
hétfő, december 29, 2008
1967 - Antwerp


péntek, december 26, 2008
vision. past. hopeless being...

csütörtök, december 18, 2008
a hole in me

szerda, december 17, 2008
music

csütörtök, december 11, 2008
and now?

péntek, november 28, 2008
semmi
kedd, november 25, 2008
and here comes the winter

vasárnap, november 23, 2008
vasarnap reggel

kedd, november 18, 2008
sajnalom
hatamon a hideg szalad vegig.
faradt vagyok. nem az a testi faradsag, hanem valami mas.
amikor az eletbe faradsz el es mar levegot venni sincs sok erod.
jol vagyok? nem
soha nem leszek jol, mert valamit mindig teszek.
mint ahhogy tettem az eddig is, teszem most is es a jovoben is tenni fogom.
hulyeseget.
meggondolatlan dolgokat.
probalom rendbehozni az egyik bajt, amit okoztam, kozben mashol artok megint.
amikor azzal torodok, megint valakinek faj. es ez igy tovabb.
nem teszem direkt a fajast, o mar egyutt jar velem.
akarhova nyulok hogy azzal jot tegyek, a fajdalom is teszi ugyanezt.
sajnalom.
nem vagyok hibatlan, sosem allitottam. aki ismer tudja, hogy nem vagyok egoista. nehanyan annak hisznek, de azok velemenyevel nem torodom.
bantani nem all szandekomban. ha sikerult, sajnalom.
a hideg megint vegigrohant a hatamon.
az ejszaka mar hidegge es remisztove valik neha. nekem!
mar nem melegit az ejj sarga fenye. atalakulok. mint a verfarkas telihold idejen.
atvaltozok szurke alakka lassan, es a hetkoznapok tengerebe fulladok.
kapalozom de hiabavalonak tunik minden. egyre mellyebre merulok a szartengerben.
es egy sajnalom nem eleg.
a gazdasag gusba kotni a kezem, idos fejem pedig luxusra hajtana fejet.
csupan azt kivanom, amikor hamvaim a dunaba szorjak, hogy ne ugy emlekezzetek ram, mint egy ember aki artott es tett semmi erdemeset!
emlekezzetek arra a keves jora, amit megtettem. eltorpul bar amellett, amit artottam, ennek tudataban vagyok mar.
edes draga, egyetlen menyem,
elso esten meg te mondtad nekem.
tudtad bajom forrasat, mely maga a letem,
akkor, ott, egyszer meg is mondtad nekem.
sok szep veszett oda, ido a vasfogaval agyambol kimorzsolta.
a teren regen setalva, ejjszakai buszt varva, vagy csak hus bort iszogatva.
regi dohanyzoban viccelodve vagy egy jo filmet nezve.
annyira valtozom, evek soran ez mar reszemme valt, hogy minden uj egy mast ismer meg bennem. mas voltam akkor, mas vagyok most. holnap ha felkelek, megint mas leszek mar.
az ido engem is megrag.
emeszt es egyszeruen kihany.
odakop egy kore, szaradni epphogy kezdek,
megint megrag, es a tukor ismet egy idegent lat bennem.

en mondtam...
valojaban elkezdtem volna delben is, de sok volt a tennivalo.
nah szoval hogy is vagyunk?
koszonom jol.
kezdem jobban erezni magam a boromben es emberekkel is szivesen talalkozom.
a munkamat egyre jobban kedvelem, tobb technikai dologba latok bele. vegre latok egy kis fejlodesi iranyt. "majd kiderul" :)
nem irok.
ez az egyeduli dolog ami aggaszt. vagy inkabb zavar.
nem tudok mar irni... 2 ev telt el, de meg mindig nem megy.
nem vagyok ugyanaz. mely sebet szereztem, sokaig vereztem.
valaki akkor, ott, abban a templomban meghalt. a remeny, a poeta, egy szebb vilag kepe veszett el.
masfele vettem az iranyt.
aranybarna mezo menten setalok....
leirok nehany szot, magambanezek es sotetet lattam. regen szavak tengere arasztott el, gondolatok es erzesek. hianyzik.
szerettem azt az onmagam, aki elol menekultem.
osszefirkalt konyv hever a polcon, port es emleket gyujtott magaba.
Bajom nincs, maganyos vagyok de ettol meg nem hatarolom el magam az elet adta lehetosegek elol.
szivemen tatongo sebre az ido afiumkent cseppen.
var majd uj bor fedi le a lyukat, de emleket mindorokke erzem majd.
remenykedem. igen, a remeny fontos dolog. foleg most. itt. 2008-ban. az emberi civilizacio vegso szakaszaban. egyre kevesebb szep dolgot latunk es egyre tobb fajdalom er minket majd.
lassan elfelejtunk latni, hallani es erezni is. egy erzelemmentes fogyasztoi hustomegge leszunk majd, egy teglat kepzunk csupan a babliloni toronyban.
igy lesz, nem ketes.
es a torony orjongo tuzlandzsava valik majd, ami az eg fele nyujtja ekes pengejet, kioltva millio eletet, meggyalazva milliard letet. es elkezdodik a vegitelet.
elso napon tombolo tornadok tepazzak meg a fold felszinet.
madokik napon hideg eso lazitja a kiszaritott talajt.
harmadik napon kristaly jeg veri szet az utolso legiokat.
negyedik napon vereso tori meg az utolso elmeket.
otodik napon langolo kotomeg tarolja le a megmaradt romokat
hatodik napon tiszta ho fedi le az ember utolso nyomait.
es vegul a hetedik napon uj elet sarja no ki elozoknek hamvaibol.
talan ok majd jobban csinaljak nalunk...
talan a vilag lesz meg szebb is annal, amit most latunk ha kinezunk az ablakon.
igen, az emberiseg veget varom mar. csak abban bizok hogy elhetek amikor bekovetkezik. amikor mindenki az eget figyeli remulten es ketsegbeesve, en akkor az arcokat fogom nezni. amikor mindenki terdre rogy es bombolve zokog, eletem egyik legboltogabb pillanatat elem majd at.
jojjon a dicso halal ha jonnie kell,
ellenkezni nem fogok hisz nem lehet.
jobb vilag remenyevel kecsegtet majd,
a csendes, nema elmulas.

ma lesz

vasárnap, november 09, 2008
jazztime éhgyomorra

szombat, november 08, 2008
és egy kis magyarázat az előző bejegyzéshez. Szóval kezdd azzal! köszi. amúgy tök hosszú lesz így a címe a bejegyzésnek mert ilyen még nem volt. :)

szombat a Calimocho után...
- The Dawn albumról a Yuri's choice
- Mantis albumról az első szám, The Point
- Saloua albumról a címadó szám vagy a Big Wheel

hétfő, október 06, 2008
helyzet

Fall again
"If you good thing, good things will happen with you. If you do bad things, it will comes back to you. I just want to be a better person..."

vasárnap, június 29, 2008
empty, falling apart

minden üres. olyan színtelen, szagtalan egyveleg, amiben létezem én is. keringek, ütközök, lélegzek és létezek. erőtlen kavalkád, izommentes folyó-sordása visz magával.
rámszakadt az idő. Az óra másodperc-mutatójának midnen egyes mozdulata őrítő kongás a fejemben. Lassan telik. épphogy csorog. halad előre.
kemény vázzá száradt belsőm fekete üregét nem lakja senki. agyam megfeszített tekervényei sem látnak már a jövőbe, se fejekbe se előre. megálltam. fáradt vagyok. leülök.
minden olyan szép volt. színes, vibráló és élettel teli. nagy reményekkel

egy szempillantásnak tűnik már, mindaz a két év, ami eltellt. sok szép emlékkel, elfelejthetetlen élményekkel tarkított évek múltak el.
de minden változik. ez az univerzumot behálózó gépezet mindent felemészt egyszer. mert semmi sem örök, minden változik. hazugságnak tartottam, elhinni én nem akartam. hogy mindez a szép elmúlik egyszer.
a távolság nő, az idő múlik, mi pedig változunk...

hétfő, június 23, 2008
muanyag gombokon....
5 energia-ital, ez a 10-dik oram idebennt, megszakitva 4~5 ora alvasnak alcazott fetrenges a fulledt melegben. a szivem kalimpal, az agyam alszik, a testem pihenesert ordit, a tekintetem pedig ures.
lassuk sorjaban:
- sziv: lehetsegen az a tetemes mennyisegu koffein es taurin, amit a testembe injektaltam a nyelocsovemen keresztul.
- agy: vegulis vasarnap 7-tol hetfo reggel 8-ig bennt voltam, majd 4-tol megint... ertheto, hogy elpilledt az agyam kicsit. kisebb halucinaciokkat trefal meg, nem komoly csupan erdekes.
- test: pihenesert kialt ket asitas kozt.
- tekintet: ures. erre nem is tudok mast irni. szemgodrom tengereben nem viaskodik kalozhajo mar, kikotott, kis csatornan eluszott, elbujt amig az ejszaka eljo...
jonne el, az a sotet ejszaka, ami oly csendesen olel at, oly kegyesen szorit magaba es oly szeliden taszit masvilagba...
as a wounded healer on the battlefields,
holding the aid in his hand,
walking by the corpses, straight to the lines of guns.
to heal, to aid, to help to serve,
to bear his crucifix

szerda, május 28, 2008
apróságok
az ősz betette a lábát az életkembe, közelebbi kapcsolatba kerültünk. tegnap éjjel a szemerkélő esőben sétáltam a Szentendrei úton. megáztam az tény, de nemigazán érdekelt. mert ez volt az ára, hogy átélhettem mindazt amit átéltem.
a buszmegállóban állva, a zuhogó zenét hallgatva,
felnéztem a villanyoszlopra.
Narancs-aura, homályos fényglória,
esőcsppekből csíkot húzott rá az ősz.
eszembje jutottak a kicsik, azok a kis apróságok, akiket már-már aliglátnak az emberek, akik elmennek minden mellett, pénzértfutás közben.
pedig ott toporzékolnak mindenütt ahová csak beteheti valami a lábát. megszépítik a világot, arany színbe festik a festő képét.

péntek, május 23, 2008
on the red worm...
És ismét itt ülök. Hegyek közt zakatol a vonat, talán nem tudom hova. Bár nem a tervezett napon, nem a tervezett időpontban, de a cél legalább ugyanaz.
"Nem jöttél túl korán, időm az volt, nagy komám..."
Amikor ott álltunk, ketten, és tényleg! Amelyik rosszul volt, az vagyok én. Mert egyedül rosszullét, az tényleg rossz lét, hisz csak ketten jó a lét.
Ahogy szokott az lenni, velem. Ketten rosszul sosem vagyunk, eddig sem voltunk.
Valaki mindig volt rosszul, csak mindig egyedül. Én, Te Ő, de olyan hogy Mi... inkább Ti vagy Ők. Így volt ez, ehhez szoktam. Másokat látni csak félig jó, mert nekik jó az nekem kicsit már jó. De csak kicsit, hiszen csak nekik a jó, nekem meg nem.
Visszaút----
És a visszaút... Illúzió kergetődés? Szellem-fogócska? Mi ez? Mi folzik itt? Így jobb, hogy mentes minden csókpofontól? Mentális dezorientáció vagy szívdobogás?
Fakanállal kevertem a fortyogó életbe, felráztam azt, amihez nem is lenne közöm. Kérdőjel tornyot építek, Pisa elbújhat mellette, messze tőle.
Agyrák emésztette bűzölgő húsvelő hogy tudná ezt mind kezében tartani, mi jogon szereti Őt, elszeretni mástól, aki esetleg érdemelné? Meg.
Örülni kéne, hogy egyátalán áll a szóba ilyennel, akit mások le se köpnek. És eszébe jutott a létre-szakadásom napja is.
Buta-gondolat-tőrt döftem beléd, megamat kellett volna bökni inkább. Kihallatszott a jajveszékelés, lábújhegyen kiabálás.
Bocsánat, hogy felkavartam, bocsánat hogy gondolni mertem olyat, amit a valóság elviselni nem bír, amit te sem akarsz. Gondolatom hozott létre világban közös táncunkat a valóság kigúnyolná csupán. Pedig szép volt belegondolni és szép volt ábrándozni...

hétfő, május 19, 2008
x: Üdvözlet!
me: Megint eljöttél hát?
x: Igen.
me: Befogadlak, alhatsz nálam!
x: Köszönöm!
me: Mi hírt hoztál?
x: (Nem felel)
/És most zúg el az a piros hernyó, aminek a hátán 24 óra múlva én is ülök majd/
me: Mindig mondasz valami hírt, akárhányszor meglátogatsz!
x: (Nem felel)
me: Netán haragot keltettem benned? Miért nem felelsz?
x: Válasz adok kérdésedre, mihelyt továbbállok.
me: (Nem felelek)
x: De most inkább ne velem törődj. Törődj magaddal. Kapj újra erőre, ezer sebből vérzel.
me: Vétkeztem.
x: Tudom.
me: Vétkeztem többször is!
x: Tudom.
me: Persze. Hisz mindig figyelsz.
x: És mindent látok is.
me: Ne ítélj el!
x: Én nem ítélek. Te ítéled el magad. Rosszul.

szerda, május 14, 2008
Feketeorszag I.
LÖVEDÉKEK
HANG 1. Iszonyatos ütést érzek hátulról.Borzalmasan hangos és elviselhetetlenül forró.Meglódulok a fényfolt felé.Spirál alakú pályán, gyorsuló tempóban haladok kifelé.Pörögve kilökődöm.Hihetetlen tágasság és fény.Szabadon repülök enyhén elliptikus pályámon egy alacsony, egyenruhás férfi felé. A férfi egy Glock 17-est tart a kezében. Elsüti.
HANG 2. Iszonyatos erejű ütést érzek a hátamon. Zaj, gázszag és forróság.A hátam mögött keletkezett nyomás rátol a csigavonalban futó huzagolásra.A hüvely leválik rólam.Gyorsulva lökődöm kifelé, a huzagolás három centiméterenként megpörget a hossztengelyem körül.A csőtorkolatnál erős gázörvénylésbe kerülök.A levegővel érintkező lőporgáz belobban, szisszenő villanás, füst és bűz.Kint vagyok, megcsap a kinti világ hidege.Alattam mélység, fölöttem mélység, mindenhol, amerre forgok, hatalmas, hihetetlenül világos és tágas tér.
HANG 1.A férfi arcát egy pillanatra megvilágítja a torkolattűz.A szeme csukva van.
HANG 2.Repülök.
HANG 1.Repülök. Valami pici, tömör és gyors tárgy közeledik felém.
HANG 2.Valami csillogva közelít felém.
HANG 1.Ahogy elhalad mellettem, egy pillanatra megcsillan rajta a fény.
HANG 2.Egy 9 milliméteres Makarov töltény.
HANG 1.Egy 9 millis Parabellum zúg el mellettem, giroszkopikus mozgással, emelkedő röppályán, kicsit kacsázva, mintha rosszul huzagolt csőből lőtték volna ki.
HANG 2.Egy fekete símaszkos ember felé repülök.A nyakába fogok becsapódni.
HANG 1.Közeledem az egyenruhás férfi felé.Mivel a férfi mozgás közben adta le a lövést, és a visszarúgó fegyver kibillentette az egyensúlyából, valószínűleg ki fog sodródni a jelenlegi ballisztikus ívből, amin repülök.Legfeljebb csak súrolni fogom.
HANG 2.Az utcáról gyenge napfény szűrődik be.
HANG 1.A terem belső részét halogénlámpák világítják meg. Hasítom a levegőt.
HANG 2.Hasítom a levegőt.
HANG 1.A gyorsulási fázison már túljutottam, de a sebességcsökkenés még nem igazán érzékelhető.Váratlanul valami sűrű és tömör felülettel találkozom.
HANG 2.Hasítom a levegőt.
HANG 1.Egy szemgolyónak ütközöm.Egy pillanatig ellenáll, aztán halk pengéssel elpattan a szaruhártya.A szemlencse barnás vizébe vörös üledékanyag keveredik.Haladok tovább a közepes fajsúlyú, kocsonyás anyagban. Onnan egy sűrűbb és tömöttebb szövetű képződménybe jutok.Átszakítom az agyhártyát.Orbitofrontális kéreg.Hippocampus.Temporális kéreg.Sebességem még mindig nem csökken észrevehetően, testem kúpszerű kiképzésének köszönhetően gond nélkül hatol át a szivacsos anyagon.
HANG 2.Hasítom a levegőt.
HANG 1.Egy kemény, hajszálerek infra-hálójával kuszált csontfalhoz érek, mely dacosan és masszívan állja utamat.Az elképesztő erejű ellenhatás tolóereje szinte összepréseli a testem, de felhalmozódott mozgási energiám még mindig elegendő arra, hogy kirobbantsam a koponya hátsó falát.
HANG 2.Elzúgok a símaszkos férfi nyaka mellett. Megcsap bőrének melege.Röppályámról néhány ezredszázalékkal eltérít fejének szelíd tömegvonzása.Haladok tovább, áttöröm a panorámaablak üvegét.Egy ideig a szilánkokkal együtt repülök, de a súrlódás miatt hamar lemaradnak, és bukóívben megindulnak a föld felé.
HANG 1.Egy ideig csontszilánkokkal, valamint a kifröccsenő szubdurális folyadék szürke- és fehérállománnyal kevert csillogó cseppjeivel repülök, de szerény kinetikus energiájuk miatt hamar lemaradnak, és elindulnak a padló felé.Megint szabad levegőn vagyok.De ez az út már nagyon rövid.
HANG 2.Még mindig fölszálló ágban vagyok. A kisváros csendes főtere felett repülök.Egy idős férfi biciklit támaszt a posta tűzfalához, a padon egy fiatal nő ül, arcát a nap felé tartja, lábával lassan ringat egy Micimackó-mintás ikerbabakocsit.A főutcán egy traktor közeledik.Elhagyom a teret, a parkot, háztetők felett repülök.A háztetőkön nagy, fehér tányérok néznek az ég felé.Belefúródom az égbe.
HANG 1.Átszakítom a devizatáblázat műanyag lapját a dán korona és a japán jen között, aztán elérem a festés vékony és a vakolat valamivel vastagabb hámrétegét.Végül belefúródok egy 16 colos, núdféderes falazótéglába.Ezt már nincs erőm átütni.Elfáradtam.Elakadok.Beszorultam.Fekete. Hideg. És szorít.
HANG 2.Repülök. Még mindig repülök.
Kaiser után állítólag ma a móri vérengzés másik gyanúsítottja, Hajdú is vall az ügyészségnek. Kaiser másfél év hallgatás után tagadta bűnösségét. 04. 01.
Hajdú László is tagadta, hogy részt vett a móri rablásban. Kaiser Ede társa arra hivatkozott, hogy Budapesten volt, amit több telefonhívás is igazol. 04. 01.
Más beosztásba helyezik a móri ügy fonyomozóját. Az ORFK kommunikációs igazgatója szerint a szervezeten belüli átszervezés indokolja a változást. 05. 11.
Megsértette Horváth Szilárd személyiségi jogait az ORFK, amikor azt a látszatot keltette, hogy köze van a móri mészárláshoz. Az ítélet a wapon! 07.06.

szombat, március 29, 2008
3AS6ÁRH1 - túra
Végre ma megint jó idő volt. Meg is ragadtuk az alkalmat, ismér túráztunk egy nagyot. Most nem hagytuk el Budapestet, csak a II. és a III. kerület közt jártunk. A látvány ismét magával ragadott. A várost sem kell elhagyni, és olyan helyeket találhatunk, ami egyszerűen
csodálatos. Néha elfelejti az ember, hogy milyen is a természet. Pedig nagyon is gyönyörű! Higyjétek el! Próbálom illusztrálni képekkel, de sajnos nem adják vissza ugyanazt, amikor egy sziklán ácsorogva egy másik sziklán levő embert fényképezed. Az ilyet át kell élni!
Amikor túrázok, egyszerűen magával ragad a természet szelleme. Ilyenkor látom csak, hogy az ember ilyen szépet nem tud alkotni...
Ezt át kell élni. A hegy tetején, tűz mellett sütögetni, és körülötted csak fák. A hegyről lenézve pedig a város fény-csíkjait látni.
péntek, március 14, 2008
8 hónap. vége...

Hogy is kezdőtött mindez? Mint általában minden jó dolog, nyáron kezdődött. Épp két olasz, egy kínai és 3 magyar ember közt álltam, Dömsödön. Én voltam felelős a kommunikációért, mint tolmács. A műhelyben ügyködtünk egy csúgykategóriás rugógyártó masina beüzemelésén, amikor kaptam egy telefonhívást egy ismeretlen számról.
Még egy azelőtt egy hónappal elküldött diákmunka-pályázatommal kapcsolatban hívtak, hogy aktuális-e az álláskeresésem.

És így kezdetm a pályafutásomat.
Teltek múltak a napok majd a hetek is. Lassan kezdtem beilleszkedni. Elég gyorsan belerázódtam az irodai szférába - annak minden apróságával - és kezdtem felvenni azt a tempót, amit diktált.
Heti 5 napot voltam ott, napi 6 órában.
Aztán a HR osztályról a Data Management csapatba kerültem át, elöször mint diák, november 15-től pedig hivatalos állományban levő munkásként.
Összeismerkedtem sok egyéniséggel, minden napomat velük töltöttem. A dohányzóban, az ebédlőben, az irodában és néha még egy-egy remek esti találkozók alkalmával is.
És ennek ma lett vége...
Hétfőtől új állásom lesz. Új vállalatnál új emberek közt.
Izgulok? Még nem.
Várom? Igen.
Sajnálom, hogy eljöttem? erre később válaszolok.
És végül, de nem utolsó sorban, meg szeretném köszönni mindenkinek, aki elviselt engem ezalatt a 8 hónap alatt, én nem kergettem az őrületbe. Köszönöm a támogatást, amit kaptam.
Biztosan tudom, hogy életem egyik legmeghatározóbb 8 hónapja volt ez.
Sokat alakított rajtam, úgy érzem pozitív irányba.
Köszönöm!

vasárnap, február 24, 2008
Péntek a héven...
Ekkor folyt ki a fejemből ez:
Totális katarzis. Agyhullámrajz és egy bögre tükör. Akkor született a kisjézus, teveháton a sivatagban. Késésben voltunk, mert az előző este kártyán elvesztett karavánt vissza kellett lopni. Mária jol viselte, csak József örjöngött, az isten pedig tajtékzott. Ekkor átkozta el a kártyát és azóta gyűlöli az emberiséget. Bocsi, azt hittem blöffölt a szerecsen...

szombat, február 23, 2008
egy kis túra...




Egy kis pihenő, majd nekivágtunk a meredekebb mászásnak. Ez a rész egy kicsit meglepett, nem a sétálós variáció volt. De az adrenalin kihozta belőlünk a legtöbbet. Vetődéssel sziglafalonlecsúszás és egy remek kilátás.
Egy kisebb kitérőt tettünk, hogy játszunk egy kis falmászósdit. :)




Fenyőerdőn át, szúrós bokrokkal és dús aljnövényzettel harcolva haladtunk előre. Időközben besötétedett, telefonom fényképező funkciója pedig ezzel a fényviszonnyal nem tudott mihez kezdeni, ezért több fénykép nem készült.
Egy tábortűz mellett fogyasztottuk el a maradék 3 doboz sört (18:00). Ezután jött a lemenetel. Ami szintén vadregényes, de legalább nem felfelé kellett haladni. éppen ellenkezőleg. lefelé. ugyanazt a szintkülönbséget rövidebb távon lekűzdeni. mert az már súrolta a kűzdés határait, ahogy a köves ingatak talajon egyensúlyozni próbáltunk, miközben az egész rohamosan lejtett. Már csak egy kerítésmászás választott el minket a civilizációtól.
Mint kiderült egész végig kb. 50~100 méterre a túristaút mellett kűzdöttünk az aljnövényzettel.
Begyalogoltunk Pilisborosjenőre, majd onnan Ürömre. Onnan 840-es volán majd 18-as BKV. még egy utolsó borocska, és már itthon is vagyok. 22:40-re.
Tanúlság:
Legközelebb kell vinni süthető kaját! :)
De hihetetlen jó érzés egy kicsit ledobni a civilizációt, a várost és felmenni a hegyekbe egy kis túrára. Más a levegő, jó testmozgás is. Én mentálisan is rendkívül jót tesz. amikor a legfontosabb dolog csupán annyi, hogy akkor most balra vagy jobbra induljunk tovább...

péntek, február 01, 2008
nowdays
1. Bowling

volt alkalmam kipróbálni a bowlinget és a Lamborgini koktélt. Benyomás nem volt rossz, de másnap és harmadnap sajgott a kezem kicsit.Hát igen, ezt is kipróbáltam. Egy céges rendezvény keretein belül :)
2. Yes!
ismét történt egy összeülős-iszunk-egy-kicsit és jólérezzük magunkat event. bár az én részemről kicsit döcögősen indult, de a végére jól sült el a dolog. jól éreztem magam és ki is mozdultam kicsit. Ez rámfért. Köszönöm a meghívást és a noszogatást is! :) Ismét tanultam valamit. kettőt is:
i. nem feltétlenül vagy barom, attól függetlenül, hogy te azt látod, ha a tükörbe nézel. (ez egyesszám elsőszemélyre értendő és az én esetemre)
ii. ha hétköznap iszol, a másnap pokol, és minden másodpercet 3x élsz át.
3. Ezismegvolt
Kilyukadtunk a szombathoz, amit a hátunk mögött tudhatunk már. Egyesek örömére, mások sajnálatára. Ez is megvolt, túléltük és tanultunk az esetből.
Merthát ha egy pisztolyal lövünk elefántra, nembiztos, hogy leterítjük. De ebből nem következik, hogy nagyobb fegyverrel kell nekiesni. inkább ésszel. valahogy így: "Valójában miért akarom leteríteni az elefántot?!"
rövid bár, de a lényegre fogatkoztam. álmos vagyok. és fáradt.
gudnajt!
csütörtök, január 24, 2008
remaining pieces
régmúltban gyökerező eseménysorozat, a jelenben kibontakozva. egy rövid kis séta, a boltból kijövet. kézenfogva, egymásra mélyen nézve. itt, ahol most lakom. itt, ahol ő még nem járt. nem tudja, hogy nézhet ki, nem tudom mit jelentez.
csupán egy álomfoszlány, jelentés nélkül csupán fejem űzött gúnyt velem... visszagondoltam azokra az időkre, amikor fogtuk egymás kezét. szép is volt. fájdalmas is volt. zavaros is volt. letisztult is volt.
talán titok nem volt sok, csupán a világ amiben éltünk, volt teljesen más dimenzióban.
elengedtem őt, másilágot is látni, nem láncolhattam magam mellé. vége lett, kétszer is.
emléke mégis vissza-vissza jár...
szerda, január 23, 2008
amikor leszakadt az ég
Egyetlen embernek sem tellett egyetlen percébe sem, mert e helyet feneketlen sekélyes fekéllyé tette ezen emberek tette.
Dzsungel-láz és boogie-disco, hatalmas krómozott pinceajtó, szegélyezte drautkoszorú, megnyílt fejemnek búbja körül. Kiesett belőle a hold meg egy lopott vörös cabrio, afféle benzinzabáló. Benneült egy farkas, hangos kérdőrevonó szavakat mondatkunkóvá formálva. A vonás tárgya egy kólafolt ütötte kárpitlyuk volt, ezért a magas hangnem, amit egy kétméteres jetihez intézett neki, nagyon, aki egy halk sikítással reagálta le, kettőazegyben, a rádióból szóló Funky Town-al egyetemben. Furcsán álltam egyeshelyben, mintha nem lenne mindennapos azilyen. Akkor még nemvoltaz. Rámnéztek és bankotkérdeztek. Én már akkor sem a habokkalvaló tevésről voltam népszerűtlen, helyetmondtam az autóban, meg dzsípíeszagyamat kínáltam. Itt kezdődött a perszonális botrányrengetegség. Halkan dübörögtünk az útmentén, a tájat a szemem legelte megfelé. Ténylegvilágvége történt. És ezzel egy újvilág született, császárként metsződve agyamból ki, ide az előző hejére.

ez egy ilyen reggel....
Szürkefalat festek mégszürkébbre, a fatörzsszínt az emlékeim rágták meg, a barna nadrágom is kiszakadt rég. Ezekután az állapot, mintha múltatidéző visszatérésbe torkollott volna. Komolytalan gondolkodók és szakképzetlen szakértők tengerében csuromra áztam a fejestugró élettől. Az ECG a ritmust pumpálja, én pedig ütemsalátát reggelizem, iszom mellé a dohánytechnikai hengerentyűt...

kedd, január 22, 2008
heads or trails?
I tossed up the coin, it falls, and it was... heads.
So it began... again
as many times in my life. 180 degree again. no problem, I have experience. I do it all my life. always changing. and again.
For a few days, it was hard to wake up, hard to eat and hard to breathe. but days after days, it's geting more easy.
I can handle my habits now.
but sudenly, some of my plans are ruined. not a big deal, but I expected to someone.
now, the patience is the best way, as I see.
kedd, január 15, 2008
it will be?
For them, it is come with mental pain and the feeling of hate and despair.
For me, after the process of healing, I will connect with them, until the end of my being. for a long time, i will recive the subject's negative emotions, their despair will be become mine, the pain, they feel, the pain I have to bear. Many wounds and many memories I gain through my journey, will be a reminder of my work in this side of the world.
some day, when the great light of the mortals will wear off, when darkness will come to this world again, I will get free from this flesh-prison, my wings will grow back again and I will make my sword again, from my backbone.
on that day, the doors of heaven will open, berserk angels falls from the sky, and they will clear the humans from this planet, once and for all. only I will stand in their way...

szombat, január 12, 2008
Egy italt?
"Egy nő csak ok nélkül nem viselkedik idegesítően, hacsak nincs valami hátsó szándéka!" mondta a szőke nő, a vállamról levéve a kezét.
én gyorsan vissza is kérdeztem, hogy milyen itallal is kínált meg, nem hallottam a túl nagy zajtól (megaztán nemis oda figyeltem).
Megrándult a lábam, özönvíz a szobámban. És már reggel is van.
Ilyenek ezek az éjszakák.
Dömsödön is változások vannak... hallásból jók. Remélem mindent sikerül úgy intéznem, hogy láthassam sajátszememmel!
ez majdkiderül!

péntek, január 04, 2008
NYEKK aka definíció a munkahelyi nyekergésre
nah szóval... mit is jelent az, hogy "NYEKK"?
Egy kis magyarázat:
Előfordul, főleg folyamatos, kötelezettségtől való elfoglaltság közben (általában azonfajta kötelezettségekre gondolok, amikért anyagi juttatásal jár), hogy az emberi agy azon része,
amit jobbhíján csak "nemcsakamunkábólállavilág" központnak neveznek, egyfajta késztetést küldd a testnek, hogy kompenzálja a fizikai és mentális negatív behatást, amit a fennt említett elfoglaltság okozott. az esetek túlnyomó többségében csak könyedebb unalommal vagy az időérzék mégélesebb felerősödésével (minden másodperc egy-két percnek tűnik) jár a test reakciója. de néhány szélsőséges esetben előfordulhat, hogy a tüdő összehúzódik, a hangszálak pedig egy önkéntes reakció folyamán megmozdul, és ennek a "tünetegyüttes" hatása tűnhet úgy, mintha azt mondaná az ember, hogy NYEKK!

a tánc, a hav és a szívbillentyű esete

csütörtök, január 03, 2008
2k7 sum
elkezdődött az év, heves érzelemcserével majd pedig racionális gondolkodás által szült szakadással folytatódott.
egy kis tengődés, egy kis hovatartozáskétely, majd fejest ugrottam valamibe és valami történt Lacházán...
tartottak a napok és a hetek is, majd természetesen mint minden halandó, ez is véget ért. közben megjártam szlovákiás, pizza-sültkrumpli és egy 3 napos 2 éjszakás továbbképzés.
kollégium és világfelfordulás. elfelejtett lehetőségek és betegségek, gyógyíthatatlan krónikus hülyeség, daganat és súlyos idő-transzplantáció.
és itt is a nyár. új emberek és új élmények, csúszda és szigetrejárás.
állást is műveltem, tanuló módjára a kinti asztalnál hittem hogy felelőségmentesen töltöm az időm, amíg ránemdöbbentem arra hogy igazán nincs is igazam. az éjjel még ekkor is hoszúra nyúlt, holdalbeszéltem, óriástsétáltam és gúnytűztem.
komolyra fordítottam a szót és Törökbálinton maradtam. eközben elisköltöztem és máshollakom. ebben az évben harmadszorra.
illeszkedek befelé, néha jobban is mint kellene, és a világomat építem kifelé és befelé. hétvégén-telekrejáró-fényesmackós-bortivós amolyan félőlényféle lettem, gondolkodom tehát érzek és érzek tehát vagyok típusú szemléletmódom próbálom pozitív energiával vegyítve a külvilág tudtára adni....
