! ilyenkor csak éjjfélkor fogok kimozdulni, mint egy identitászavaros mókus.
pedig nem képzelem magam vámpírnak! én bírom a fényt is!
töltöttkáposzta!
kell szebb végszó?
igen!
bazd meg!

about happy times...

a boldog időkről...
ma délután? például. igen!
sok hozzávaló nem is kell, sorolom is rögvest:
vegyél egy adag embert. figyelj a minőségre! legyenek intelligensek, legyen közös köztük.
rakd őket egy lakásba.
adj melléjük egy pizzát, egy ice-teát és megfelelő zenét.
kicsit rázd össze és várd az eredményt. megéri!

jól éreztem magam. nagyon jó volt a társaság. szinte mindenkit ismertem már.
de volt egy új ember. de könnyen beilleszkedett és jól érezte magát!
ennek örülök. szeretek új emberekkel ismerkedni....
tartalmas beszélgetések, hatalmas pizzázás, karácsonyi hangulat...
nagyon jól éreztem ma veletek magam!
Köszönöm mindenkinek!

Szándokán, egyesek meg ilyenek

Nah, vazze…

Megint olyat tettem, amit már régen nem!

Érdekel, mi? Heeeh! Ez nem lesz olyan könnyen fogyasztható, mint egy karamelláscukorka csokibevonattal. De nem ám! Esetleg a megoldásokat várom az e-mail címemre, de már most elárulom, se nem kábítószer, se nem szex nincs a megoldásban. Jó vadászatok, kispöcsök.
Noh, hol is kezdjem….
Mozivászon. Széles. Nagy. De a film szar. Unom, és a POP-KORи is elfogyott. Midnegy, halkan felállok és az ajtó felé sietek, de csak lábújhegyen kurjongatva, hogy de szar is ez! A kijáratnál a jegyszerdő a szándokán. Csúnya a haja, meg is dícsérem. Bbrrr… hideg van idekinnt. Irány a teszkó, veszek valamit magamhoz. Tengerész szeszesital. Megteszi.
A pénztár: tele.
Én: leszarom.
Biztonsági őrök: futnak utánam.
A taxi előttem húzott el a gellért hegyre. Biztos a dunába ugrat. Vagyis remélem. A két nyugdíjas fazon még mindig kitartóan rohan utánam. Lobog a műprotézisük, a szembeszél az elvis-presley parókájukat lobogtatja. Gyönyörű látvány. Megállok hányni. Szembenéz velem a reggeli tükörképem. Nah, vazzeg! De szép vagyok, így megemésztve, kiokádva a buszmegállóba!
Mindegy, uzsgyi! Beülök egy jazz-klubba.
Milyen nap van? Szerda előtt hárommal. Tökéletes. Bár élőzenét csak egy partfisnyél és egy döglött ló produkál, de legalább a nyél nem hamis. Eredeti folklore. Ahogy az kell!
Leül az asztalomhoz egy aligismert idegen csaj. Minden okés, semmi extra. Piros haj, két fej, abból az egyik egy szatyor. Egyszerűen megragadott, és nem akarta levenni rólam az uzsonnáját. Végre!
Egypár ismerős! Egy zombi, aki a fejét egy ezüsttálcán hurcibássza, meg egy petrezselyem.
Kiszúrnak, és látják a meleg szitut. Ki is mentenek, de előbb még isznak egyet.
Jellemző.
Ppfff….
De legalább kimentettek.
Miután a vécében lesikáltam a vért a csizmámról, visszamegyünk a helyiségbe. Kérek még egy kört, és 3 tetraédert. A pincércsaj ismer. Nem csodálkozik. Csak néz.
Ki. Ráadásul jól!
Kár, hogy vak szegény. Lehet, ezért volt meg nekem is?
Kitudja? Kidugja?
Mindegy. Felröppen a hír: egyesek szerint a nyugatinál kalózok randalíroznak. Hhmm…
Nesze. Ne bízz meg bukott emberekben. Mert a kettesek tudják (talán), hogy a nyugati körül elég kis eséllyel találni kikötőt. Főleg éjjel! Nade mindegy. Nyugodt laza nap vége.
Alvás. Még hazafelé kirámolok egy otp bankot, csakúgy, és ellopok egy nyugdíjas nénikét. Jó lesz reggelire jól átsütve.

fájdalom pt. 2

mandulagyulladás. remek. egy most nagyon hiányzott.
pont ez kellett. a torkom fáj.
de nem az a "fáj a torkom, beveszek egy c-vitamint és elmúlik" című fájdalom.
neeeeeeeeeeeeeem!!!!!
szombat óta elég aktívan fáj. hasogat. rágni alig, nyelni egyátalán nem tudok fájdalommentesen.
alopyrint mint a cukorkát....
ma voltam orvosnál. írt fel gyógyszert.
most már jobb?
igen. most már pont olyan érzés, mintha a halált várnám.
legyengülem. gyomrom összeszűkült. éhezem.
ugyebár a nyelőcsövem felső részén kialakult "valami" (máshogy nem tudok fogalmazni, elnézést), minden egyes nyeléssel kapcsolatos dolog hozzáér. ez pokoli kínokkal jár.
emiatt sajnos egyre kevesebbet tudok enni. ma eljutottam arra a szintre, hogy másfél zsömle negyed óra és rengeteg erőfeszítésbe került. szerintem ma mást nem is fogok enni. nem is tudnék.
fasza...
ez a féreg, ami megfertőzött, a legbelsőkif fertőzött. a fülemre is ráment. érzem.

folyamatosan fáj a torkom, a mandulám, a hasam és tomán a fejem.lüktet a jobb fülem.
szóval, ha esetleg megkérdeznéd még egyszer: "hogy vagy?"
ne csodálkozz, ha a válasz kicsit agresszív: "bazd meg! szenvedek!"

RÖVID FANTASY-TÖRTÉNET

Fireball, a varázsló éppen egy sziklán guggolt és kicsiny rózsaszín köröket eregetett ki a varázspálcájából, amikor hirtelen megjelent a sárkány és durván lenyelte.
A mágus nem veszítette el a lélekjelenlétét, figyelmesen körülnézett odabent a sárkány bendőjében.
A síkos hasfal belülről kissé büdösnek tűnt Fireball orrának, amiből arra következtetett, hogy a fenevad előzőleg májkrémes kenyeret evett.
És csakugyan, némi keresgélés után rábukkant egy hatalmas szelet májkrémes kenyérre.
Botjával megkocogtatta a hasfalat.
- Mi van? - kérdezte a sárkány kintről.
- Gáz van, sárkány - felelte a mágus odabentről, és meggyújtotta a májkrémes kenyeret.
- A kenyér szelíden lángolni kezdett, és körülbelül úgy sercegett mint egy meggyújtott tyúk.
- Mi ez a sercegés? - aggódott a sárkány még mindig odakintről.
- Ne is törődj vele - így a varázsló. Csak szörcsögök.
- És mi ez a füst ami jön ki az orromon?
- Nem téma - felelt Fireball lazán.
- Nem lesz ez így jó, mágus. Bemegyek. - mondta a sárkány eltökélten.
Fireball ijedten összerezzent, mikor nyílt a hatalmas száj, és a sárkány megjelent a nyílásban. Így valamivel kisebbnek tűnt. Rögtön észrevette a lángoló kenyeret.
- Te kis bunkó! - üvöltött magából kikelve - most kiharapok belőled egy darabot - ígérte és gyorsan kiharapta a varázsló egyik nyálkahártyáját.
A varázsló ettől nagyon legyengült, de azért roppant harciasan mondta:
- Én pedig egy lézersugárral szétlézerezem a gerincedet - ezzel előrántotta félelmetes varázspálcáját és egy lézersugárral szétlézerezte a sárkány gerincét, mire az idegösszeomlást kapott és sajnos el kellett mennie pszichiáterhez.
Mikor pedig visszajött, elkezdtek birkózni a gyomorban, és a gyomorsav lemarta róluk a végtagokat.
Végtagok híján már csak varázsolni tudtak, aminek dióhéjban az lett az eredménye, hogy a sárkány helyén egy nagy kráter keletkezett, és a környéken megdöglöttek a kaktuszok, szétlapultak a prérifarkasok és kilukadtak a sasok, mindenki más meghalt.
És azóta is azt hiszik a tudósok, hogy az egészet egy kisbolygó okozta, pedig, mint most kiderült, egy májkrémes kenyér tehet mindenről.
Az egészben még az a tanulság, hogy sok egészséges zöldséget és gyümölcsöt kell enni.

Szöveg: Varga Máté

"Elhull a virág, eliramlik az élet..."

valami furcsa bizsergés...mélyen bennem.
önmagam árnyéka kelni próbál.
mint amikor régen, egy esős őszi napon
ültem a szobámban, füzet s penna...
új sorok születtek,
csend és fájdalom nászából.
ez tán felhívás? egy közelgő vészre?
fájó ébredés: ám legyen!
nem vagyok már poéta,
kezem is csak remeg.
de a hangok, s a gondolatok...
erőt adnak.

forgott velem a világ.
szép volt, akár az álom!
túl szép volt, de igaz is volt!
tudnom kellett volna:
fájdalom s gyász jár utána.
azt reméltem megváltoztam
azt remélem, nyugodtan remélhetek már.
eljöhet megfáradt fejem fölé
a nyugodt nyugdíjas szép napok!
egyre mélyebb lett bennem az érzés:
(nagy szavak) szerelem, nyugalom, béke.
mind-mind ezer felé röppent szét,
mint a dunán az apró halak,
ha követ hajítasz közéjük.
széttört álmaim előttem hevertek.
eső mosta össze a vért a könnyel.
az én utam, fény mutatta,
egy felsőbb rend, egy hang.
de ahol fény van,
ott megjelenik az árnyék.
és itt dölt meg minden,
innen jött a fájdalom.
de ezt már elregéltem, úgy gondolom.
így maradt a kitikkadt mezőn
egy száraz fatörzs, egy ló teteme,
és én...

Voltam ilyen, vagyok is még, igen.
félni nincs ok, magammal végezni (már) nem fogok.
elmúlt az idő, mikor csak homályban léteztem,
elmúlt az idő, mikor könnyeimben fürödtem...

rég volt ilyen bejegyzés...

pont ma gondoltam arra, hogy milyen rég volt már "emberi" bejegyzésem a blogba. rébuszokkal tüzdelt, üzengetős jólmegmondós vagy épp titokzatos... szerintem.
szóval lássuk, mi is történt:
élek. bár most nem annyira. beteg vagyok. elvileg valami mirigy-gyulladás. fáj az arcom jobb oldala. egész éjjel izzadtam, forgolódtam és arra ébredtem, hogy vízben tocsog a pólóm és a nadrágom. izgi. kúrálom magam, eddig vagy 4 algopyrin temetője vagyok.
ma még nem is gyújtottam rá. tegnap sem. tegnapelőtt is csak 3 szál cigit szívtam el.
pedig hiányzik. talán most kéne leszokni? nemtudom. ez majd kiderül.
egy laptopnál ülök. apám vett egyet. minek? ha megtudod, mondd már meg nekem is.
mindegy, majd használom én, ahogy kell....
hamisíthatatlanul beköszöntött a tél. szürke köd öleli magához a földet. a fehér hó hiányzik egyedül. jeges fuvallat fut végig a kihalt utcákon.
várom, hogy felépüljek. hogy jobban legyek. vágyom a szép után. és el is fogom érni, ha csak egy kis részét is. de az enyém lesz.
az Andrássy út. éjjel. kivilágítva. engem vár.
és én menni fogok. ígérem!

te árny!

te árny! igen te!
árnyék vagy, sötét szülötte!
szavakat hallod? és ha hallod, nem érded?
mit jelentenek, mit miért mondanak?
mindent akarsz? és azt is most?
önző mód félrelöksz mindent,
összezárt markodban tartod a kincsed.
magadra gondolsz, hogy megszerezd, birtokold és el se veszísd.
annyira szorítod, hogy vért fakasztassz a kőből is.
egyszer gyújtanak gyertyát,
egyszer néznek be a sötétbe...
az árnyék majd akkor eltűnik.

ha kellene, lennék por vagy hamu. sár vagy szemét.
bármi, amit te nem tekintesz kincsnek.
hogy ne szenvedjek tenyered börtönében,
hogy fénytől elzárva ne száradjak el,
mint egy színnel és élettel teli rózsa,
a hideg vártorony kőfalai közt.

sensus et sollicitudo

érzelem és értelem...

mintha egy réten színes konfetti borította földre forgószél tette volna be a lábát.
ezernyi szín kavalkádja. a szél játszik velük, röpteti őket, fel-fel dobja a magasba és nézi, ahogy aláhullanak. a napfényben a színük elmosódik és szívárvány-játékká áll össze a sok kir részlet.

csak lábújhegyen gondolunk rá. de gondolunk. és tesszük.
díszes pompával vonulzunk végig az utcán. fekete ruhánk a földet súrolja,
így csíkot hagyunk magunk után.
felettünk az ég: összecsap. zihatar, vihar, szélvész és mennydörgés folyik.
megnyílik az ég, eső tör ki belőle. szél úr meg is keveri.
arcunkat csapdossák a hideg vízcseppek. mi pedig csak sétálunk tovább...
a főtéren a vásárt elmosta az esővíz. a földön virágok hevernek, sárba taposva.
otthagyva. senki sem törődött velük, mikor jött az égi háború.
egy kocsin gyertyát árultak. meggyújtom a kanócokat és a sárgás pislákoló pontok ébrednek az éjj sötétjében.
villódzik a fenti világ, villám sújt a földre, hatalmas sikollyal.
gyengéden átölelem, s ő nyakam karolja át.
táncba kezdünk, az üres téren.
a gyerkák már leégtek, körülöttünk a kocsik is hamuvá lettek.
porhalmok övezte medencében apró gomolyfüstöcskék ugrálnak körül.
táncolnak velünk, és mi így együtt vígadunk.

a fájdalomról röviden

a fájdalom ölel magához, mellkasomat simogatja hideg ujjaival. lábam alatt meginog a föld. fáradt szememmel a tömeget nézem. ha most összeesnék, senki sem venné észre a földön fetrengő testem. esetleg a garázsba ért villamosról egy rozsdás vaslapáttal a többi szemét közé dobnák a fájdalomtól megmerevedett tetemem. de talán még azt sem. csak elrothadnék a sárga villamoson, míg egy szép nap a csontjaim porrá taosott hamvait kivinné egy nyári langyos szellő...
kín. a gyomrom mélyén egy vulkán forrong. lángol, éget, kínoz. a fájdalom gyökerei mélyre nyúlnak. gyomor, vese, herék: már mind-mind az áldozatok listáját szaporítják. mi történik velem? fekély? daganat? rák? hív? aids? élet?

egy éjszaka

vízió? álom? nemtudom. mámor.
reggel besüt a nap. halk sóhajom jelzi, hogy magamhoz tértem. felkeltem.
a reális világba. nyújtozkodom egy nagyot. vagyis csak nyújtózkodnék. de a jobb kezem nem engedelmeskedik. fejem jobbra döntöm a fejem, és sötét zuhatag simogatja meg az arcom. Ő még alszik.
és itt fekszik mellettem. tehát nem vízió? nem álom? vagy nem a realitásba zuhantam vissza?
megmoccan. érzem a haja illatát. érzem a bőre tapintását. ez nem álom. az előző éjjel sem volt álom. ébren voltam. ébren voltunk. csak nem éberek.

megmagyarázhatatlan mosoly ugrott fel a szám szélére. leült oda, befészkelte magát és a fülembe súgta: "mára itt maradok!"

felkelt Ő is. régi emlékek képei keverednek az új énemmel. kavarog bennem. de átlátom. felülről. tudom, fontos volt nekem. érzem, fontos volt neki is. fél, ingoványos talaj, ahová tévedt. gyenge és fél. kezemet nyújtottam neki, ne merüljön el. talán nem fog. féltem Őt!
túl gonosz a világ. vagy csak túl gyenge? is-is. meg kell tanulnia a világot! én csak a fülébe súgok dolgokat. de nem szabad, hogy...
nem fogok. erős vgyok. ennek örülök.
régi énem most összetört volna, vagy legalábbis térdre rogyott volna. de Én? kapőtam egy lehetőséget, hogy boldog legyek (ha csak egy pillanatra is), ráadásul hogy? hogy valakinek a fájdalmát enyhítsem. hát akkor miért ne? nah látod!
nekem is szükségem volt egy ölelésre. pont egy ilyen vacak nap után. erre nem számítottam. hogy PONT MI. PONT OTT. PONT ÚGY.
pedig de.
és éreztem Őt. éreztem a gondolatait is. megrémült először, nem értette. pedig nem éltem vissza vele. az nem én lennék. megtehettem volna. éreztem, hogy a gondolatai a kezemben vannak. játszhattam volna. azt tette volna, amit én akarok. de azt nem Én akartam. azt egy kanos férfi akarta. nem én. inkább tegye amit akar.
kűzdött. önmagával. én is.

heves küzdelemben a testünk mint a kemence: izzott. a levegőt úgy kapkodtuk, mintha az utolsó lélegzetvételek lettek volna. szívünk kalapált, zakatolt. én mindketten a vágy pokoli tüzében égtünk. egymás közelségétől a gyomrunk összerándult. remegett mindkettőnk minden apró porcikája. egy karnyújtásnyi táv már kontinenseket elválasztó mérföldeknek tűnt. nem is bírtuk volna. akkor, ott.

a magány mint egy, a a sötétben lapuló szörnyeteg lett volna. leküzdeni próbáltuk. tenni ellene. tettünk is. éles kardunk a forró ölelés volt. fegyverünk a szívébe döftük.
fogunk még találkozni vele, akkor legalább egy fájdalommal teli nap után, legalább ő ne kerítsen hatalmába. legalább ő elkerült.

ez most így kellett. ennek meg kellett történnie. hogy ne haljunk meg. hogy ma felkelhessünk. egymás mellett

x-mas is coming

egy másik szám, ami leírja pillanatnyi hangulatom:
Kenny G - We Three Kings
köszönöm M*C*G barátomnak, hogy odaadta ezt a számot.
lassan itt a karácsony.
fehér táj, andrássy út kivilágítva éjjel.
összegyűlnek a jóbarátok, díszítik fel a lakásukat.
itt van, hamar. a béke és a szeretet ünnepe.
amikor egy kicsit elfeletkezhetünk a bajainkról, egy kicsit megpihenhetünk a hétköznapoktól.
karácsony. ez számomra független a keresztény vallástól, abból adódóan, hogy nem vagyok vallálos, nem is vagyok megkeresztelve (ez lehet sokaknak újat mond, de én "pogány" vagyok).
az ünnep nem az ajándékokról szól. hanem a szeretetől. ezt most kezdem érezni.
érezni igazán.
legalább ilyenkor egy kicsit legyünk boldogak, és örüljünk, hogy vannak akik körülöttünk vannak, és szeretnek. mert vannak. csak észre kell őket venni. viszonozzuk szeretetüket.
mert erről szól ez az egész. az egész karácsony. az egész élet.
a boldogságról és a szeretetről.

egy kis idézet Vash barátomtól: "Love & Peace!"

egy szám....

"csak a dob meg a basszus zakatol a füleiben..."

Egy kép:
éjjel. nyáron ez lassan hajnalnak minősülne. de most nem. most éjjel van.
sötét. az andrássi út narancs-árban úszik. háttérnek zúg a busz.
megfáradt munkásemberek és éjjeli arcok. én is ott ülök. az ablakon bambulok kifelé.
a sötétbe. az éjjelbe. a hömpölygő narancstengerre. ahogy sárgára festi az eget.
a megállók egymásután repülnek. szétmosódott kép. de gyönyörű...
budapest éjjel. méltó befejezése ennek a napnak.

(és másnap:
"felébredtem, kettőt láttam, a tükörképemet a falhoz vágtam...")