[F1]

'ázzeg! rendrakás!
valaki nyúljon bele a fejembe! nagy a dzsumbuj! nem figyelek a zenére sem!
szocializálódás: OK
lelki élet: nem OK
ez így gix! nem tudok koncentrálni a célokra! jelenleg nincs is. csak tengődöm...
carpe diem? faszt!
rázós lesz! kurva rázós!
ingatag, mint a mérgező mocsár közepe. kell egy stabil pont. ami erőt ad!
nem elvesz! most szükségem van rá. érzem.
erőre. egy szerető emberre.
minden pillanatban.
minden porcikámban.

látomás:
egy kimerült test fekszik a földön. kiégve.
körülötte a élet, idő mardalékává lett maradványai.
széttört sörösüvegek, használt óvszerek, üres fecskendők és roszdás tűk.
egy ember a szürke tudatlanság homályában.
szemei kikaparva, kezei megkötözve.
fekszik. tehetetlenül.
a szoba teljenes üres. a függöny behúzva,
de a lyukakon átjut valamicske fényfoszlány.
a vakolat egy része rég a földön hever apróbbnál apróbb darabokra szakadva.
egyedül a mellkasa mozog. fel-le.
egyenletlenül, mindenféle rendszert kizárva.
zilál. kapkodja a levegőt. mintha utolsók lennének.
be. ki.
és megint.
ennyi ereje alig maradt.
a szoba sötét felében egy szék van.
azon ülök. nézem a testet.
ahogy elhagyja az erő.
ahogy elhagyja az élet.
pont úgy, ahogy elhagytam én is...

egy segélykiáltás? ppff....
idáig fajultam? pedig erős vagyok. erősnek hittem magam...
tévedtem?

idő....

idő... time...
beszökött a tél a kabátom alá.
fellibbentette az alját,
fázott a lábam szára.
szarügy!
E!

hideg van odakinnt, inkább maradok a szobában!
lenntről szól a családi móka meg kacagás. ajándékozás meg minden...
itt a karácsony! jéé! télleg!
bemászott a miklós a kéménybe, csak a gix, hogy begyújtottam.
Bleh!
nemgond, besöpröm a szőnyeg alá, megtaposni és kész.
nyomás! "kéj,leccgó!"
hirtelen fülembe suttog egy szellem: "te ne má megint!"
én is kezdem unni a szokásos protokollt.
"reggel: kelés, cigi, láncfűrész!"
ismerős a fíling, nem?
nah, kezdem unni, csak a kezem nem jár olyan gyorsan, hogy mindent feljegyezzek.
pedig jóvolna. sok volt az agymenés az elmúlt időben! nyugi kéne, kicsit fárasztó!
lenne dolgom is, meg aztán rég volt meg a mariska is a hatból...
-------filmszakadás!
felpattan az ördög a vállamra: "ázzeg! menjél innel el a világon túlra!"
és télleg! ez vagyok én!
mais! sztori:
hozom a formám. 2 nyugdíjas korabeli vén szottyanat megszólít. épp a lépcsőn torónoltam, cigit szívtam és kávét öntöttem a arcom mélyedésébe....
mondom, ezekkel mi van?! eléggé csúnyák voltak, nemgond, para: nuku.
"nalögdavakert!"
és kajakra! meg akartak téríteni! ENGEM!
E!
ezek nem tudnak engem! főleg amikor a kantizmus és az agnoszticizmusról kérdeztem őket.
ők már élből megdöntötték darvin bá' elméletét. Ő mesélte! azóta ül a sarki kocsmában és alkesz lett! szegény darvin bá'!
mindegy, nemtéma. úgyis kurvázik! a vén trotty!
a vége az lett, hogy az egyik kicsit legondolkozott a dolgokról, és meg a kukába dobtam a tévéthibáztató-havonta-megjelenő magazinjukat.
vizuális élmény: egy fekete lovon, egy pallossal a kezemben nézem, ahogy kigyullad és összedől az ŐRTORONY!
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
szal sok a szabadlábon fekvő kretén.
de még vidéken is! gyász!
lefáraszt engem ez! ilyenkor csak éjjfélkor fogok kimozdulni, mint egy identitászavaros mókus.
pedig nem képzelem magam vámpírnak! én bírom a fényt is!
töltöttkáposzta!
kell szebb végszó?
igen!
bazd meg!

about happy times...

a boldog időkről...
ma délután? például. igen!
sok hozzávaló nem is kell, sorolom is rögvest:
vegyél egy adag embert. figyelj a minőségre! legyenek intelligensek, legyen közös köztük.
rakd őket egy lakásba.
adj melléjük egy pizzát, egy ice-teát és megfelelő zenét.
kicsit rázd össze és várd az eredményt. megéri!

jól éreztem magam. nagyon jó volt a társaság. szinte mindenkit ismertem már.
de volt egy új ember. de könnyen beilleszkedett és jól érezte magát!
ennek örülök. szeretek új emberekkel ismerkedni....
tartalmas beszélgetések, hatalmas pizzázás, karácsonyi hangulat...
nagyon jól éreztem ma veletek magam!
Köszönöm mindenkinek!

Szándokán, egyesek meg ilyenek

Nah, vazze…

Megint olyat tettem, amit már régen nem!

Érdekel, mi? Heeeh! Ez nem lesz olyan könnyen fogyasztható, mint egy karamelláscukorka csokibevonattal. De nem ám! Esetleg a megoldásokat várom az e-mail címemre, de már most elárulom, se nem kábítószer, se nem szex nincs a megoldásban. Jó vadászatok, kispöcsök.
Noh, hol is kezdjem….
Mozivászon. Széles. Nagy. De a film szar. Unom, és a POP-KORи is elfogyott. Midnegy, halkan felállok és az ajtó felé sietek, de csak lábújhegyen kurjongatva, hogy de szar is ez! A kijáratnál a jegyszerdő a szándokán. Csúnya a haja, meg is dícsérem. Bbrrr… hideg van idekinnt. Irány a teszkó, veszek valamit magamhoz. Tengerész szeszesital. Megteszi.
A pénztár: tele.
Én: leszarom.
Biztonsági őrök: futnak utánam.
A taxi előttem húzott el a gellért hegyre. Biztos a dunába ugrat. Vagyis remélem. A két nyugdíjas fazon még mindig kitartóan rohan utánam. Lobog a műprotézisük, a szembeszél az elvis-presley parókájukat lobogtatja. Gyönyörű látvány. Megállok hányni. Szembenéz velem a reggeli tükörképem. Nah, vazzeg! De szép vagyok, így megemésztve, kiokádva a buszmegállóba!
Mindegy, uzsgyi! Beülök egy jazz-klubba.
Milyen nap van? Szerda előtt hárommal. Tökéletes. Bár élőzenét csak egy partfisnyél és egy döglött ló produkál, de legalább a nyél nem hamis. Eredeti folklore. Ahogy az kell!
Leül az asztalomhoz egy aligismert idegen csaj. Minden okés, semmi extra. Piros haj, két fej, abból az egyik egy szatyor. Egyszerűen megragadott, és nem akarta levenni rólam az uzsonnáját. Végre!
Egypár ismerős! Egy zombi, aki a fejét egy ezüsttálcán hurcibássza, meg egy petrezselyem.
Kiszúrnak, és látják a meleg szitut. Ki is mentenek, de előbb még isznak egyet.
Jellemző.
Ppfff….
De legalább kimentettek.
Miután a vécében lesikáltam a vért a csizmámról, visszamegyünk a helyiségbe. Kérek még egy kört, és 3 tetraédert. A pincércsaj ismer. Nem csodálkozik. Csak néz.
Ki. Ráadásul jól!
Kár, hogy vak szegény. Lehet, ezért volt meg nekem is?
Kitudja? Kidugja?
Mindegy. Felröppen a hír: egyesek szerint a nyugatinál kalózok randalíroznak. Hhmm…
Nesze. Ne bízz meg bukott emberekben. Mert a kettesek tudják (talán), hogy a nyugati körül elég kis eséllyel találni kikötőt. Főleg éjjel! Nade mindegy. Nyugodt laza nap vége.
Alvás. Még hazafelé kirámolok egy otp bankot, csakúgy, és ellopok egy nyugdíjas nénikét. Jó lesz reggelire jól átsütve.

fájdalom pt. 2

mandulagyulladás. remek. egy most nagyon hiányzott.
pont ez kellett. a torkom fáj.
de nem az a "fáj a torkom, beveszek egy c-vitamint és elmúlik" című fájdalom.
neeeeeeeeeeeeeem!!!!!
szombat óta elég aktívan fáj. hasogat. rágni alig, nyelni egyátalán nem tudok fájdalommentesen.
alopyrint mint a cukorkát....
ma voltam orvosnál. írt fel gyógyszert.
most már jobb?
igen. most már pont olyan érzés, mintha a halált várnám.
legyengülem. gyomrom összeszűkült. éhezem.
ugyebár a nyelőcsövem felső részén kialakult "valami" (máshogy nem tudok fogalmazni, elnézést), minden egyes nyeléssel kapcsolatos dolog hozzáér. ez pokoli kínokkal jár.
emiatt sajnos egyre kevesebbet tudok enni. ma eljutottam arra a szintre, hogy másfél zsömle negyed óra és rengeteg erőfeszítésbe került. szerintem ma mást nem is fogok enni. nem is tudnék.
fasza...
ez a féreg, ami megfertőzött, a legbelsőkif fertőzött. a fülemre is ráment. érzem.

folyamatosan fáj a torkom, a mandulám, a hasam és tomán a fejem.lüktet a jobb fülem.
szóval, ha esetleg megkérdeznéd még egyszer: "hogy vagy?"
ne csodálkozz, ha a válasz kicsit agresszív: "bazd meg! szenvedek!"

RÖVID FANTASY-TÖRTÉNET

Fireball, a varázsló éppen egy sziklán guggolt és kicsiny rózsaszín köröket eregetett ki a varázspálcájából, amikor hirtelen megjelent a sárkány és durván lenyelte.
A mágus nem veszítette el a lélekjelenlétét, figyelmesen körülnézett odabent a sárkány bendőjében.
A síkos hasfal belülről kissé büdösnek tűnt Fireball orrának, amiből arra következtetett, hogy a fenevad előzőleg májkrémes kenyeret evett.
És csakugyan, némi keresgélés után rábukkant egy hatalmas szelet májkrémes kenyérre.
Botjával megkocogtatta a hasfalat.
- Mi van? - kérdezte a sárkány kintről.
- Gáz van, sárkány - felelte a mágus odabentről, és meggyújtotta a májkrémes kenyeret.
- A kenyér szelíden lángolni kezdett, és körülbelül úgy sercegett mint egy meggyújtott tyúk.
- Mi ez a sercegés? - aggódott a sárkány még mindig odakintről.
- Ne is törődj vele - így a varázsló. Csak szörcsögök.
- És mi ez a füst ami jön ki az orromon?
- Nem téma - felelt Fireball lazán.
- Nem lesz ez így jó, mágus. Bemegyek. - mondta a sárkány eltökélten.
Fireball ijedten összerezzent, mikor nyílt a hatalmas száj, és a sárkány megjelent a nyílásban. Így valamivel kisebbnek tűnt. Rögtön észrevette a lángoló kenyeret.
- Te kis bunkó! - üvöltött magából kikelve - most kiharapok belőled egy darabot - ígérte és gyorsan kiharapta a varázsló egyik nyálkahártyáját.
A varázsló ettől nagyon legyengült, de azért roppant harciasan mondta:
- Én pedig egy lézersugárral szétlézerezem a gerincedet - ezzel előrántotta félelmetes varázspálcáját és egy lézersugárral szétlézerezte a sárkány gerincét, mire az idegösszeomlást kapott és sajnos el kellett mennie pszichiáterhez.
Mikor pedig visszajött, elkezdtek birkózni a gyomorban, és a gyomorsav lemarta róluk a végtagokat.
Végtagok híján már csak varázsolni tudtak, aminek dióhéjban az lett az eredménye, hogy a sárkány helyén egy nagy kráter keletkezett, és a környéken megdöglöttek a kaktuszok, szétlapultak a prérifarkasok és kilukadtak a sasok, mindenki más meghalt.
És azóta is azt hiszik a tudósok, hogy az egészet egy kisbolygó okozta, pedig, mint most kiderült, egy májkrémes kenyér tehet mindenről.
Az egészben még az a tanulság, hogy sok egészséges zöldséget és gyümölcsöt kell enni.

Szöveg: Varga Máté

"Elhull a virág, eliramlik az élet..."

valami furcsa bizsergés...mélyen bennem.
önmagam árnyéka kelni próbál.
mint amikor régen, egy esős őszi napon
ültem a szobámban, füzet s penna...
új sorok születtek,
csend és fájdalom nászából.
ez tán felhívás? egy közelgő vészre?
fájó ébredés: ám legyen!
nem vagyok már poéta,
kezem is csak remeg.
de a hangok, s a gondolatok...
erőt adnak.

forgott velem a világ.
szép volt, akár az álom!
túl szép volt, de igaz is volt!
tudnom kellett volna:
fájdalom s gyász jár utána.
azt reméltem megváltoztam
azt remélem, nyugodtan remélhetek már.
eljöhet megfáradt fejem fölé
a nyugodt nyugdíjas szép napok!
egyre mélyebb lett bennem az érzés:
(nagy szavak) szerelem, nyugalom, béke.
mind-mind ezer felé röppent szét,
mint a dunán az apró halak,
ha követ hajítasz közéjük.
széttört álmaim előttem hevertek.
eső mosta össze a vért a könnyel.
az én utam, fény mutatta,
egy felsőbb rend, egy hang.
de ahol fény van,
ott megjelenik az árnyék.
és itt dölt meg minden,
innen jött a fájdalom.
de ezt már elregéltem, úgy gondolom.
így maradt a kitikkadt mezőn
egy száraz fatörzs, egy ló teteme,
és én...

Voltam ilyen, vagyok is még, igen.
félni nincs ok, magammal végezni (már) nem fogok.
elmúlt az idő, mikor csak homályban léteztem,
elmúlt az idő, mikor könnyeimben fürödtem...

rég volt ilyen bejegyzés...

pont ma gondoltam arra, hogy milyen rég volt már "emberi" bejegyzésem a blogba. rébuszokkal tüzdelt, üzengetős jólmegmondós vagy épp titokzatos... szerintem.
szóval lássuk, mi is történt:
élek. bár most nem annyira. beteg vagyok. elvileg valami mirigy-gyulladás. fáj az arcom jobb oldala. egész éjjel izzadtam, forgolódtam és arra ébredtem, hogy vízben tocsog a pólóm és a nadrágom. izgi. kúrálom magam, eddig vagy 4 algopyrin temetője vagyok.
ma még nem is gyújtottam rá. tegnap sem. tegnapelőtt is csak 3 szál cigit szívtam el.
pedig hiányzik. talán most kéne leszokni? nemtudom. ez majd kiderül.
egy laptopnál ülök. apám vett egyet. minek? ha megtudod, mondd már meg nekem is.
mindegy, majd használom én, ahogy kell....
hamisíthatatlanul beköszöntött a tél. szürke köd öleli magához a földet. a fehér hó hiányzik egyedül. jeges fuvallat fut végig a kihalt utcákon.
várom, hogy felépüljek. hogy jobban legyek. vágyom a szép után. és el is fogom érni, ha csak egy kis részét is. de az enyém lesz.
az Andrássy út. éjjel. kivilágítva. engem vár.
és én menni fogok. ígérem!

te árny!

te árny! igen te!
árnyék vagy, sötét szülötte!
szavakat hallod? és ha hallod, nem érded?
mit jelentenek, mit miért mondanak?
mindent akarsz? és azt is most?
önző mód félrelöksz mindent,
összezárt markodban tartod a kincsed.
magadra gondolsz, hogy megszerezd, birtokold és el se veszísd.
annyira szorítod, hogy vért fakasztassz a kőből is.
egyszer gyújtanak gyertyát,
egyszer néznek be a sötétbe...
az árnyék majd akkor eltűnik.

ha kellene, lennék por vagy hamu. sár vagy szemét.
bármi, amit te nem tekintesz kincsnek.
hogy ne szenvedjek tenyered börtönében,
hogy fénytől elzárva ne száradjak el,
mint egy színnel és élettel teli rózsa,
a hideg vártorony kőfalai közt.

sensus et sollicitudo

érzelem és értelem...

mintha egy réten színes konfetti borította földre forgószél tette volna be a lábát.
ezernyi szín kavalkádja. a szél játszik velük, röpteti őket, fel-fel dobja a magasba és nézi, ahogy aláhullanak. a napfényben a színük elmosódik és szívárvány-játékká áll össze a sok kir részlet.

csak lábújhegyen gondolunk rá. de gondolunk. és tesszük.
díszes pompával vonulzunk végig az utcán. fekete ruhánk a földet súrolja,
így csíkot hagyunk magunk után.
felettünk az ég: összecsap. zihatar, vihar, szélvész és mennydörgés folyik.
megnyílik az ég, eső tör ki belőle. szél úr meg is keveri.
arcunkat csapdossák a hideg vízcseppek. mi pedig csak sétálunk tovább...
a főtéren a vásárt elmosta az esővíz. a földön virágok hevernek, sárba taposva.
otthagyva. senki sem törődött velük, mikor jött az égi háború.
egy kocsin gyertyát árultak. meggyújtom a kanócokat és a sárgás pislákoló pontok ébrednek az éjj sötétjében.
villódzik a fenti világ, villám sújt a földre, hatalmas sikollyal.
gyengéden átölelem, s ő nyakam karolja át.
táncba kezdünk, az üres téren.
a gyerkák már leégtek, körülöttünk a kocsik is hamuvá lettek.
porhalmok övezte medencében apró gomolyfüstöcskék ugrálnak körül.
táncolnak velünk, és mi így együtt vígadunk.

a fájdalomról röviden

a fájdalom ölel magához, mellkasomat simogatja hideg ujjaival. lábam alatt meginog a föld. fáradt szememmel a tömeget nézem. ha most összeesnék, senki sem venné észre a földön fetrengő testem. esetleg a garázsba ért villamosról egy rozsdás vaslapáttal a többi szemét közé dobnák a fájdalomtól megmerevedett tetemem. de talán még azt sem. csak elrothadnék a sárga villamoson, míg egy szép nap a csontjaim porrá taosott hamvait kivinné egy nyári langyos szellő...
kín. a gyomrom mélyén egy vulkán forrong. lángol, éget, kínoz. a fájdalom gyökerei mélyre nyúlnak. gyomor, vese, herék: már mind-mind az áldozatok listáját szaporítják. mi történik velem? fekély? daganat? rák? hív? aids? élet?

egy éjszaka

vízió? álom? nemtudom. mámor.
reggel besüt a nap. halk sóhajom jelzi, hogy magamhoz tértem. felkeltem.
a reális világba. nyújtozkodom egy nagyot. vagyis csak nyújtózkodnék. de a jobb kezem nem engedelmeskedik. fejem jobbra döntöm a fejem, és sötét zuhatag simogatja meg az arcom. Ő még alszik.
és itt fekszik mellettem. tehát nem vízió? nem álom? vagy nem a realitásba zuhantam vissza?
megmoccan. érzem a haja illatát. érzem a bőre tapintását. ez nem álom. az előző éjjel sem volt álom. ébren voltam. ébren voltunk. csak nem éberek.

megmagyarázhatatlan mosoly ugrott fel a szám szélére. leült oda, befészkelte magát és a fülembe súgta: "mára itt maradok!"

felkelt Ő is. régi emlékek képei keverednek az új énemmel. kavarog bennem. de átlátom. felülről. tudom, fontos volt nekem. érzem, fontos volt neki is. fél, ingoványos talaj, ahová tévedt. gyenge és fél. kezemet nyújtottam neki, ne merüljön el. talán nem fog. féltem Őt!
túl gonosz a világ. vagy csak túl gyenge? is-is. meg kell tanulnia a világot! én csak a fülébe súgok dolgokat. de nem szabad, hogy...
nem fogok. erős vgyok. ennek örülök.
régi énem most összetört volna, vagy legalábbis térdre rogyott volna. de Én? kapőtam egy lehetőséget, hogy boldog legyek (ha csak egy pillanatra is), ráadásul hogy? hogy valakinek a fájdalmát enyhítsem. hát akkor miért ne? nah látod!
nekem is szükségem volt egy ölelésre. pont egy ilyen vacak nap után. erre nem számítottam. hogy PONT MI. PONT OTT. PONT ÚGY.
pedig de.
és éreztem Őt. éreztem a gondolatait is. megrémült először, nem értette. pedig nem éltem vissza vele. az nem én lennék. megtehettem volna. éreztem, hogy a gondolatai a kezemben vannak. játszhattam volna. azt tette volna, amit én akarok. de azt nem Én akartam. azt egy kanos férfi akarta. nem én. inkább tegye amit akar.
kűzdött. önmagával. én is.

heves küzdelemben a testünk mint a kemence: izzott. a levegőt úgy kapkodtuk, mintha az utolsó lélegzetvételek lettek volna. szívünk kalapált, zakatolt. én mindketten a vágy pokoli tüzében égtünk. egymás közelségétől a gyomrunk összerándult. remegett mindkettőnk minden apró porcikája. egy karnyújtásnyi táv már kontinenseket elválasztó mérföldeknek tűnt. nem is bírtuk volna. akkor, ott.

a magány mint egy, a a sötétben lapuló szörnyeteg lett volna. leküzdeni próbáltuk. tenni ellene. tettünk is. éles kardunk a forró ölelés volt. fegyverünk a szívébe döftük.
fogunk még találkozni vele, akkor legalább egy fájdalommal teli nap után, legalább ő ne kerítsen hatalmába. legalább ő elkerült.

ez most így kellett. ennek meg kellett történnie. hogy ne haljunk meg. hogy ma felkelhessünk. egymás mellett

x-mas is coming

egy másik szám, ami leírja pillanatnyi hangulatom:
Kenny G - We Three Kings
köszönöm M*C*G barátomnak, hogy odaadta ezt a számot.
lassan itt a karácsony.
fehér táj, andrássy út kivilágítva éjjel.
összegyűlnek a jóbarátok, díszítik fel a lakásukat.
itt van, hamar. a béke és a szeretet ünnepe.
amikor egy kicsit elfeletkezhetünk a bajainkról, egy kicsit megpihenhetünk a hétköznapoktól.
karácsony. ez számomra független a keresztény vallástól, abból adódóan, hogy nem vagyok vallálos, nem is vagyok megkeresztelve (ez lehet sokaknak újat mond, de én "pogány" vagyok).
az ünnep nem az ajándékokról szól. hanem a szeretetől. ezt most kezdem érezni.
érezni igazán.
legalább ilyenkor egy kicsit legyünk boldogak, és örüljünk, hogy vannak akik körülöttünk vannak, és szeretnek. mert vannak. csak észre kell őket venni. viszonozzuk szeretetüket.
mert erről szól ez az egész. az egész karácsony. az egész élet.
a boldogságról és a szeretetről.

egy kis idézet Vash barátomtól: "Love & Peace!"

egy szám....

"csak a dob meg a basszus zakatol a füleiben..."

Egy kép:
éjjel. nyáron ez lassan hajnalnak minősülne. de most nem. most éjjel van.
sötét. az andrássi út narancs-árban úszik. háttérnek zúg a busz.
megfáradt munkásemberek és éjjeli arcok. én is ott ülök. az ablakon bambulok kifelé.
a sötétbe. az éjjelbe. a hömpölygő narancstengerre. ahogy sárgára festi az eget.
a megállók egymásután repülnek. szétmosódott kép. de gyönyörű...
budapest éjjel. méltó befejezése ennek a napnak.

(és másnap:
"felébredtem, kettőt láttam, a tükörképemet a falhoz vágtam...")

álmok

álmok. a gátlásaink szertefoszlása. illúziók.
olyan jó lenne a való életet is álmodni. hogy az legyen, amit mi szeretnénk, ugye?
lehet így! lehet úgy, ahogy mi szeretnénk, amit mi akarunk. csak tenni kell érte!
ez a titka.
merthogy, "csak a döglött hal úszik az árral"

vércukrok...

az egész 3 hete kezdődött.
hazaértem dömsödről szerda este 5 után. levetődtem a fotelomba, és a képernyőt bámultam. sokor úsztak az irc-n. olvastam a topicot: "ma este ijasz 19:00".
magamelé vettem a klaviatúrát, és informálódni kezdtem.
6 után már a 73-as buszon zötykölődtem a blaha lujza tér felé.
majd négyeshatos villamossal a negyedik megálló. nyugati.
már csak 5 perces séta, és odaérek.
életem első chat-találkozója...
a #weresugarz szoba virtuális lakóinak egy kis csoportja szokott az ijászban találkozni.
és most én is ott álltam előtte. DuNy-t vártam. megérkezett.
bemutatkozás: "duny vagyok. én sinxxx".
és bementünk.
furcsa volt "sinxxx"-kén bemutatkozni.
de voltak ismerősen csengő nick-ek...
Gabri, Wadree, McLoad és a többiek...
később befutott Kathyca is.
Kathycával sokat beszélgettem aznap este. mindenki más csocsólázban égett...
jól éreztem magam.
következő héten ismét szerdán meet.
volt szerencsém élőben találkozni murugyával is.
az ijász előtt ácsorgő tömegből őt szúrtam ki először. pedig akkor láttam életemben először...
és ismét jól éreztem magam...
egy teljesen új társaság, új emberekkel, új élményekkel.
örülök, hogy lassan én is kezdek oda tartozni....

Komment: " az érzések?"

Komment a következő bloghoz:
az érzések (By: katy)

Szóval....
Hogy miért érzünk néha így?
nemtudni. mert tulnyomó többségben emberek vagyunk. mindenkiben vannak emberi érzések. szépek ezek, és kellenek is. nem mindig szépek, nem mindig jók. van amikor csúnyák, van amikor bántóak, van amikor fájnak... de érzések. de érzed őket. és ez a csodálatos az egészben! hogy érzel.

the calling...

I have to go..
Someone’s calling.
I hear him.
I know him
I met him once.
He’s back
He’s back, and he’s waiting for me...
Again.
As it happened once

schism = szakadás

Ticks & Leeches

Suck and suck. Suckin up all you can suckin up all you can suck.
Workin up under my patience like a little tick.
Fat little parasite. Suck me dry.
My blood is bruised and borrowed. You thieving bastards.
You have turned my blood cold and bitter,
beat my compassion black and blue.

Hope this is what you wanted.
Hope this is what you had in mind.
Cuz this is what you're getting.
I hope you're choking. I hope you choke on this.
I hope you're choking. I hope you choke on this.

Taken all I can taken all I can, we can take. Taken all you can taken you can, we can take.
Got nothing left to give to you.
Blood suckin parasitic little blood suckin parasitic little
blood suckin parasitic little tick
Take what you want and then go.

Suck me dry.

Is this what you wanted?
Is this what you had in mind?
Is this what you wanted?
Cuz this this is what you're getting.
I hope, I hope, I hope you choke.

homo hominis, pt 1

a gennyt téglának vették, összegyúrták és lett az ember...
megint csalódtam az emberben, mint olyan lény, aki érezni képes.
mert érezni nem képes, csupán saját maga iránt.
elbutulva azt látja, amit akar,
azt a képet, amit magának kreálni képes.
túl kényelmes, hogy mögé nézzen,
és meglássa, mi is van az illúziók mögött.
fél, és reménykedik, hogy az van, amit lát.
végre "boldog". és elhiszi...


egy alagútban robogó vonatot látok. utasai mitsem sejtve a végállomást várják.
hangosan zakatolnak a vagonok a végtelennek tűnő sötét lyukban.
lassan látni a kijáratot, és vele a végállomást is.
a fény egyre közeleg, szinte már látni.
ahogy a mozdony eléri, óriási hangzavarral robban ezernél is több apró szilánkra.
az kis vörösen izzó darabok apró meteornak tűnnek a sötétben.
körös körül az alagútban, elszenesedett testek hevernek.
serceg még a húsuk, füst száll fel a testnyílásokból.
csonka tetemek és végtagjaik szanaszét hevernek,
mint a csillagok az égen, egy csendes nyári éjszakán.
köpőlegyek és dögevő keselyűk a frissen sült húsért viaskodnak.
halottak. mind halottak.
egy festett fal állta útját az utasoknak. és most mind hogy végezték...

"Nagy szavak nem kellenek
Kimondva,kimondatlanul
Teszem,mit más nem mer talán"

"Infósok vagyunk mi, fasza gyerekek!
Értünk csörögnek a sörösüvegek!
Mert az egész világ tudja:
A Neumannál nincsen jobb!

[...]

Infósok vagyunk mi, fasza gyerekek!
Értünk csörögnek a sörösrekeszek!
Dolgozik a vese, dolgozik a máj,
Az Infósnál áll a bál!"

felhívás

örömmel látom, van aki olvassa a blogom.
azt is látom, hogy van akinek ez nem tetszik.
ez egy szabad ország, elvileg demokrácia uralkodik. szólásszabadság.
de amit nemigazán szeretek, az a gyanusítgatás.
ez most kifelyezetten anonymusnak szól:
"ismersz" engem?
találkoztunk már valaha?
vagy egyszerűen csak olvasol a géped előtt merengve, és másokon éled ki az elfolytott aggressziód? megpróbálod elképzelni milyen lehet ismerni egy embert, és utána ezt a képet kritizálod?
- kábítószeres? - nem vagyok kábítószerfüggő.
- iszik? - te nem ittál soha életedben?
ami pedig a notórius kokainfogyasztást illeti: nem próbáltam és nem is fogom. neked viszont elég konkrét képed val erről az állapotról...
mégegyszer megkérdezem, nemtudom, hogy ismersz-e, de kétlem.

amikor a kommentárod olvastam, örömmel láttam viszont, hogy nem vagy suttyó. intelligens vagy. ezt nem vonom kétségbe.
örülök, hogy véleményezted a blogom. függetlenül attól, hogy pozitív vagy negatív-e a vélemény.
és ha szúrja a szemed a létem: akkor fordulj el. mert én nem hagyom abba.

"goodbye cruel world, I'm leaving you today..."

"Goodbye cruel world,
I'm leaving you today.
Goodbye,
Goodbye,
Goodbye.

Goodbye, all you people,
There's nothing you can say
To make me change my mind.
Goodbye."
Pink Floyd - Goodbye Cruel World (The Wall)

Ez az idézet pont ide illik. Ahogy ma felkeltem. Ahogy a hintaágyban ültem és gondolkoztam.
"Viszlát te kegyetlen világ, Elhagylak ma..."
Elhagyom ezt a kegyetlen világot.
Egy új, szebb világba indulok. Megyek.
...
Vagyis már oda is értem.
Egy szebb világba.
Körülnézek, és barátkoat látok. Akikre számíthatok. Akik számítanak rám.
Erőt ad és nem hagy lesülyedni a mélybe.
Hirtelen ez az egész.
Szürke ködön át, sötét alagúton keresztül megérkeztem ide.
Egy magasabb, boldog lét!
Köszönöm mindenkinek, aki segített, aki segít és akikre támaszkodhatok!
Ez Vica-Versa, remélem tudjátok!
Köszönöm, evil, Heri, M*C*G, Majtika!

desum somnium

aranykeretes kép, egy álom...
díszes világ, egy létező jövőkép.
kétkezemmel fogom meg, erővel dobom a földre.
bereped, megsérül.
páros lábbal ugrom rá, millió darabra hulljon szét.

"I watched them fall away..."

a zavaros álom-képek még a szemem előtt lebegnek.
szépség, boldogság... minden.
ezernyi apró szilánk hever most a földön.
lehajtott fejjel gyászolom az álmot.

"fájó halált halt az álom,
én meg némán gyászolom.
jobbomon áll egy alak,
felismerem benne önmagam.
balomon egy másik ember
kinek élők közt nincs is helye."

egyenlőre a fájdalmat látom, szenvedést, de van egy cél.
e célt hárman tűzzük ki magunk elé.
hárman törjök szét álmainat,
hárman gyászoljuk majd,
hárman sírunk majd.

"There was a time that the pieces fit, but I watched them fall away."

de hárman leszünk utána is, egymáséi.
kézen fogva együtt repülünk fel a magasba,
együtt leszünk képesek a világforradalomra.

the things are changeing...

meg fogok halni... hamarosan.
korábban, mint gondoltam.
azt még nem tudom, hogy én fogom e megtenni, vagy más.
vagyis de! közvetve én. én okoztam a halálom kiváltó eseményeket. én is...
meg ő is. meg ő is.
mi. de szeretném, hogy amikor meghalok, ők is haljanak meg.
velem együtt.

"mindhármunk kihűlt teste,
a mocskos porban feküdjön.
egymás melett, közel.
habár mások nem fogják látni,
hármunk rothadó húscafatait.
nem fogják érezni,
a legyek hadát vonzó bűzt.
dehát ők mások... ők normálisak
amikor a csontjainkon már
a húst lerágták a bogarak és a férgek,
amkor a koponyáink szemgödréből
az éhes hollók a szemgolyókért viaskodnak,
a hosszú szenvedés és lassú kín után...
nah AKKOR!
mindhárman együtt születünk újjá!
Arcunkat az égfelé fordítva,
szárnyainkat kifeszítve,
repüljünk fel az égbe!
Lássuk onnan, hogy mi ez a világ!"

szóval meg fogok halni. ezt már látom. de ennek így kell lennie.
fájni fog. Hogyne fájna! mindig, amikor meghalok, szeretnék csak túlesni rajta.
de én meghalni így nem tudok. mi meghalni így nem tudunk. mert mi mások vagyuk.
nekünk a halál folyamata hosszadalmas, kívzó tűzben való égés. fájdalom és sötétség. de szükségszerű. hogy a tűz közepén fekve, egyszercsak kinyíljon a szemünk, és kilépjünk új valónkban.
szükségszerű a fájdalom a létünk, a szellemünk és a lelkünk miatt. hogy utána tisztán lássunk.

amikor egy-két hét leforgása alatt megfordul veled a világ. ráadásul többször is.
megtapasztalsz olyan dolgokat, amikről eddig csak álmodtál.
felfogsz dolgokat, amit nem tudtál megérteni. amiről nem is tudtál, hogy létezik. amikor egyik pillanatban az égben lebegsz, másikban a földön herevsz. amikor kisebb időutazásokon veszel részt. amikor nem aludtál lassan 36 órája, és alig eszel, mégis tele vagy energiával. elindulsz a megértés hosszú rögös útján. amikor már tudod: neked célod van!
kezd lassan tudatosodni benned, hogy te nem vagy normális. nem vagy beteg. nem vagy skizofrén vagy a szorongásaid sem a paranoiától vannak. csak érzel. érzel olyat, amit a normális ember csak legvadabb álmaiban érezhet talán. de talán még ott sem.
és ehhez párosul, hogy nem vagy egyedül. vannak körülötted olyanok, akik ilyenek. és kész vagy lemondatni materiális élvezetekről azért, hogy egy magasabb spirituális kapcsolatot építs ki, és tarts fenn. olyan kapocs kapcsol össze titeket, amit normális ember nem érez, nem fog föl.

ha átélted te is mindezt, akkor körülbelül sejtheted, hogy most mit érzek.

New Life

Egyedül ülök egy szobában...
Fejemen fülhallgató, amiből arab jazz kényeztet.
Számat marcipán édesíti.
Egyedül vagyok... egy szobában.
De az "én" szobámban.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Elköltöztem.
Saját magamról kezdek gondoskodni.
Vettem már vajat, kenyeret és kolbászt is.
Főiskolás vagyok, márkám a tesco.
De örülök.
Végre, egyedül és függetlenül.
Csak ülök a szobámban.
Hallkan arab jazz kényeztet.
Számat marcipán édesíti...
Valakire gondolok...
Édesíthetné ajkai az ajkaim.
Lágy érintését a kezemen érezném.
Halk suttogását a fülemben hallgatnám.
Szíve dobbanását a kezemmel érezném...

The night of the Old-Student & Morrison

Csütörtök... Délután.
A szél jeges hideget fúj. Remeg a kezemben a cigi... De szívom. És várok .
Itt a Lurdy ház hátsó bejáratánál, mint valami sötét alak, aki egy kis ügyletet akar nyílba ütni.
Pedig nem. A fekete szövetkabát sem álca, csak melegítő réteg csupán.
És megérkezett, akire vártam: Virág.
Elmentük a Koffeinbe, ahova szoktunk.
Teáztunk és pótoltuk azt a majdnem negyed évet, hogy nem találkoztunk.
Nekem volt beszámolnivalóm, és ő végighallgatott. Elmondta az ő nézeteit dolgokban. Kell ilyen.
Hogy más szemszögből lássak dolgokat.
17 óra után nemsokkal indultam a nyugati pályaudvarra.
Evil vonata már beért, ő várt rám.
Megmutattam neki valamit.
Felszálltunk a 2-es villamosra a Jászai mari téren. És nyomás végig a dunaparton, este 6 után.
Szép volt. Kivilágítva Buda. És beszélgettünk.
Robogott a villamos a pesti éjszakában. És mi halkan beszélgettünk...
A végállomásot "kiváltottuk a retúr jegyet".
A nyugatinál cigi, és indulás a Vén Diákba.
Nemsokkal később értünk oda. Egy Kapucsinó tejszínnel és tejhabbal, sok cukorral, és egy csapolt arany-ászok.
Meleg volt. Végre. A kinti világot egyre jobban bekebelezi a sötét téli fagy.
De mi melegben voltunk, és ÉLTÜNK. :)
Emeleten ültünk, a földszinten jazz szólt. végigfutott a hátamona hideg, olyan jó volt.
Ott ülni csupán, és...
És csak lenni. Vele.
Két sör, egy kapucsinó és egy capy után indultunk a Morrison's ba.
Elidőztünk a vén diákban, fel sem tűnt, hogy fél 11-ig.
"Time's running, when you having fun!"
Megérkeztünk a kiszemelt helyre.
Kicsit idősnek éreztük magunkat. És kirívónak.
Egy pár szövetkabátban áll a sorban, körülöttük tini csajszikák és suhanc tizenévesek...
Eehhhhh....
Hát nem egy NIK-es party, az is biztos.
Megaztán középiskolai szünet kellős közepén bulizni menni?
Én is kicsit hülyén gondolkoztam.
Na mindegy.
Ott voltunk,

"a tekilához szereztem citromot és sóóóóóóóóóót"

A zene nem volt a mi ízlésünknek való, de dolgozott az alkohol. :)
Kis tánc, megint beszélgetés.
Rébuszokban sok dolgot meg lehet beszélni. Főleg úgy, hogy a másik fél PONTOSAN tudja, miről beszélsz. Egy kis főtt-homár szín a fejemen... Elmúlik.
Tömeges kényszercselekvés. Mindkettőnk részéről.
Evil cigije vészesen fogy. Én tartalékolok.
:)
Az elmélyült beszélgetést egy kis tánccal lazítottuk le.
Aztán go!
Zárórához közel, 4:15 kor már elhagytuk a bűntett helyszínét.
Metróval 1 megálló. vettem cigit és reggelit.
Evil felpattant a 4:58-as vonatra. Épp akkor indult a 8-asról.
Én pedig mentem a Ligetbe az 5:30-ashoz.
Előtte volt időm egy cigire....

Common People

Na szóval ikszék esküvője volt.
Úgy éjféltájra lett teljes a káosz:
fényár a kertben, koncert és görögtűz,
néhány futóbolond, szülők, barátok.

Nyilván ő volt a legklasszabb pasi.
"Próbálj ki. Abból baj még nem lehet."
Kipróbált, nem lett baj, és így maradtunk.
Járunk - mondtam már? Mint a többiek.

Van már mindkét oldalról egy gyerek -
ikszék se most kezdték, gondolhatod.
A példa tetszett, elkezdtük követni.
És végül is egész jól megvagyok.

Napközben kétszer hív, az este nála.
Hétvége: nagyszülők, kirándulás.
Színház, bókok, virág, na és a többi...
hiszen mi járunk, és ez így szokás.

Újdonsült ikszné jó hamar kidőlt,
iksz másnap délig tartotta a frontot.
Én is csak délután mentem haza.
És persze, hogy hozzám csapódott.

Vacsit meg reggelit csinál, nevettet,
tőlem jó pár versformát megtanult.
Van nála pótbugyim, törülközőm.
Járunk - nem mondtam még? Mint mások, úgy.

Karafiáth Orsolya - Common People

Egy újabb nap

Este van már...
Épp egy tekert cigít szívok... és boldog vagyok.
:)
Mosoly ül az arcomon.
Letörölhetetlen.
Energiával telve, és úgy érzed, mintha repülni tudnál!
:)

Hideg van odakinnt.
Háát igen.
Megjött az ősz!
A szövetkabátos-sálas korszak.
Szeretem a szövetkabátot.
Elegancia, mégsem sznob.

Tisztelt Anonymus!

Megtisztelnél vele, ha felfednéd előttem kiléted, ki is vagy, aki kommentet fűzött az előző bejegyzésemhez!
Nem az zavar, hogy kommentlátad, hanem, hogy nem tudom, ki is vagy!
Köszönöm!

I met an Angel last Night

Lehet, hogy egy ember életébe pont akkor csöppenünk, amikor épp szüksége lenne ránk?
Efelől ha kétségeim nem is voltak, de mindenesetre kicsit óckodtam a dologtól...
Minezt múlt időben.
Most már tudom, hogy van ilyen.
Van, amikor te vagy az, aki más életébe pottyansz bele, és van amikor más pottyan az életedbe.
És esetleg van olyan is, hogy mindeketten egymás életébe pottyantok bele.
Furcsa!
Nagyon furcsa!
Olyan emberrel találkozni, akire ha ránézel, egyszerűen tudod: "Az életnek van szép oldala!".
Mintha feltöltődnél energiával, és napokig érzem még magadban ezt a felturbózott létet.
Pedig aludtál max. 2 órát, és ittál egy gyenge kávét.
De ennek ellenére nem ragadnak le a szemeid, hanem eleven vagy.
És BOLDOG!
Amikor nem hitted el, hogy van ekkora öröm az életben... És egyszercsak PUFF!

Régen játszottam a gondolattal, hogy milyen lenne egy olyan nővel találkozni, aki olyan mint én?
Maradandó pozitív élmény!
Legalábbis számomra.


Mintha egy Angyalt láttam volna tegnap este...

Fáradtan, péntek este...

Rég blogtam, szóval most pótolom...
10 nap... Lássuk mi is történt!
Október 13, Péntek: Állásinterjú & Analízis Zh
Kaptam egy telefonhívást, és elmentem egy állásinterjúra.
Inetrnettel kellett volna házalni.
Nem rossz dolog, mert a cég versenyképez az áraival, de nem vagyok az az "ügyfelekkel tartom a kapcsolatot, és beszélek velük" ember.
Inkább a sarokba vonulok, és egy-két embenrek osztok tanácsot, akik ha megfogadják, (lehet) jól járnak.
Nah jó, ez kicsit nagyképüen hangzott, de kaptam pár pozitív visszajelzést, hogy "töl jó, hogy halgattam rád", meg "Olyan jó tanácsokat tudsz adni...".
Leégett a füstölőm... Ehhh...
Na minegy.
Állásinterjú után Analízis zh. No comment. suxxx
Semmi említésreméltó nem történt azóta.
Bejárok suliba és nagyon fáradt vagyok.
De!
Egyik csoporttársam ajánlott albérletet!
Kedden nézem meg.
Galériás szoba, berendezett.
Plusz konyha és fürdőszoba. felszerelve.
Szal lehet 2 hét múlva már pestről blogok. :D

Holnap (okt. 21, Szombat) meló, Ispán Csabával, pesten. Lg-irodában padlószönyegezés.
No para, semmi extra, de lóvé.
:)
Kedden meg HALLOWEEN PARTY!
Márton Áron Szakkollégiumban!
BMF-NIK Rulz!

A mai nap kicsit lefárasztott!
reggel 8 tól IKEA Zh...
utána punnyadás 14:40-ig. Mikoris Diszkrét matematika Zh.
15:45-16:00 cigizés...
Utána Lineáris Algebra Zh.

Nah, ma rájöttem, miért nem mentem TTK-Matek szakra! :D

A new place

Új élet indult el útjára,
Egy új épület, csomó új ember,
Jópár emelet, rengeteg terem.
És egy udvar, plusz egy dohányzó...

I have found a new place, in a new building.
I have found the peace, shining from the walls.

Az élet helye, a füstölgő udvar.
Bejöttem s megérintett egy reggelen.
Kezem nem remeg, mikor a tollat fogom.
Megnyílt bennem valami, itt a padon.

I have found a new place, in a new building.
I have found the peace, shining from the walls.

Egy kis világ, egy új oldal,
Varázslatos mesekönyvként tárul elém.
Korlátok nélkül, óriási szabadság.
Szárnyakat kaphat, ki repülni akar!

I have found a new place, in a new building.
I have found the peace, shining from the walls.

Drága ősz...

Az ősz megérkezett Pestre, bevette Budát is.
Most, kicsit késve köd magjával szórja be a hajnalt.
A reggel még hideg, a nap sem tűz úgy mint rég.
Erősödő szél a múlás rigmusát kántálja fülembe.
Itt vagy hát, Drága Ősz! Itt vagy megint!

Csontig ér a korai fagy, szívig hatol a fájdalom.
Elrepültek a fecskék, elnémult az égbolt.
Ami hang maradt: a villamos komor zokogása csupán.
Gyorsabban hűlik a reggeli kávém, a cigim is hamarabb elég.
Itt vagy hát, Drága Ősz! Itt vagy megint!

2006 október 6

Alkotásvágy megvan. De valami hiányzik.
Tartalom is megvan. Felgyűlt bennem fájdalom-tenger, iszony-hegy.
De a kezdő lökés, ami elmarad. Egy indító mozdulat, egy szikra, ami lángra lobbantja a fortyogó szentimentalista érző lényt bennem.
Bűntény történt, egy haláleset.
Valaki meghalt bennem.
Nem tudom, ki tette és hogy mikor.
De hiányt most érzem. Egy űr, egy óriási lyuk.
Azt reméltem, az egyedüllét ismét felébreszti az alvó oroszlánt.
De Ő hallgat. Hallgat vagy halott.
Ha halott, várhatom hiába.
Ha hallgat, jó mélyen teszi azt. Valahol elbújva bennem, egy sötét zugban. Miért? Mire vár?
Most tökéletes préda vagyok, rámvethetné magát, szana-szét cibálhatna.
Nem teszi. Hallgat. Őrületbe kerget ezzel.
Hogy nem tesz semmit.
Az lenne a baj, hogy akarom? Mert amíg velem volt, kűzdöttem ellene.
Most, hogy megszabadultam tőle...vágyok rá!

Gyűlöltem... most Szeretem!
Undorodtam... most Kívánom!

Mint amikor hányinger kerülget, térdre rogysz és öklendezel...
Olyan érzés. Hányni próbálsz, de csak köpni tudsz.
Én is csak köpni tudok. Fél mondatokat, befelyzetlen gondolatokat.
"Valaki meghalt bennem..." - De folytatás? Nincs. Hiányzik.
A múzsa. Mi volt a múzsám?
Két jó barát, öröknek hitt barátaim. Kik elhagytak, de most megint együtt ülünk egy asztalnál.
Magány úr és Mr. Fájdalom.
De amott, szemben velem ül még valaki.
Nem ismerem. De ők igen. Hárman együtt léptek be a kocsmába. Egy emberként ültek asztalomhoz.
Sötét alak, látom rajta. Tekintete semmit mondó, arcát homány fedi. Valahonnan szabadult, hova fény nem jut el soha. Pokoli helyről, mely démonok és ördögök lakhelye. Tűz és kín tör fel a földből, sikoly színesíti a vér-zápor mosta éjszakát. Onnan jött.
Mint a másik kettő. Ugyanonnan. Illik hát a társaságba, de én feszengek jelenlétében. Nem ismerem őt, de ő ismer engem. Nagyon jól, ezt látom rajta.
Bemutatnak neki: "Test úrfi, egy újabb kereszt. Újabb rémálmot sarkalló jóbarát! Bemutatom: Ő Mr. Félelem."
Kezet nyújtok, és várom az övét. Nyújtja.
Vékony fehér keze jéghideg. Beleborzongok, ahogy megrázom.
Viszaülünk a székre, és egymást nézzük csendben.

Belső hang:

"Ez új, nehéz lesz megszokni.
Sőt! Én nem akarom megszokni. Őt nem!
Sajnos ismerem egy kicsit. De ennyi bőven elég belőle!
Az asztalhoz viszont már leült.
Ismét van valaki, akit el akarok űzni. De ez most más.
Megbénít...
Paralízis..."

Laza szombat délután

Egy laza szombat délután...
Kezdődött délután 4 körül, Vash kollegánál.
Egy kis beszélgetés, egy kávé és a teraszon ücsörgés.
Befutott Balázs és később Kata is.
Kata hozott egy üveg Vörösbort, amit azonnal fel is bontottunk.
Nem telt el sok idő, de elfogyott. Pedig nem voltunk rá sokan.
Ezután felvonultunk Vash szobájába, mert már esteledett, és kicsit hűlt az idő...
Elfogyott egy üveg fehérbor is.
A hangulat a tetőfokán...
Ekkor került elő a harmadik üveg bor.
Balázsnak mennie kellett kb. 9-9:30 felé...
És maradtunk 3-an az üveg borra.
El is fogyott, mondani sem kell...

Ezekután egy kis gyalogtúra a hátsó házba.
Egy kis fetrengés, egy kis pop-corn...
:)
Készültek tök jó képek! Ráadásul Katival is megkóstoltattuk a szamóca-szörpöt! :D


Katát hazakísértük, majd folytattuk az ivást (Vash részirül egy doboz Arany-ászok, az én részemrül citromos vodka).
Kis lelkizés...

Kijött belőlem ez meg az...
Végre most egy kicsit könnyebbnek érzem magam.
Bár még mindig cipelem a keresztem, de jó néha letenni egy kicsit.

Fényképek az eseményről

Song for a gone lover

Tudok egy nyári dalt, így júniusra,
hőség-borzolta, fülledt éjszakákhoz.
Kedves darab, bár csöppet sem vidám,
ha dallamát magadban megtalálod.

Mit kell még visszaadni, megköszönni.
Egyátalán: miről kell még beszélni.
Milyen hosszú ez a nap. Nem vettem észre.
Most megtanulhatom mással bemérni.

Van itt egy nyári dal, szerelmesekről,
kik többé nem látják egymást soha.
Könnyű kis dal, de jobb nem megjegyezni.
Elválást kottáz rémült ritmusa.

Két test így még sosem. Ezt mondom én.
Csupán testek. Mondja erre ő.
Hisz nem tudsz többen ennél. Mondom én.
Csupán te nem tudsz. Mondja erre ő.

Édeskés nyári dal - tóparti bárba,
flitter csillan, szmokingok székre vetve.
Tegnapról szól, épp jó ismerkedéshez,
kis ének könnyes szemmel és nevetve.

Aztán az éjjel, s rá az ébredés.
És persze, hogy magány. Akár a macska,
helyet csinál az ölemben, fészkelődik.
Hosszan megül. És én vagyok, ki hagyja.

Karafiáth Orsolya - Song for a gone lover

Eufólia

Voltam már így. Régen volt.
Megőszült fejjel máshogy érem meg.
Szemem mást lát és máshogy.
Mást is kíván.
Agyam tompa - minthat egy üveg bor
most vágott volna agyba.

Józan vagyok. Se cigi, se alkohol.
Csak egymagam. A magánnyal.
Volt már így, igen volt...

A régi, felesleges rituálék.
A mosoly, a bólintás, telefonszám-csere.
E-mail és esetleg egy találka.
Miért fecsérelni az időt? Ha úgysem lesz jó?
És ha jó lesz? Miért nem előbb?
Most jó volna egy pohár bor.
Mint tegnap. Vagy mint holnap lesz.
"Song for a gone lover" - Egy vers, remek darab.
Olvastam metrón, olvastam villamoson.
És most, ágyban fekve kétszer is.

Beleszédültem, de igazán!
Fejem még mindig kótyagos...
Fáradság? Fájdalom? Betegség vagy Boldogság?
Rossz nem lehet, Ne legyen! Mert kívánom!
Szédüljek így még hosszú percekig!
Szédüljek így őszi fák alatt sétálva,
Szédüljek pont így, valakire várva!
És ha jön, üdvözöl és átölel:
Szédüljön Ő is! Szédüljünk együtt!

esti pillanatok

Halk jazz, egy Karafiáth Orsolya verseskötet, egy pohár félédes vörösbor, egy füstölő és egy doboz cigi...
Ebben a momentumban ők az én barátaim!
Velük veszem magam körül, és őhozzájuk hízelgek.
És ők: viszont-hízelegnek nekem.
Bódítanak el, érzelmeim kavarják.
Van is most mit kavarni.
Dúlnak bennem, mint egy tengerparti vihar.
Gyűlölet, megvetés, szánalom...
és sajnálat.

A fejemben már utazok messzire innen. Sőt!
Már nem is itt vagyok. Ezen a földön.
Máshol vagyok, másokkal.
Egy olyan helyen, ahol nem hazudnak az emberek,
Egy olyan helyen, ahol még létezik a jó.
Egyszóval: nem a valóságban.

Ma megérintett a valóság, ahogy két verssor közt feltekintettem egy szökökút tövéből érdeklődő szemmel: "Jön már?"
A szemem egy pillanat alatt felmérte, hogy késik.
De körülöttem emberek zsongtak.
Ekkor láttam azt, hogy ez a föld.
Szürke és büdös.
Egy csapat hajléktalan éppen bort kevert az ásványvízhez.
Kopott, koszos ruhájuk ontotta a hetek óta le nem mosott vizelet szagát.
A többi ember erre semmit sem reagálva csak mentek a dolgukra.
Mind-mind csupa groteszk-alak, furcsa-gnóm.
Az utca telis tele velük.
Ezek vagyunk. Egy ilyen vagyok én is.
Az ember nem veszi észre a tükörben magát.
Pedig jó lenne!
Kiszínezett műanyag-álom, kivakolt arcú gebe sztárok és sipítozó dagadt fattyaik mindenhol.
Ma nagyon kevés szépet láttam.
És amit láttam: betűk voltak.
Betűk egymás után, sorbarendevze. Szavakat alkotva.
A szavak ügyesen egymásután rakva: és nini! Egy vers!

Egy kis zene-bona...

Az egyik kedvenc együttesem: Dave Matthews Band.
Jazz és Rock isteni keveréke!

A Banda

Boyd Tinsley

Carter Beauford

Leroi Moore

Dave Matthews

Stefan Lessard

The Dreaming Tree

"Mommy come quick
The dreaming tree has died
The air is growing thick
A fear he cannot hide
The dreaming tree has died..."

Dave Matthews Band - The Dreaming Tree

And the angel of the lord came unto me, snatching me up from my place of slumber.
[...]
as we descended, cries of impending doom rose from the soil. One thousand, nay a million voices full of fear. And terror possesed me then. And I begged, "Angel of the Lord, what are these tortured screams?" And the angel said unto me, "These are the cries of the carrots, the cries of the carrots![...]"

Tool - Disgustipated

Glorious Angel of the doom! Hear me now! Come to me, and take me far away from this bleeding, hateful world!
Take me away!
Take me somewhere!
Take me anywhere!
Take me...

Egy csipet fájdalom, egy marék magány. Keverjük jól össze, és adjunk hozzá egy mokkáskanál csalódást!Az íze kedvéért szórjunk rá egy kis komorságot és hallgatást!
Jó recept, de fontos a megfelelő minőségű alapanyag is. Ajánlott egy skizofréniára hajlamos elme, zavaros és hiányos múltal, és a realilástól való félelemmel megáldva.
Garantált siker!

Dreams....

Álmodtam... Utána felkeltem.
Emlékszem rá.
Utánanéztem egy dolognak.
Beigazolódott:
Dobbant a szív.
Úgy dobbant, ahogy nem lenne szabad.
Dobbant, de csak egyet.
Álom volt!
Gyönyörű álom! Messze a valóságtól!

Jó dolog álmodni, de nem szabad mélyre merülni.
Ha mélyre merülsz az álmaidban, mert csak fájdalom fog érni!
Az álmok szépek, jók és tökéletesek.
De az Álom nem örök!
Egyszer felébredsz! És amikor felébredsz, rájössz, hogy mindaz ami eddig körülvett, csak illúzió volt csupán.
Én is szeretek álmodni. De utána felébredek és mind a két lában a földön, továbbmegyek.
Tovább botladozok...

InfoTRENT 2006 + ZP záróbuli

Szombaton a deles busszal mentem Pestre, kicsit fáradtan.
Vettem egy Tisza-cipőt, egy táskát és egy övtáskát.
Ezekután elindultam a budapest i vásárköuzpontba, az InforTREND kiállításra. Csalódtam. Naggyon nagyot! Ez volt idáig a legrosszabb kiállítás. :( De sajnos nincs mit tenni.
Ezekzután elmentem a westendbe, vettem egy üres füzetet, egy tollat és egy ceruzát. Ki tudja... Lehet lessz még rá szükség!
Utána InterSpar -> 2 üveg bor. Egy Debrői Hárslevelő és egy vörösbor.
A borárostéren már keztem nagyon unatkozni, szóval felbontottam egy üveggel, és betársultam 3 csajszi mellé.
Miután befutottak az ismerősök, lassan mind a 2 üveg bor elfogyott.
Brigád összeverődött, iszás, GDF szídása, iszás, röhögés.
Majd ZP -> Bёlga koncert.
Nagyon zúzás volt!

"Magyar nemzeti HipHopot!"

Koncert után visszatapsoltuk öket. Jöttek is!
Gitár kézbe, és egy kis metálos, zúzdás számokat nyomtak.
Ezzel nem is volt baj.
De amikor vége lett, utána jött a gusztustalan rész.
Körülnéztem, és tele volt önmagát riszáló, vonagló tinikkel, a hangszórókból ömlött a genny...
Pillanatok alatt olyan rosszul lettem, hogy öröm volt nézni.
Szóval fasza...
Ráadásul vasárnap reggel nincs 5:30, csak 6:30-as busz!
De hazaértem. Élek. Mindjárt fekszek....

Végre itthon

Nemrég értem haza. 3 órája.
Szerda reggel felkeltem reggel 4:30-kor.
Szokásos rutin:
Táska összepakolása, kaja, indulás a buszhoz.
Egész a népligetig normálisan ment.
Aztán...
Irány a Kispest TV.
Odaértem 8:30-ra. Sziszi már ottvolt, és amikor meglátott, az óráját nézte, hogy késik-e fél órát. Utána kérdőre volt, hogy mit keresek ott, miközben 9-re kellett volna mennem. De egyből marasztalt, amikor sarkonfordultam és az ajtó felé indultam :)
Bepakoltunk a kocsiba (Suzuki Vagon R+), GPS, céges telefon, kulcs és a forgalmit felmarkoltam, majd indultam Hajdúnánásra, 10-kor.
1-re értem oda (Sziszi szerint 2 óra az út... Neki Audija van :P )
Ott volt egy kis beszélgetés az ottani 2 villanyszerelővel (Balázs és Gyuri).
Jó fej emberek. :)
Volt egy kis szívásunk de megoldottuk.
A munka részleteit nem részletezném...
Szerdán kiderült, hogy nem is csütörtökig, hanem péntekig kell maradnom.
Nembaj. Megoldottam.
Hálózati ezközöket konfigurláni 8-10 méter magasban egy daruban... élmény!
Pozitív élmény! :)
Aztán ma indultam haza dél körül.
Több mint 3 óra autóút, mivel egy kanyart elnéztem, és a belvárosban találtam magam...
Egy kis eligazítás a TV-nél Joeval és Sziszivel, utána nyomás a buszhoz.
Álltam Dömsödig, ne ez most nemigazán zavart.
Dolgozott bennem a 3 kávé és a Bomba... :)
Most viszont kifáradtam. Nagyon.
Szóval publish és sleep!

Peace!

Földi Pokol

És megnyílt a föld,
A sötétnek démonai a földre jöttek.
Elárasztották az utcát,
Rettegés és félelem költözött az emberek szívébe.
Az ablakokat becsukják,
Az ajtókat bezárják,
A függönyt elhúzzák.

Idáig jutott a félelem... És tovább is.
Így élni? Lehet?
Még létezni sem!

A gennytengerbe mélyen süllyed a táj.
Segélykiáltásra talán valaki felel!
Talán valaki meghallja!

SEGÍTSÉG!

Mad World

All around me are familiar faces
Worn out places, worn out faces
Bright and early for the daily races
Going nowhere, going nowhere.
The tears are filling up their glasses
No expression, no expression
Hide my head I want to drown my sorrow
No tomorrow, no tomorrow

And I find it kind of funny
I find it kind of sad
The dreams in which I'm dying are the best I've ever had
I find it hard to tell you
I find it hard to take
When people run in circles its a very very
Mad World
Mad World

Children waiting for the day they feel good
Happy birthday, happy birthday
And they feel the way that every child should
Sit and listen, sit and listen
Went to school and I was very nervous
No one knew me, no one knew me
Hello teacher tell me whats my lesson
Look right through me, look right through me

And I find it kind of funny
I find it kind of sad
The dreams in which I'm dying are the best I've ever had
I find it hard to tell you
I find it hard to take
When people run in circles its a very very
Mad World
Mad World
Enlarge your world
Mad World

...

A régen történt események emlékei: mind mind egyszer a múltba vesznek. Újabbak kerülnek helyükre.

"Szép volt az élet, jó volt élni" gondolat idős korunkra a fejünk tetejére csücsül majd, mint egy manó, aki a fülünkbesúgja mit is mondjunk, és kiről mit gondoljunk. Így lesz, ne tagadd le te sem!
Mert még nem tudhatod, de mire odajutsz, csak ennyit fogsz mondani:
"Szép volt az élet, jó volt élni!"
De inkább nem is fecsérlem a szót, nem is ezt akartam mondani valójában.

Valójában

Valójában arról akartam beszélni, hogy itt az ősz. Szürkés köd forgja beborítani a tájat. Most Donnie Darko filmzenét hallgatom. Második CD. Aki jól ismeri, az tudja, hogy a második CD milyen zenéket rejt.
Én is most ezeket hallgatom. Valami eltűnt belőlem. Kihalt. Most egyedül érzem magam. Most kezd a magány a hatalmába keríteni.
Hiányozni kezd a csók, hiányozni kezd az ölelés.

A szép érzések hejett marad a fájdalom. Testi és lelki.
Elnyomott érzések még néha előtörnek belőlem, és hirtelen kapok észhez, hogy MSN-en kit is keresek...
És ha meglelem: feleszmélek.
Fányinger kerülget!

Önsajnálat, kiskutya szemek, ésatöbbi....

ppfff....

Inkább hagyjuk!

Summa

Summa a nyárról.

Közömbösség, ború, eső.
De, ahogy mondják: „Örökké nem eshet”.
Kitisztult az ég, és napfény szökött a borús felhők közül.

Ki vagy te, kinek nevét, bár ismertem de gyarló mód elfeledtem?
Ki is lehetsz?
Láttalak már...
Egyszer a folyó partján üldögélni, egy szál virágot a hajadba tűzve... csendben.
Ringatóztál a teljesség varázsában...
Ki is lehetsz?
Bántottalak? Azt mondod?
Emlékszem. Sajnos emlékszem.
Ellen-nek hittelek. Poéta képzett rém-képet.
Rólad!
Pedig nem vagy te se ellen, sem pedig ellenem.
Mégis reád törtem, és megsebeztelek.
De te mégis! Ártatlan valódban megsimogattál.
Odalennt. A földön fetrengve, vérrel kevert sárban.
Te felismertél, és hozzámszóltál!
És már emlékszem reád!
Emlékszem a szemedre, emlékszem a testedre, emlékszem...
A nevedre!
Áldott Boldogság!
Igen!
Boldog is voltam.
Fájdalmak helyett boldog voltam.
Ugyanúgy, ahogy boldogság helyett fájdalmat éreztem.
Ez a nyár... Egy álom!
Egy olyan álom volt, ahol sokmindenkivel találkozhattam, sok embert megszerethettem.
Jól éreztem magam.

De lassan az álmok véget érnek.

Felébredek a szobámban. Egyedül.
Az ablakon már nem a nap fog besütni, hanem a komor szürkeség.
Ahogy az élet elhagyja a tájat,
Ahogy az utolsó levél lehull a fákról,
Amikor az utolsó madár is csendben elrepül,
Beköszönt az ősz.

Az utat nem látom, megszáradt avar borítja.
Mit tegyek hát?

Elmondom:

Indulok.

Kezdet

Ehh... Nyitok egy új blogot.
Egy amerikai szoftveróriás is működtet egy ilyet, csak azzal az a baj, hogy laggzik.
:S
Szóval, most itt nyitok egy blogt.

function Net.blogger.openBlog('sinxxx.blogger.com') {
...

Újabb történések dokumentálása

Ismét történt egy kerti parti... :)
Pedig nem is úgy készültem. Bár... Nem tudom, hogy készültem. :P
Ez a nyár erről szól? Akkor jó ám!
Délután 5 után Vash háza előtt próbálok bejutni, de semmi haszna.... Valaki mélyen aludt. :S
Fél óra múlva sikeresebben vettem az akadályt, és bejutottam (Köszönet Vash anyukájának!), így már kezdőthetett a szervezés!
Fél percbe nem tellett, és Peti is megérkezett. Ő már az tucáról kiáltott, hogy nyissam a kaput, mert biciklivel adta elő. :)
Leültünk beszélgetni egy kicsit.
Azután beért Nini is, és elkezdődött a készülődés.
Elkezdtük összeszerelni a tüzet, és előkészíteni az asztalt.
Pavadicsomsalátát Ninivel összedobtuk, és a tűz is lobogásra készen hevert az előző tűz megfeketedett helyén.
Petivel közrefogtuk Vahs hugát, és rávettük, hogy csatlakozzon hozzánk (my diplomacy skill has increased).
Ezután állított be Cziki is, egy tál még meleg almássütivel.
A kezemből párologni kezdett a bor és ásványvíz isteni keveréke.
És befutott Timmy is!
Ekkor vehette kezdetét a sütögetés. Tekintve, hogy Timmy hozott virslit! :D
Sütögettünk, cigiért mentünk, iszogattunk, egyesek legóztak, szóval jól éreztük magunkat.
Ismét egy jól sikerült este... Egész 4:45-ig, amikor hazaértem.
Eseményen részt vettek:

• Vash (mint házigizda)
• Nini (mint brigádtag és salátafelelős)
• Cziki (mint anarchiafelelős és legfiatalabb brigádtag)
• Timmy (mint egyszemélyes életmentő virsli és vodkanarancs beszállító brigád)
• Sinxxx (mint salátafelelős-helyettes, házibor-destruktor és önmagam)
• Csilla (mint túsz, intellektuális beszélgetőpartner és vodkanarancs-keverék-tesztelő)
• Peti (mint sörfelelős és poénfelelős)

Pótlás I.

Háát kérem szépen!

Sok pótolni valóm van, mert nagyon sokáig nem írtam ide semmit.
Szóval ismét itt az idő.
Írok ide valamit, hogy jó legyen.
És az lesz! Csak figyeljétek meg! :D
Nah szóval.
Legutóbbi bejegyzésem egy 2 napon furcsa matraton volt. Hát igen!
Azután furcsultak a helyzetek!
De még mennyire!
Most nemigazán kezdem összefoglalni minden részletet, mert Vash barátom blogjában (http://vash0924.spaces.live.com) sokminden már meg van írva, és az úgy is történt. Vagy nem, de az már biztos!

Események:

Fáradt voltam, de mint atom, mert aznap reggel 7kor feküdtem le, egy ferde este után a Zöld Pardonban.
4-fél 5 körül zörögni kezd a telefon, hív egy arc.
Ráérek-e....
Hogy-a-rossebbe-ne :)
És igen. Ő átjött, és a dolgok kicsit elkezdtek szétcvsúszni...
Lehet, hogy volt hozzá köze a bornak is?
azt nemtudom.
De aktív mámorban egyedül egy romantikus filmet is megnéztem (én marha).
A maradék fél üveg rosé-t egyedül próbáltam eltüntetni... sikeresen.
Az egy naggyon csúnya fejszerkezet lehetett, mert a mennyezet repedezett!
:D
Kis szó-vicc, vagy mi a gyalázat...
Mindegy.
Depresszív hangulat, egy kiáltás a fejemben (nagyon gyanúsan a Pink Floyd - The wall c. filmből).
Durrva!
Kétségbeesés, fájdalom, múlt, jelen, jövő. Minden egybemosódott, én meg a számba vettem, és leöblítettem egy kis borral.
Ez is el fog múlni egyszer, mint oly sok minden az életben... Sőt! Maga az élet is elmúlik egyszer. Csupán egy fejfa, talán annyi sem mondja el: éltem. éltél. élt.
De már nem, mert a hely, egy kietlen pusztaság, ahol egy griffmadár is az éhalállal küzködik. De a keselyűk már fölötte kavarognak, mint afféle sivítozó viharfelhő.
Utolsó rándulásai, nekik az első mozdulatok. Lecsap a fekete felhő, és jóllakik a legerősebb.
Mert hát erről szól, nem?
Az erős túléli, a gyengét megeszi...

Újabb Action

Ejjj.... Bazze!
Most értem haza (15:10 körül) Budapestről.
Sztori:
Idő: Kedd Délután.
Helyzet: Idegroham szélén
Körülöttem: Vash, Dobozos sör.
Beszélgetés rólam, Vashről, életről, meg egyebekről.
Idegrohamom csitul. Gyomrom éhes. Hát Folyákony sört belé!
18:20: Indulás.
Táska tartalma: 2 Doboz sör, 500 ft, bugylibicska (megboldogult nagyapámé volt), meg egyebek...
Biciklivel hasítottam az utat. Szembe jött egy... "nemírhatomle".
De jó volt.
Újabb sör. Piactér. Telefon Balázs Andrástól Ispán Csabának.
Fél-háromnegyed óra magány, faragás, zenehallgatás.
Jobbanlét.
Viki és Ispán megérkezett. Egy üveg Debrői Hárslevelű társaságban.
Naggyon jól éreztem magam. Felköszöntöttek névnapom alkalmából.
Naggyon jól esett. A bor fogyot, ezért utántöltöttünk.
:)
Kerge éjjszaka, 01:00-kor fekvés.
----
Időpont: Szerda reggel, 06:00.
Kelés. Aludtam 5 órát. :S
Nemgond, kaja, lóvé, fényképező, telefon, cipő, indulás.
A buszon már megsültem.
Felértem Pestre, 1-es villamoson zötyögtem a Szentendrei út felé (Budán a Flórián térről nyílik).
Odaérem, formának lepengettem 20 000 forintot.
MISSION COMPLETTED!
86-os busz visszafelé.
Cél: Batthány tér
Odaértem a Nővéremékhez.
Telefon: 45 Cm-s pizza rendelés, kajálás, fetrengés.
:)
Lassan 6 óra.
Go to Square of Heroes.
Kb. 15 perc törelem. Eri megérkezett.
:)
Jól éreztem magam. Ismét.
Végigsétáltuk az egész plakátkiállítást.
Aztán kéne enni valamit. Elsétáltunk az andrási úton 1 metrómegállót. Ekkor rájöttünk, hogy metróval akartunk menni.
:P
Nembaj. Oktogon: 4-es villamos. Célpont: CBA a Körút és az Üllői út sarkán. 2-2 doboz sör per kopf.
:)
Goto Boráros tér. 1 sör minusz.
Goto Zöld Pardon előtti tér. Fetrengés a fűben, beszélgetés.
Fénykáépek villogása, még egy sör mínusz.
:)
21:30. Goto ZP.
még egy sör minusz.
22:00 Rohanás a buszhoz.
Bazz!!!
Lekéstem.
Erőltetett menet a Lánchídig metróval.
Földönalvás nővéreméknél...
---
Időpont: Csütörtök reggel 7:15.
Telefon: Csöng
Lacy: felkel
Hívófél: Enzsel László (idősebbik).
Goto Népliget. 8:30-as busz haza.
Lacházáig. Fater átugrott lacházára. Kezembe nyomott 46000 forintot. Vissza pestre.
Bazz!
10:15-ös busszal vissza pestre, Szentendrei út (ismét).
Bax
Aztán 13:15 haza.
Végreeee! Dömsöd tábla! tegnap reggel óta nem láttam. Nem mintha hiányzott volna.
De remélem azért felvesznek koleszba! :)
Salsa kávézó: Egy jegeskávét és egy Gin-tonicot.
Aztán hazaértem. Egy kiadós fürdés után a gép előtt kockulok.
Háát kb. ennyi.

Again...

Sikerült! Ezúton közlöm mindenkivel, hogy sikerült!
Ismét sikerült elkövetnem egy réges régi, ősi hibámat!
Túl beleloholtam valamibe.
Egy olyan dologba, amibe nem lett volna szabad.
Egy álmodozó vagyok. :(
Lássuk be: ebben a túlzottan realista világban nincs hely a magamfajta álmokat kergető embereknek! :(
Remek!
Egy pillanatnyi érzés...
Egy megfoghatatlan pillanat, amikor megállt az idő, és azt kívántam, soha ne is induljon be.
Maradjon ez a pillanat örök!
ehh...
Igen! Köszönöm szépen az emberi létnek!
Paff!
Egy újabb pofon az élettől.
Furcsa, hogy ehhez pont egy rajzfilm kellett.
Felnyitotta a szemem!
Köszönöm Vash barátomnak, hogy eljutatta hozzám a Family Guy c. sorozatot!
204-es epizód: Brian in Love!
Nem mondok semmit, ezt látni kell.
:)

Nem szeretnék tönkretenni egy barátságot.
Egy barátság kezdett kibontakozni. Nem szeretném a szexualitás szennyével bemocskolni!
Előre látom, hogy fogom még hallgatni az "oltásokat".
De nembaj...
Ez a sötét köd eltakarja a jövőt, és nem látom, mi lesz.
Ez megrémít. Elbizonytalanít....

De majd csak lessz valahogy!
"Sose' azt nézd!", ahogy szoktam mondogatni.

Huhuhúúúúúúú

Úristen!

Egy réges régi buli...

Egy kép rólam... 3 éve!

Úristen!

:D

Azért ez milyen durva? Azt hittem, már nem kerülnek eklő ezek a képek, és mégis. Ott lapultak egy CD-t, Tasson.

De megvannak! :D

Így ránézésre durva változáson mentem át!

Rég volt... Durva egy éjszaka volt. Alkoholmámorban a sikeres érettségit ünnepelve.

:D