egy szám... egy újabb darab. a görcsös sírásközeli eufóliából képes egy pillanat alatt mosolyt varázsolni az ember arcára. elfelettetni a bajokat, ha csak két-három percre is. helyette az emlékekre gondolunk, amit átéltünk, vagy egy elvarázsolt helyre, ahol szívesen lennénk abban a pillanatban.
Katie Melua – Shy Boy
hogy mit is jelent? hol lennék? megmondom:
egy kissé kopott bár, a falon vöröses-narancssárga fénypacák. asztalok és székek, de színpad előtt van szabad hely. a banda játszik. nagybőgő morgó hangon suttog, a gitár incselkedik vele. egy finom női hang a mikrofonhoz ér. a parketten csak ketten vagyunk. ki is zárunk szinte mindent. ami marad: csak a szép és a jó. a zene, a szánkban az édes vörösbor íze kísér minket. fekete ruha sötét harisnyával. a fekete szövetnadrág hozzá illik. a homályban egymás karjait alig találjuk. de nem távolodunk el egymástól.
nem gyors a ritmus, édesen ringat eufóliába, ahogy a világgal együtt forgunk. csak a földet a törvények kötik a mozgáshoz, minket pedig a bor mámora ölel meg, a zene fonalai kötnek egymáshoz. ez a pillanat örökre megmarad. ez a tánc, ez az illat, amit minden pólusa áraszt magából, ez a selyemfinom bőr tapintása, ez a mámorítóan édes íz, amit ajkain érzek.
nekem ezt jelenti ez a szám. ezt a képet festi meg szemem előtt csendessen.
1 megjegyzés:
az egy hatalmas zene ám... Te még talán nem is tudod, de én is éneklem ezt a kis dalocskát.
Csókollak
e
Megjegyzés küldése