hétfő, december 18, 2006

Szándokán, egyesek meg ilyenek

Nah, vazze…

Megint olyat tettem, amit már régen nem!

Érdekel, mi? Heeeh! Ez nem lesz olyan könnyen fogyasztható, mint egy karamelláscukorka csokibevonattal. De nem ám! Esetleg a megoldásokat várom az e-mail címemre, de már most elárulom, se nem kábítószer, se nem szex nincs a megoldásban. Jó vadászatok, kispöcsök.
Noh, hol is kezdjem….
Mozivászon. Széles. Nagy. De a film szar. Unom, és a POP-KORи is elfogyott. Midnegy, halkan felállok és az ajtó felé sietek, de csak lábújhegyen kurjongatva, hogy de szar is ez! A kijáratnál a jegyszerdő a szándokán. Csúnya a haja, meg is dícsérem. Bbrrr… hideg van idekinnt. Irány a teszkó, veszek valamit magamhoz. Tengerész szeszesital. Megteszi.
A pénztár: tele.
Én: leszarom.
Biztonsági őrök: futnak utánam.
A taxi előttem húzott el a gellért hegyre. Biztos a dunába ugrat. Vagyis remélem. A két nyugdíjas fazon még mindig kitartóan rohan utánam. Lobog a műprotézisük, a szembeszél az elvis-presley parókájukat lobogtatja. Gyönyörű látvány. Megállok hányni. Szembenéz velem a reggeli tükörképem. Nah, vazzeg! De szép vagyok, így megemésztve, kiokádva a buszmegállóba!
Mindegy, uzsgyi! Beülök egy jazz-klubba.
Milyen nap van? Szerda előtt hárommal. Tökéletes. Bár élőzenét csak egy partfisnyél és egy döglött ló produkál, de legalább a nyél nem hamis. Eredeti folklore. Ahogy az kell!
Leül az asztalomhoz egy aligismert idegen csaj. Minden okés, semmi extra. Piros haj, két fej, abból az egyik egy szatyor. Egyszerűen megragadott, és nem akarta levenni rólam az uzsonnáját. Végre!
Egypár ismerős! Egy zombi, aki a fejét egy ezüsttálcán hurcibássza, meg egy petrezselyem.
Kiszúrnak, és látják a meleg szitut. Ki is mentenek, de előbb még isznak egyet.
Jellemző.
Ppfff….
De legalább kimentettek.
Miután a vécében lesikáltam a vért a csizmámról, visszamegyünk a helyiségbe. Kérek még egy kört, és 3 tetraédert. A pincércsaj ismer. Nem csodálkozik. Csak néz.
Ki. Ráadásul jól!
Kár, hogy vak szegény. Lehet, ezért volt meg nekem is?
Kitudja? Kidugja?
Mindegy. Felröppen a hír: egyesek szerint a nyugatinál kalózok randalíroznak. Hhmm…
Nesze. Ne bízz meg bukott emberekben. Mert a kettesek tudják (talán), hogy a nyugati körül elég kis eséllyel találni kikötőt. Főleg éjjel! Nade mindegy. Nyugodt laza nap vége.
Alvás. Még hazafelé kirámolok egy otp bankot, csakúgy, és ellopok egy nyugdíjas nénikét. Jó lesz reggelire jól átsütve.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hello Sinx!
De hogy rámismerjél: Enzselusz Maximus Australopitechus. :) Elolvastam ezt a "bestseller story"-t és csodálkozom rajtad. Ha tényleg loptál a tescoból, akkor most nagyot csodálkoztam rajtad... :) Csak ennyit akartam.

Enzsel [sinxxx] Lacy írta...

Kedves MurloQ!
A sztorik, amiket néha publikálok, nem 100%-ig a való élet alkotta.
vannak köztük fatáziaországból származó víziófoszlányok, érzelmi tengeren hajótörötek beszámolói...
mende-mondák és egyebek...
meghagyom a nagyérdeműnek, hogy mazsolázgasson belőle...