megindított egy kisebb elektronikus alternatíva-la-vínát...
eszembe juttatott egy stílust, ahol a tömeg meghal. eszembe jutott a régi definícióm a D'n'Bre...
egy újabb gyöngyszem az Őrület Paradigmámba...
És!
ütemre indul be a szöveg. megszülettem egy kapella számra. kipattantam egy agyból. elmondom a mondandóm neked. az ütem a fejedet bizsergeti, a szövegem az agyad öli most meg. nem a lét a kérdés, mert azt tudod, hogy a fejed ritmusra mozgatod. felpörget a basszus, felpörget az anyag. a sör kicsit lassít, arcod mossa széjjel. ráül még egy rövid eseteg vagy még öthathét. az amortizál a földig téged, a lehányt emertől te? esetlenül elesve esetleg kérsz egy bocsánatot. ez így van, mert pörög a lemez, a régi bakeitkör. a dob meg a basszus kettéválaszt, egy karddal basz téged szét. megöl téged, nem maradsz tőle élve. és a holtestedet éleszti most megint, hogy az élést még kicsit gyakorold. gyakorold. gyakorold!
mert kellaz. kell, hogy ne halj bele a tánctérbe, kell az áldozat a földalatti trónon! feltámaszt a zene, újra szívedbe markol kézzel, nyomja, hogy pumpálja az alkohol áztatta narkós genny a testedben keringjen! és kinyitod a szemed! ekkor a pillanat belédhasad: tombol a tömeg, senki sem halt bele. felveszed a ritmust, amit a parkett diktál most. rozsdás végtagjaidról a beszárdt vért: most törlöd le. újraindul a mozgás... a négykezű lemezfejű sátánfajzat a háta mögött kotorászik. valami készül a sötétben...
és ITT AZ ÜTEM!
széttör a váratlan vágatlan ütemdarab. összeesel, behúgyozol és ismét holtan fexel a parketten...
ütemre indul be a szöveg. megszülettem egy kapella számra. kipattantam egy agyból. elmondom a mondandóm neked. az ütem a fejedet bizsergeti, a szövegem az agyad öli most meg. nem a lét a kérdés, mert azt tudod, hogy a fejed ritmusra mozgatod. felpörget a basszus, felpörget az anyag. a sör kicsit lassít, arcod mossa széjjel. ráül még egy rövid eseteg vagy még öthathét. az amortizál a földig téged, a lehányt emertől te? esetlenül elesve esetleg kérsz egy bocsánatot. ez így van, mert pörög a lemez, a régi bakeitkör. a dob meg a basszus kettéválaszt, egy karddal basz téged szét. megöl téged, nem maradsz tőle élve. és a holtestedet éleszti most megint, hogy az élést még kicsit gyakorold. gyakorold. gyakorold!
mert kellaz. kell, hogy ne halj bele a tánctérbe, kell az áldozat a földalatti trónon! feltámaszt a zene, újra szívedbe markol kézzel, nyomja, hogy pumpálja az alkohol áztatta narkós genny a testedben keringjen! és kinyitod a szemed! ekkor a pillanat belédhasad: tombol a tömeg, senki sem halt bele. felveszed a ritmust, amit a parkett diktál most. rozsdás végtagjaidról a beszárdt vért: most törlöd le. újraindul a mozgás... a négykezű lemezfejű sátánfajzat a háta mögött kotorászik. valami készül a sötétben...
és ITT AZ ÜTEM!
széttör a váratlan vágatlan ütemdarab. összeesel, behúgyozol és ismét holtan fexel a parketten...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése