a fájdalom ölel magához, mellkasomat simogatja hideg ujjaival. lábam alatt meginog a föld. fáradt szememmel a tömeget nézem. ha most összeesnék, senki sem venné észre a földön fetrengő testem. esetleg a garázsba ért villamosról egy rozsdás vaslapáttal a többi szemét közé dobnák a fájdalomtól megmerevedett tetemem. de talán még azt sem. csak elrothadnék a sárga villamoson, míg egy szép nap a csontjaim porrá taosott hamvait kivinné egy nyári langyos szellő...
kín. a gyomrom mélyén egy vulkán forrong. lángol, éget, kínoz. a fájdalom gyökerei mélyre nyúlnak. gyomor, vese, herék: már mind-mind az áldozatok listáját szaporítják. mi történik velem? fekély? daganat? rák? hív? aids? élet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése