report

jelentés... egy két há...
jelentem, élek!
kissé fáradtan, de még megírom a jelentést a jónépnek. merthogy lehet, hogy valakit érdekel... nem leszek önmagamat sajnáltató barom, akiszerint: "úgysem olvassa senki" meg "örökké olvasatlan soraimmal mondanám el..."
eehh... legyünk realisták. vannak, akik olvassák az oldalt! ennek nagyon örülök!
ráadásul olyan emberek is, akikre nem is számítottam! pozitív csalódás!
dehát, aki örömét leli benne, olvassa nyugodtan. nem fogom abbahagyni még egy ideig!
nosza, lássuk...
fáradtan punnyadok, a reggeli 12 feles házipálinka után. dehát, Purple ma 20 éves!
isten éltessen! ez a nap is gyorsan elment.
dehát... nem leszünk fiatalabbak.
ma rádöbbentem: nemsoká 22 leszek.
azért ez egy kicsit szíven ütött! öregszem. már semmi sem olyan, mint régen!
pedig milyen jó volt! kisgyerekként, koszos tinédzserként, gondok nélkül rohangáltunk, mint a méregzett egér. nem volt más dolgunk, csak hogy összedobjuk ketten-hárman a doboz cigire a pénzt, nyomás le a partra, fürdés utána meg éjszakába ugrottunk, és tettük a semmit. futottunk? a sorsunk elé?
talán. merthogy felnőttünk. mindannyian szép emlékként gondolunk azokra az időkre. de most?
most látom: sokakban kihal a régi tűz. megnyugodnak az emberek, lelassulnak és elkezdenek úgy viselkedni, mint akikre soha nem akartunk hasonlítani. a felnőttekre. ők nem veszik észre: még játszanak. de most mást játszanak, mint annak idején. most felnőtteset játszanak. most ez a játék, amit minden nap űznek.
jó ez? minek?
minegy, ha nekik jó....
nekik. de nekem nem. én nem növök még fel!
óóóóóóó! de nem ám! most még biztos nem! lehet, hogy most már elgondolkozok, mielőtt leugrok. és mire jutok? hogy hülye, aki utoljára marad! Zsupsz!
mert az ilyen pillanatok vagyunk. ezek a szép pillanatokban élhetünk tovább? legalábbis én ilyen pillanatokban akarok élni. nem egy autóban, egy háromszemélyes kanapén, egy dohányzóasztalban vagy egy átkozott lakásban. azok elszállnak. leégnek. elpusztulnak. de az emlékeket el tőlünk senki nem veheti!
szóval én még egy darabig ziher, hogy nem növök fel. még biztos hogy nem (akár arra is van esély, hogy soha nem fogok, de mondjuk ez egy szép álom).pedig nekem is van tennivalóm. teszem is őket, ahogy kell. de nem zombulok bele.
akik jól ismernek, tudják két szlogenem, két mottóm van:
1. "Sose azt nézd!"
2. "Csak lájtossan! Alacsony vérnyomással!"
és így is kell! lehet máshogy, hogy ne őrülj bele?
bár ez relatív! hogy mi az őrült. mert ha a többség a normális, akkor ezek szerint én nem vagyok komplett. Ehhh...
Hááát. ezt dobta a gép! akkor kezdjünk vele valamit! gyúrjuk össze, formáljunk belőle valamit, és nézzük meg végül mit teljesít az élet nevű játékban!
Nah, úgy érzem most ennyi fért hirtelen bele a mai napba!
fáradt vagyok, még egy forrócsoki-cigi kombó, zuhany és jó mély alvááááááás!

Jóéjt mindenkinek!