searching...

amikor úgy ébredsz reggel, hogy valami hiányzik belőled. valaki kiszakított belőled valamit. egy részt. mintha a kezedet szaggaták volna le.
a szebb pillanatok elfeledtetik.
de ha a hegre nézel, látod: ott valami nincs. valaminek ott kéne lennie.
de nem teljesen ilyen. mert akkor tudod, mi hiányzik.
én nem tudom.
csecsemő lehettem, alig idősebb három másodpercesnél. de akkor elszakítottak valamit. valakit.
egy kishúgot. egy alig két percel fiatalabb kishúgot.
akit óvhattam volna. aki mellettem lehetett volna azokban a pillanatokban, amikor könnybe folytottam szűnni nem akaró fájdalmam. csak a szűnés lebegett előttem.
barátom akkor a kés volt. nem találtam érző, szerető vállra, ahol nyugtot lelhetett volna megzavart elmém.
ez az! ez, amit nem bocsájtok meg soha! nem bocsájtom meg az emberiségnek!
most eljött a fájdalmam újra. de most dolgom van.
lenne. azokba ölöm magam. nem pengébe.
komplexusom van? lehet. és?
legalább van valami... ami megkülönböztet a szürke hétköznapokba fulladt zombiktól. nem is akarok közéjük tartozni.
megtaláltam? lehet.
messze van... egy pillanatra megvolt. a kezemben fogtam, magamhoz öleltem. vagy nem?
komplexus? vagy elmebaj?
meglátta a fájdalmam. de félek tőle. a nagy változás sötét fénybe borította. megrémít az ereje.
de érzem, hogy erős vagyok. csak tehetetlen.
ez az út
életemen elkisér. sokáig. keresem még a részem. a helyem. sokszor vesz fel új ruhát a barát. látom még a könnyek tengerét, megmártózok is majd benne. fogok még disznók hátán utazni a távolon túlra. és vissza. fogok még írni. fogok még álmodni. fogok még elesni százszor. és felállok még százegyszer.
addig. csak addig! addig, amíg a földről fel nem segít. a húgom. ezüst szárnya, messzire űzi a sötét fellegeket fejem felől. és utána már nem esek el. osha, de soha többé!
de addigis...

Álom, pt. sokadik és a rüszmeteg szendvics támadása...

"álmodtam egy világot magamnak,
ott állok a kapui előt..."

ismét álmodtam!
álmok.... györötnek vagy örüljünk neki?
én talán örülök az álmok okozta gyötrelmeknek.
a múltból apró szilánkok törnek magasra.
szinte napról napra kerülnek a felszínre emlékek.
egy volt osztálytárs, két fogadott húgom,
egy volt szerelem, aki megváltozni nem képes,
még álmaimban is rajtam tapos...

háát, megadja az élet sóját az effajta létezés, az is ziher.
alkotói válság meg smafu?
az egyetlen ok, amikor a művész egy kicsit "pihenni tud"
legalábbis ráfogja. :)
nah jó, ez kicsit túlzás ám, de mégis!
megint lesz egy érdekes bejegyzés, a gondolkozásosból...
még érlelődik. várjátok türelemmel.

Indulok suliba. táskámat kinyitom.
és egy szendvics ugrik elő belőle!
harcunkat véres sebekkel, de ény nyerem!
a szürkés fényben zöldes-fekete foltokkal díszített ételdarab
holtan zuhan a földre. nyertem! az erősebb életben marad!
Hulljon a szendvicsese!
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

este, meg ha fáj, nagyon....

este...
megint egy meet. jólsikerült.
aki meg nem tudja bekapcsolni a telefonját, az meg.... mindegy.
beszélgetés, pizza, billiárd.
a banda megint együtt. remélem, nagyon remélem hogy még sok év múlva is ugyanígy ugyanennyien ugyanilyen jól tudunk mulatni. nagyon szeretném!
mert ti nagyon közel álltok hozzám!

nah, de komolyan, elég az érzelmességből!
hümm....
alkotói válság? vagy valami hasonló. fáradt az agyam.
vagy csak nincs ihlet? vagy miafasz...
vulgáris kifejezéseimmel sem jutok előbbre a bestseller felé, az is ziher!
talán most hanyagolom az írást egy kicsit. élményeket gyűjtök.
befelé! az agyamba, örök megőrzésül. vagy legalábbis az időskor kezdetéig.
hogy majd emlegessem az ivadékaimnak: "csirkék vagytok, kispöcsök! bezzeg én! old-skool nyomtam az iparűzési adót!"
EEhh....
lessz nekem egy éjjeli túrám a pestbe bele, meg talán egy költözés.
nah, egyenlőre báj!

félreértés ne essék

szépjóéjjszakát, és ha elolvasták, akkor talán álmot én nem kívánnék!
de ha esetleg félreértenék, egyvalmit szögezzünk le az előző bejegyzés után.
mint említettem, az írásokat, a gondolatokkal együtt a fiók mélyéről emeltem ki. múlt csupán. ne helyezzék át jelenlegi helyzetembe, ha rám gondolnak!
köszönöm szépen, én nagyon jól vagyok!
plusz 4 új oldal....

a fiók mélyéről...

most, hogy hétvégén otthon voltam, volt egy kis szabadidőm. a fiókomba nyúltam, egy köteg papírt fogtam meg. lapozgatni kezdtem. rég raktam őke oda, nem is tudom, miért. elektronikai segédletek, vízlebontás és ilyenek.
HOPP!
ez az oldal nem nyomtatva van. nem is kapcsolási rajzot rejt. tollal van írva.
olvasom a szavakat, egymás után:
"megcsalatva érzi magát a lélek...."
pár sor csupán, nem több.
de mégis több. és mégegy lap. és mégegy.
hol kockás spirál-lap, hol A4-es fénymásolópapír.
köztük egy-egy franciakockás füzetlap.
írással tömve. de mégis együtt.
régi írásaim darabjai. de túl a hulla merevségen.
egy újabb fejezet az őrület paradigmám lapjai közt...
a fiók mélyéről...
ismerős a gondolatsor, amit leírtam. már akkor láttam a közelgő "véget".
vég? akkor még nem láttam mást. de kűzdöttem. kűzdöttem, hogy megtartsam, amit el akartam hajítani. gyenge voltam. nem hittem magamban. legyengültem.
de mélyen bennem ott volt az erő, hogy túléljem, hogy lekűzdjem.
hogy levessem a lelkemről a terhes súlyt.
nyár volt. vészesen rohantunk az időben előre. akkor még féltem, de mélyen magamban már vártam. hogy vége legyen.
hogy vége legyen ennek a nyűgnek és a fájdalomnak.
hogy szakítsunk....

report

jelentés... egy két há...
jelentem, élek!
kissé fáradtan, de még megírom a jelentést a jónépnek. merthogy lehet, hogy valakit érdekel... nem leszek önmagamat sajnáltató barom, akiszerint: "úgysem olvassa senki" meg "örökké olvasatlan soraimmal mondanám el..."
eehh... legyünk realisták. vannak, akik olvassák az oldalt! ennek nagyon örülök!
ráadásul olyan emberek is, akikre nem is számítottam! pozitív csalódás!
dehát, aki örömét leli benne, olvassa nyugodtan. nem fogom abbahagyni még egy ideig!
nosza, lássuk...
fáradtan punnyadok, a reggeli 12 feles házipálinka után. dehát, Purple ma 20 éves!
isten éltessen! ez a nap is gyorsan elment.
dehát... nem leszünk fiatalabbak.
ma rádöbbentem: nemsoká 22 leszek.
azért ez egy kicsit szíven ütött! öregszem. már semmi sem olyan, mint régen!
pedig milyen jó volt! kisgyerekként, koszos tinédzserként, gondok nélkül rohangáltunk, mint a méregzett egér. nem volt más dolgunk, csak hogy összedobjuk ketten-hárman a doboz cigire a pénzt, nyomás le a partra, fürdés utána meg éjszakába ugrottunk, és tettük a semmit. futottunk? a sorsunk elé?
talán. merthogy felnőttünk. mindannyian szép emlékként gondolunk azokra az időkre. de most?
most látom: sokakban kihal a régi tűz. megnyugodnak az emberek, lelassulnak és elkezdenek úgy viselkedni, mint akikre soha nem akartunk hasonlítani. a felnőttekre. ők nem veszik észre: még játszanak. de most mást játszanak, mint annak idején. most felnőtteset játszanak. most ez a játék, amit minden nap űznek.
jó ez? minek?
minegy, ha nekik jó....
nekik. de nekem nem. én nem növök még fel!
óóóóóóó! de nem ám! most még biztos nem! lehet, hogy most már elgondolkozok, mielőtt leugrok. és mire jutok? hogy hülye, aki utoljára marad! Zsupsz!
mert az ilyen pillanatok vagyunk. ezek a szép pillanatokban élhetünk tovább? legalábbis én ilyen pillanatokban akarok élni. nem egy autóban, egy háromszemélyes kanapén, egy dohányzóasztalban vagy egy átkozott lakásban. azok elszállnak. leégnek. elpusztulnak. de az emlékeket el tőlünk senki nem veheti!
szóval én még egy darabig ziher, hogy nem növök fel. még biztos hogy nem (akár arra is van esély, hogy soha nem fogok, de mondjuk ez egy szép álom).pedig nekem is van tennivalóm. teszem is őket, ahogy kell. de nem zombulok bele.
akik jól ismernek, tudják két szlogenem, két mottóm van:
1. "Sose azt nézd!"
2. "Csak lájtossan! Alacsony vérnyomással!"
és így is kell! lehet máshogy, hogy ne őrülj bele?
bár ez relatív! hogy mi az őrült. mert ha a többség a normális, akkor ezek szerint én nem vagyok komplett. Ehhh...
Hááát. ezt dobta a gép! akkor kezdjünk vele valamit! gyúrjuk össze, formáljunk belőle valamit, és nézzük meg végül mit teljesít az élet nevű játékban!
Nah, úgy érzem most ennyi fért hirtelen bele a mai napba!
fáradt vagyok, még egy forrócsoki-cigi kombó, zuhany és jó mély alvááááááás!

Jóéjt mindenkinek!

ÉS!

Épp zenét hallgattam ma. Stereo MC's - Deep Down and Dirty
megindított egy kisebb elektronikus alternatíva-la-vínát...
eszembe juttatott egy stílust, ahol a tömeg meghal. eszembe jutott a régi definícióm a D'n'Bre...
egy újabb gyöngyszem az Őrület Paradigmámba...

És!

ütemre indul be a szöveg. megszülettem egy kapella számra. kipattantam egy agyból. elmondom a mondandóm neked. az ütem a fejedet bizsergeti, a szövegem az agyad öli most meg. nem a lét a kérdés, mert azt tudod, hogy a fejed ritmusra mozgatod. felpörget a basszus, felpörget az anyag. a sör kicsit lassít, arcod mossa széjjel. ráül még egy rövid eseteg vagy még öthathét. az amortizál a földig téged, a lehányt emertől te? esetlenül elesve esetleg kérsz egy bocsánatot. ez így van, mert pörög a lemez, a régi bakeitkör. a dob meg a basszus kettéválaszt, egy karddal basz téged szét. megöl téged, nem maradsz tőle élve. és a holtestedet éleszti most megint, hogy az élést még kicsit gyakorold. gyakorold. gyakorold!
mert kellaz. kell, hogy ne halj bele a tánctérbe, kell az áldozat a földalatti trónon! feltámaszt a zene, újra szívedbe markol kézzel, nyomja, hogy pumpálja az alkohol áztatta narkós genny a testedben keringjen! és kinyitod a szemed! ekkor a pillanat belédhasad: tombol a tömeg, senki sem halt bele. felveszed a ritmust, amit a parkett diktál most. rozsdás végtagjaidról a beszárdt vért: most törlöd le. újraindul a mozgás... a négykezű lemezfejű sátánfajzat a háta mögött kotorászik. valami készül a sötétben...
és ITT AZ ÜTEM!
széttör a váratlan vágatlan ütemdarab. összeesel, behúgyozol és ismét holtan fexel a parketten...

Hungária Körút vagy Móricz Körtér?

173-as gyors bus. a hely színe.
eső odakinnt, Gábor pedig a keletinél leszállt.
a busz zötyögve gurult tovább a macskaköves úton.
a következő megálló: Móricz Zsigmond Körtér.
kis mosoly, ártatlan pillantás.
nem rémült meg, nem gondolt arra, hogy esetleg egy potenciális tömeggyilkos személye rejtőzik bennem.
ő az az ember, aki körül is néz. nem csak bambul az ablakon kifelé.
igen. meglepődtem. vannak ilyen emberek is.
és vannak ilyen pillanatok is.
neki is megvannak a problémái, ő is küzd.
de mindenki? nem?
nalátod!
pedig milyen ritka, hogy egy ember egy másik emberrel beszédbe elegyedik a tömegközlekedési járműveken. midnenki bezárkózik a maga kis világába, elrejtőzik és talán imádkozik, nehogy valaki hozzászóljon, nehogy valaki hozzáérjen.
bezárkózik önmagába, elfojtja érzéseit, és rezzenéstelen arcal a tekintetét az ablakra szegezi, mintha kilátna rajta. de nem. csak az eső cseppjeit látja legördülni a párás ablakon.
és jó ez? mire?

The tank was stolen by the russia

Ellopták az oroszok a tankot!
benne volt a kombináltfogó!
ez a nóta megtöltötte a teret meg a ligetet is.
a mezei kacsák a VIP-es kacsalányokra hajtottak,
a víz tetején meg táncot járt a gőz.
rég volt már ilyen. hogy kinnt.
a szabad ég alatt. meg alkohol.
meg beszéd. meg hold. meg pest.
meg midnen.
"EZ!" hogy M*C*G-t idézzem!
"Ez hiányzott nekem!"
talán nem is kell sokat írnom, mert leírni nem lehet.
csak átélni. lehet. kell.
merthogy élni kell.
és az élés jó!

innen a másodikról

életérzés: numero uno.
ezt halhatátok már tőlem. most megint hadd szóljon a szólás szabadsága!

reggel indulás a suliba. kabát? a fogason. az idő remek. végre! kezd újraéledni a világ. reszurrekció. a nap a szemembe vakít. de nem zavar. sőt! örülök neki. ismét kezt jóidő lenni. nem kell vastag szövetkabát alá bújni. pont ezt az időt szeretem. bár lehetne 5 fokkal melegebb, de elviselem.

kezd sötétedni. az ablakon már a kékes-szürkés égbolt kacsint befelé. halkan zúgnak körülöttem a számítógépek. halk lélegzés, seedelö torrentek, orbitálisan-szélessávú internetszörfölés. a gazdasági elnök épp egy évad sorozatot tölt fel, míg én egy másik évadot töltök le.
kiürült az épület. az aula is elcsöndesült, a dohányzóban sem a fiatal elsősök, hanem az idősebb estis hallgatók tengődnek két előadás közt.
lassan cigiidő, lassan indulás is...

mindenféléről most a fotelből....

Most pedig mindenféle gondolatot zúdítok rátok!
nem tetszik? szerinted? érdekel?

pt 1: I saw a dream

igen, álmot láttam. verítékben fürödtem, izzadság áztatta pólóm a testemhez tapadt, rámfonódott, mint aki folytani akart, de nem tudott. párnák másztak a fejemre, láz szökött a testembe.
éles és fájó képek ekkor hasítottak elmémbe.
igen, fájtak. azt mesélték el, hogy a múltam kísért megint. hogy a múltam árnyékát, mint egy testemhez kovácsolt rabigát, levetni nem tudom! viszatér, hogy megnehezítse életem fényben töltött részét. a fényt hogy eltakarja mindenféle holt fák reszkető lombjaival.
hogy érezzem: létezem. én is létezem magamban, nem csak én egyedül.
fájt látnom a képeket, mintha forró szöggel tűzték volna ki a szemem egyfajta trófeának holmi hobbi vadász falára a többi döglött kitömött vad teteme közé. valami démoni vadász, aki nem hagyja lelkemnek a nyugovást egy kicsit.
testem a nedvet kiadta magából, máskülönben sírtam volna. a moziban, ahol kiváltságot élvezek azzal, hogy egyedül ülök a székben, szögesdróttal lekötözve, ezer féreg rágja testem, és végignézhetem életem szebbik felének ezer részre való széthullását, azoknak elpusztulását. újra éa újra.
igen, lázálom gyötört az éjjel, látni újra nem kívánom. nem bírom! elfog a sötét félelem, ha csak rágondolok... ha csak eszembe jut a lehetőség: hogy elveszítlek, Édesem!

pt 2: The hated people

Vagytok TI! gyűlölt emberek! belső késztetés tör elő belőlem, ezellen tenni mit sem lehet! gyűlöllek titeket! szánalmas halandó életetekkel meg vagytok elégedve, torz görbe tükrön át a kép tetszik? pedig telve vagytok hibákkal, apró perverziókkal, szentek ugyan nem vagytok! minekl játszani?
ízzé-porrá basznátok, leköpnétek, megerőszakolnátok, ellopnátok, szétvernétek, eltipornátok...
meg is teszitek! a szabad gondolattal. nem hagyjátok szárnyalni, inkább a földbe döngölitek, amit nem ismertek. legyen az jó, legyez az ártó. pusztuljon a más!
így tőlem se várjatok többet, csupán gyűlöletet szánalmas életetek iránt... miért nem haltok ki inkább? helyet adva egy más, talán jobb létnek?
talán akkor nem lennénk ennyien, békében élhetnénk, erőszak és éhezés nélkül.
talán a világ is jobb lenne.
talán az álmaink is szebbek lennének.
talán a föld egyszer szép lesz... újra.
mint előttünk!

pt 3: Common creatures

És ti? talán nem értitek teljesen az agymenésem lényegét? de talán nem is nektek szól? ezt midnenki maga döntse el. de ez a bejegyzés, ez a mai "beszámoló" mindenkihez szól! csak nem a teljes része. van akire ez, van akire az. ezt dönste el mindenki önmagában!
léteztek ti is, számomra nem közeli emberek. sok van belőletek. ne vegyétek sértésnek. semlegesek vagytok. nem gyűlöllek titeket! nem kívánom, hogy éhes hollók tépjék le csontotokról a bűzlő húst. nem. csak vagytok. egy óriási szürke ködként lebegtek körülöttem. és ennyi.

pt 4: The people near me

Vagytok Ti is! utoljára hagyván titeket, de dühöm most csillapodott le teljesen! vagytok ti, igen! körülöttem. talán tudatosan, talán tudat alatt, talán a véletlen műve, nemtudom.
hogy ismerjük egymást. de "ismerjük"! és ennek örülök.
idézőjel? igen.
nehéz alkat vagyok, ezt be kell vallanom. megismerni engem teljesen? szinte nem lehet! csupán abból kiindulva, hogy én sem ismerem magam ki önmagam óriás tengerében. kívülről ez még nehezebb. nem kérem, hogy értsetek meg. lehet, hogy nem tudtok. de elmondom nektek: szeretlek!
és köszönöm, hogy megtűritek hibáim, van belőle elég! sajnos nem jut minden olyan emberre időm, akire szeretnék! lehet, hogy elhanyagolva érzed magad, lehet, hogy azt hiszed, leszarlak... de nem. csak ilyen vagyok. rengeteg időm elmegy a szociális életre és sok elmegy a "karrieremre". de erre ne térjünk ki. még csak annyit: köszönöm!

penna és a szó

a Narkózis ismét bővült egy újabb csemegével. természetesen a szokásos formába öntve egy homályos képsorozat részleteit emeltem ki. a történet többi része... legyél kreatív!
DE!
valami megbújik a bokor alatt! Valami készül!
őrület paradigma...
elkezdődött valami. a második. talán lesz belőle valami.
ezt majd meglátjuk!
addigis megpróbálom sűríteni a bejegyzések számát ide, bár semmit nem ígérhetek.
tudjátok, nehéz leugrani az ugródeszkáról

status

Nah?
mi a helyzet?
hogy vagytok?
én jól, köszönöm.
néhány szó:
előz bejegyzésemből kiderülhetett, hogy valami történt. valami jó. és tényleg! gratulálok! jól láttad! valami TÉNYLEG történt! valami JÓ!
Pepsy. Ő történt velem. megérte rábeszéltetnem magam arra az őrült estére. megérte átmennem. igen!
és jó! jó vele! szeretem! ő is szeret! keveset találkozunk bár, de azt megbecsüljük...
szakma?
igen, van. suli mindjárt kezdődik. köv héten már megy. bár ez nem lényeg. a lényeg: njt.
erről sajnos nem ejthetek szót, mert ez a csatorna túl publikus.... csak annyit: alakulnak a dolgok.
és így jó lesz!
remélem...