always changing

A világ folyton változik. Hozzászoktam a világgal együtt való változáshoz.
Olykor új és hirtelen fordulatok történnek. Egyi kpillanatról a másikra fordulhat, előkerülhet valami a múltból, más időkről hozva emléket. Én voltam? igen. én vagyok most? igen.
onnantól idáig. pár év.
Ez jelenthet valamit. ahogy minden alakul most...

valami változik ismét.

24 th December, 2007

Itt van megint. Túléltük. Este a laptopom előtt gubbasztava írom a tapasztalataim. Hát nemigen változott. Karácsony...
Együtt a család, szeretet, ajándékosztás, miegymás. kicsit rosszul érzem magam, de nem tudom miért. egyszerűen mennék innen el valahová, ha lehet a világ másik végére.
üresnek és szürkének látok mindent, nem tudom rávenni magas semmi érdemesre. csak fáradtan végigfeksztem a síneken és várom mi lesz. de amitől legjobban tartok, hogy erre már nem jár vonat.

Amikor az ember "lennt" van, mindent csak szépnek lát. Ez így van. Én mindig ebből állapítom meg, hogy mélypontban vagyok-e. Most nem. Csak tartok arrafelé, de nem vagyok ott.

Alig bírok a helyemen maradni, érzem hogy mennem kell valahova. Csak nem hagyom itt a családi házat... Dehogynem. Felöltözöm és indulok is a Salsába. Remélem nyitva lesz még.

Most több újdonságot nem tudok mondani, majd lesz valahogy. valahogy mindenféleképp...

what, academy and chrismas

I. what

So what's happened? Work...
Amint látni, egy hónapja és egy napja nem írtam semmit, nem publikáltam és nem tettem közé semmit. nah majd most....
Mi történt azóta amióta legutoljára?
általában este 6-ra vagy utána kerülök haza, egész nap dolgozom. Teljes értékű tagja vagyok az AstraZeneca* Kft-nek, napi 8 órás munkaidőben. Hazaérek, pihenés és alvás. Hétvégéket mindenfelé töltöm.

*AstraZeneca: Svéd/Angol gyógyszeripari multinacionális vállalat. Helyileg Törökbálinton van az iroda és ide is járok ki minden nap.

II. academy

December 14-én volt a cégünk év végi záró-ünnepsége a Magyar Tudományos Akadémián. 20:00-tól kezdődött, (sajnos) egyórás késéssel értünk oda.
Előtte a Nádor eszpresszóban alapoztuk a hangulatot, ami elég jól sikerült. Utána berobbantunk az akadémiára, hát az szenzációs volt. no comment. megérte.
tanúlság:

• PÓTKULCS!!!!
• Monó nevű szórakozóhelyeket elkerülni!
• Azért csak jó volt...

III. chrismas - what a big mess...

És ismét itt a karácsony. De ebben az évben sunyi módon támad, mindenféle bejelentés és előjel nélkül. Egyszercsak arra eszmélek: "3 nap múlva karácsony!" és tényleg! Talán lesz alkalmam pihenni egy nagyot végre...
a gond nem is a karácsony közelette, hanem maga a karácsony, hogy mit is jelent mostanában az embereknek. Elmaradnak az érzelmek és mindenkinek a "karácsony = ajándék" elmélet indul el.
Nade! Eddigis túléltük valahogy, ezt így kell folytatni. egyszerűen ez egy olyan dolog, mint az öregedés. leszámítva hogy a karácsonyt nem csak egyszer kell átélni sokáig, hanem periodikusan, évente megismételve. ezvan.

És egy pár üveg sörtől
Majd mindenki elfelejti,
Hogy az lett, amit így
Pont nem akart itt senki.z ördög tudja csak,
Hogy mi volt a célja,
De a húsunk került
Bele a moslékba.

S a disznók mind felzabálták,
S a holdnál nézik a maguk árnyát
Az ól falán és járnak körbe- körbe,
Hátha úgy megszabadulnak tőle.

És nézi az ördög és
Hátrébb nézi az Isten,
És végül a szemük előtt
Táncol majd minden.

És aznap este a hegyre megy fel a város,
A fényeket nézik és érzik, hogy valami mást most.
Kockás plédet tesznek a fűre és esznek.
És isznak is, aztán már csak ezek lesznek.

S járják az ólban a disznók,
S az árnyak is diszkrét diszkót
Működtetnek szerény
Haszonnal.

Táncolj disznó, napozz holddal!

Egész éjjel, minden éjjel
Lehetsz velem, a kezed fogom,
Kipörgetlek,kipörgetlek és elengedem.

Táncolj disznó, napozz holddal,
A Holdon nincs is sötét oldal,
Az árnyak csak fénytől vannak,
A fényt én hozom mindnyájatoknak.
Egész éjjel, minden éjjel
Lehetsz velem, a kezed fogom,
Kipörgetlek,kipörgetlek és elengedem.

Pörögj disznó, napozz Holddal,
A Holdon nincs is sötét oldal.
Az árnyak is csak fénytől vannak,
A fényt én hozom mindnyájatoknak.

Egész éjjel, minden éjjel
Lehetsz velem, lehetsz velem, fogom a kezed,
kipörgetlek, kipörgetlek és elengedem.

ennyi!

1984

épp ez van terítéken. az agyam következő csemegélye. 1984
hát a képi világot szépen lefesti, nem nehéz elképzelni számomra.
no comment... :)

reggeli kávé mellől

üdvözlöm, szép jónapot,
köszönöm, én jól vagyok!
a reggeli kávémat kortyolom, az első cigimet szívom. és jól vagyok.
picit fáj a torkom, odakinnt -1 fok van. és én jól vagyok.
az elmúlt hétvége feltöltött élettel.
sok szép és jó dolog történt. Pénteken egy buli,
vasárnap pedig havazott.
és nem a pesszimizmusom igazolódott.
azóta én jól vagyok. felfelé ível minden.

Falevelek, forrócsoki, érzések és gondolatok....

aranysárga faleveleken tapostam az imént, zörögve nyögték a nyarat búcsúztató balladát.

apró láng gyullad a kandallóban,
az öreg házba apró fényszikra szökken.
poros fotel, üres borosüveg kopott függöny és kiszáradt emlékkek...
ezt világítja meg a kicsi aprócska, pislákoló táncikáló,
a narancsfényben tündöklő, a meleget árasztó érzés.

nem hegyen álló várkastély ez,
nem színpompás palota, óriás udvarral,
egy üres viskó csupán, elhagyott és megkopott.
a kandalló sem látott tüzet rég.

felhők gyülnek össze az égen,
kíváncsian sorakoznak egymás hátán-hegyén,
a nap sem akar lenyugodni az égről,
a holddal bújnak össze, hadd lássák:
az ablakon át a pici-apró fényt.

csuda dolog ez, megnézni járnak ide,
messzi hegyekről, völgyekről,
vadak és házi állatok, élő és holt lelkek.
fény lát mindenki, aki csak eljön ide.

kopott a fotel, kopott az arcom is,
amivel benne ülök, bort kortyolgatva.
nézem a kis tüzet, az aprót.
érzem melegét, megnyugtat és leköti figyelmem....

miért így volt...

itt ülök a fotelben, a világ pedig körém csavarodik. és én csak... "feszengkek"
az asztalon kinnt pedig egy msn-nickname, ami arra vár csupán, hogy szürkérőal zöldre változzon. és én akkor fogom megszólítani.
ez furcsa. egy éve ezt természetesnek hittem volna. utána, 10 hónapja ezt elképzelhetetlennek tartottam. hogy akáris szóba tudnék állni vele.
és ugyanezt gondoltam fél éve is. meg három hónapja. meg két hete, és még talán ma reggel is.
a tavalyi ősz jut eszemebe. az akkori érzelemhullámok. hogy szinte másodpercenként forgott a világ. és hiányzik. hiányzik, akár mennyire is akkor a pokolban éreztem magam. és így lett pokolból menyország...
szétszéledt már mindenki... a menyasszony, a pap és az árny-lény is.

és egyedül maradt a vőlegény... az éjszakák is hűvösebbek már. az ősz is kopogtat az ablakon, a tél űzte ide.

counting days...

és megint ősz van. szombat délelőtt, kicsit enyhébb őszi "hétvége".
a reggeli hideg az orrom hegyére ült, a hét egyik hüvösebb reggelén. a szürke levegő jég-takaróként borította be a várost.
a fák ledobálták a feleslegessé vált divatjamúlt leveleiket. "ez már nem az ősz trendje!"
szép így a táj, Helsinki harsogja a fülembe az életet...
a vérnyomás leesik, téli álmot látni megy a nyári nyüzsgés is már.
elnyomta a szúnyogok dalát a hajnal hideg csendje.

a táncterem forgatagába táncolt a nyár. de most bevezették az őszt. meghajolt és pukedlizett, majd a nyárral körbetánolták a tömeget.
megfagyott mosolyok szerte törtek a látványt láttán, ahogy egymást öleli a két régi jóbarát.
de a dalnak vége lassan,
a forgásnak is vége halkan.
fordul egyet, és már az ajtón szökött ki a nyár. és most az ősz vezet, ő lesz a kísérőnk.
mennyből az angyal Ő, ahogy a télről súg valamit,
egy kedves szőke hölgynek a sarokban...

előfutára egy jégvilágnak,
fagyok hajnali táncának.

az történt ugyanis, hogy a mesefigurák a könyv lapjairól kijöttek egy este,
a fejembe másztak a fülemen keresztül.
valóvá váltak és álmaim táncra kérték fel.
megforgatták és érzékeim csapták be.
illúziót képpé festették lassan,
én keretbe tettem, fel a falra és néztem.
egy jobb élet, egy olyan szép kép képe képessé tett tenni dolgokat.
tettem azokat, amiket tehettem, a kép képe felé nyújtottam kezem,
másikat imára kulcsoltam és reméltem,
hogy nem álom ez vagy ha az ébredni nem fogok fel sosenem.

de egy sötét alak feljebb rakta a képet, amiután nyúltam,
új szöget kalapált a falba be és arra akasztotta feljebb előlem.
kapálóztam, zsámolyra álltam és bakot tartott az éjj is nekem,
de egy izzószemű kalauz képében a gonosz sors rosszat szólt,
tanács-bőrbe göngyölt tévet adott fülembe és kezembe is.
lelökött a vonatról, amikor már csak alig picit kellett volna várni.

egy mackó éjjeli alvása közben belógott oda valaki a vackába.
csuport keresett a kamrában és amit eléggé tele talált mézzel,
abba mártotta a madzagot és átáztatta szépen de bőven.
ezt a madzagot dobta elém a sors,
a földre le hogy lássam tisztán fényét.
amikor ugrottam volna utána, hogy elkapjam és megnézzem,
elhúzta hirtelen és röhögve nevetett ki és így játszott velem
egyszermár hittem hogy ezt csak csalás vagy szemfénynek veszítése
tavalyi hosszúnappal-iskolaszünet-estiborfogyaszások alkalmával,
amikor egytálban sokparadicsom és hagyma gyűlt össze,
amíg a hasban visli és sörbortequila bújt el.

de ebben az négyjegyű számban ami egyel több mint az akkori,
újra eljátszotta velem, hogy a szívem dobbanásszerű álomképét kineveti a sors,
eljátsza hogy mesét fest egy képre, megmozgatja és lát engem kapkodni utána.
a mackó mézét megdézsmálta, madzagot hajigál elém és ráncibálja,
én meg a végén megvakulva tonhalszerű mozgást utánozva as horogra akadva mammogtam.
megint...

jelentés

mai veszteségek:
- 6 dl fanta
- 7 dl bor (vegyes, 2 dl. száraz vörös Pilisvörösváron, 3 dl félédes vörös és 1 dl száraz fehér Piliscsabán)
- 3 db vonatjegy (1 db. aquinkum felső - szabadságliget, 1 db szabadságliget klotildliget, 1 db. piliscsaba - aquinkum-felső)
- egy álom...

nah, most!

Szóval... ismét!
mi is van velem. sokan jeleztétek, hogy nemigazán "érthető" amit ide blogok. akkor most érthetően, mindenféle uatlás meg egyéb, általában általam használt hülyeségtől mentesen tessék:
volt egy kissebb érzelmi hullámzásom a héten, de tisztáztam magamban a helyzetet.
bár hétfőn este lekűzdhetetlen ágyat éreztem 2 feles után, és hogy megmásszam a 3as6árh1-et.

eközben visszafordíthatatlanul megékezett az ősz is. a tájra arany-szürke fátyol borult.

Szüleimmel is volt egy kis összezördülésem. azóta nem voltam otthon.
ezalatt ajánlottak egy szerződést a jelenlegi munkahelyemen. szóval lesz állásom. végre valami stabil.

Angyal szökött be az éjjel. megsimította szívemet, csókot adott homlokomra...

Sokat gondolok még arra, hogy egyedül vagyok. egy társról fantáziálok, akivel megoszthatnám tapasztalataim, gondolataim, ágyam és életem. szokták mondani, hogy "ne keresd a szerelmet" meg ilyesmik... fuck!
nem egyszerű az élet szóval, de hát bírni kell, mert élni jó!
sziasztok!

so that's how things happen....

igyen. így szokott lenni. ez történik.
nem akarok ugyanabban a cípőben járni. bizonyos esettel kapcsolatban megtanultam a leckét.
de van, amiben nem. még mindig nem és ugyanabban a cipőben járok már évek őta...

röviden hogy miisvan:
péntek: happy. kaptam egy óriási lehetőséget az állásomat illetően.
hétvége: jó volt, egy jó cimborámmal elvoltunk.
hétfő: álmos reggel, hűvös őszi fátyol. kicsit szürke nap, fáradtan hazaesek.
szívdobogás, földindulás, világváltozás.
én nem tudom mit higyjek. talán nem is kéne hinnem semmit.
nem is kéne hinnem semmiben.
talán...

same people, same feelings, different places

"talán még sosem találkoztunk dömsödön kívül. De! Egyszer...."
ahogy múlik az idő, kialakítjuk a saját egzisztenciánkat. Fejlődünk, felnövük és egy életet teremtünk magunk köré. esetleg más helyre költözünk és más emberek vesznek körül minket. hosszú folyamat ez, de visszafordíthatatlan. így van ez...
"változnak az idők"
lesznek azomban olyan alkalmak, emberek és érzések, amik végigkísérnek minket életünk során. ezt tapasztaltam meg én is.
egy év alatt sokminden történt. sok üveg debrői hárslevelű elfogyott azóta. elköltöztem dömsödről, ez a harmadik lakhelyem. sok embert ismertem meg, sokakkal nem is fogok találkozni többé.
de lesznek, akikkel fogok találkozni, akárhol is vagyunk, akárhová is sodor minket az élet.
nagyon jól esett, ami va történt velem. az apróságok ugyebár...

csak még egy dolog:
igen, alkohol behatása alatt voltam akkor, amikor azt írtam amit. de nem azért írtam. azért mert szerettem volna ha tudsz róla. ha tudsz az érzéseimről. nehezen beszélek róluk és nehezen nyílok meg. talán ez az oka annak, hogy blogolok.
ezt nemtudom.
de mást igen...

gone for a while...

Vasárnap délután. épp a táskámba pakolok össze. jól meg kell néznem, mit rakok el. most egy darabig nem jövök dömsödre. elegem lett.
nem előletek "menekülök", ne értsétek félre, de most egy darabig nem tudok hazajönni. Természetesen ha Pesten járok és ráértek csörgessetek nyugodtan, szívesen találkozok veletek. Nem akarok sejtelmes lenni, ebből adódott már problémám. inkább megmondom, kikre gondolok.
Timi, Ani, Viki, Eszter, Tomi, Csabi, Robi, Peti és a többiek.

most mennem kell innen el. de jelentkkezni fogok mindenképpen!
Vigyázzatok magatokra!

béke!

step by step

lépésről lépésre. máshogy nem lehet. léem szabad ajtóstul rontani a házba.
első két léps megvan. most jöhet a harmadik...

Tegnap mesét nézntem. Ollókezű Edward meséjét. Még mindig egy hihetetlen jó film. Nem kezdem eemezni, ezt mindnekinek látnia kell. ennyi.

keresés: vége

megtaláltam. mindeddig itt volt a szemem előtt, amit kerestem.
mindvégig el sem tűnt, de nbem figyeltem oda, nem láttam, annyira elveszettnek hittem.
nem láttam hogy el sem tűnt.
csupán a környezetem (ne értse félre senki, ez nagyon régről belémerőszakolt érzés és szorongás, a kényszeres megfelelniakkarás a beilleszkedési problémáim miatt) vakított meg, ho ne lássam.
eehhh...
de végülis megleltem magam.
Ez vagyok. ilyen.
változik az életem, jelenleg jó irányba. a zuhanóű periódust elhagytam, most jön a felfelé íveléééés
elköltöztem, most alakítom ki magam körül egy új felnőtt létet.
reggel kelés, kávécigi, meló, ebéd, haza, vacsi, beszélgetés, filmnézés.
hétvégente általában hazajövök dömsödre.
"nem vagyokk alkoholista, de néha jól esik egy-egy doboz sör."
Én csak ennyit szeretnék elmondani, és ami történt szombat este, annak a hátterét szeretném elmesélni, de azt viszont nem ide.
ha valakit érdekel, az jelezzen nekem, és én szívesen válaszolok minden kérdésére illetbe beavatom a részletekbe.

csak ennyit akartam mondani...

midnight jazz

radio cafè. éjjszakai jazz.
halkan dallamai beszínezik a szobát. gondolatom nincs. csak ülök az ágyamon és nézek ki a fejemből.
kicsit fáradok, de nemvészes.
nemsokára viszont aludnom kell. holnap megint koránkelés, munka és pörgés. de sebaj, talpon kibírom.
aztán pihi és pénteken haza.
nemtudom mit akartam íri. szóval csak ennyi.
nem jut eszembe semmi értelmes. csak ülök. itt.
egyedül.

ölelést hiányolva.

jóéjszakát!

past, present, future

reggel felkeltem. irány dolgozni. ebéd, munka majd haza.
itthon átnéztem a hűtőt (ami nem volt egyszerű BKV buszon eljuttatni ide, de mi győztünk) és lementem boltba bevásárolni. hagyma, paprika, paradicsom, kenyér.
utána nekiálltam főzni.
és most látom: stabil lábakon kezd állni az életem.
végre kezdek előre látni. látok jövőt magam előtt. felszakadt a carpe-diem sötét felhője.
lassacskán felépítem az életem. elvége már nem egy taknyos tini vagyok.
22 éves férfi egy albérletben.
kezdenek jól alakulni a dolgaim (legalábbis bizonyos részei...).
vannak barátaim (akiket én is barátaimnak tartok), vannak akik szeretnek (akiket én is szeretek) és vannak akiknek hiányzom (akik nekem is hiányoznak).
legalábbis én ezt hiszem.
haladok valami felé, ami jónak néz ki. stabil és erős. egy szép végkifejlete az életnek. "american dream".
de ettől még nem változok meg. nem leszek beszürkült átlagpolgár, a nézeteim, a hitem, a látásmódom megmarad. csak teremtek magam köré egy életteret, hogy legyen egy hely...
egy hely, ahol mindig szívesen látom a barátaim, ahova mindig hazatérhetek egy átmulatott éjszaka után.

a short one....

Most csak röviden levonom a konzekvenciákat a mai estéről.
egyvalamihez értek, az az, hogy teremtsek káoszt, hogy zavarjak össze mindent.
nem "így" szerettem volna, de meginogott alattam a föld, szakadék nyílt meg és én belezuhantam.
remélem sikerül végre megbeszélni a dolgokat!

continue....

körösen körül a hold mellett lebeg egypár könnycsepp. a levegőben függ, mintha odaszegezték volna őket, de nem hagynák leesni.
próbálkoznak elmozdulni, de a lebegést befejezni csak nem tudják maguktól. mert ahhoz, hogy legyen valami, ahhoz történnie kell valaminek. minthogy tudjuk, ez a lét rendje.
ahhoz hogy legyen valami, mindig valami van előtte. meg utána is.
de most szegények nem tudják, hogy mi legyen. mert a függés nem csak tőlük van, hanem a függés van mástól is.
de merre fog továbbvezetni az útjuk?
leesnek egyszer a földre, ott száradnak el egyszer, és mintha misem történt volna, kicsiny emlékekként élnek esetleg egy-két szív mélyén vagy álomban mélyen, sötétben megbújva?
vagy felszállnak a világ fölé, onnan nézik a világot és rácsodálkoznak: "lehet ez még szép is!".
ezt majd az idő vagy a hely vagy a lét vagy valami vagy valaki eldönti egyszer vagy máskor...
talán.

mert muszály...

summa:
ad 1: sikeresen benyakaltam vagy 6 deci fehérbort meg 2x3 deci fröccsöt. a két tekila persze alap...

lehet, hogy meg fogm bánni... lesza*om, ezt most el kell mondanom...

És egy pár üveg sörtől Majd mindenki elfelejti...

annak idején, még köbö 4~5 éve, szeptember. szokásosan dabra sétáltam, hogy ott szálhassak fel az 5:30-as buszra. persze, akkor mint mindig, Balázs Andrásék előtt még rágyújtottam egy sopőhianne lights cigire. megvártam, míg András beletölti a forró teáját a másfél literes palackba. előttem lebeg a kép is. az ajtó kinyílik, és ő kiszólt: "megtöltöm az üveget, és jövök!".
akkor reggel, amikor sétáltunk, mögöttün jött valaki. arcról ismertem, de a nevét akkor még nem tudtam. csak egy dolgot jegyeztem meg magamban, ott helyben: hogy gyönyörű teremtés.
másnap András nem jött azzal a busszal, bár vártam rá. egyedül kellett sétálnom tőlük a buszmeg-ig. de ő ott sétált mögöttem. Ő.
később megtudtam a nevét is.
és most. egy nagyon jó barát.
de... de az első pillantás belém égette a billogát. lenyűgözött. elsőre.
kűzd bennem az érzés, hogy mit is gondoljak, ha eszembe jut. egy biztos, amiben mindkét gondolat megegyezik: egy áldott teremtés.
akárhogy is alakul, örülök, hogy ismerhetem Őt!
Köszönöm!

zarándokút

sokak életében eljön az a pillanat, amikor érzi: "indulni kell. egyedül."
amikor ki kell kelned a fotelből, és el kell utazni. valahova. mert ott meg kell tenni valamit.
"It's some me work to do..." - ahogy külföldön mondják.
zarándokút. pszihedelikus megtisztulás. mert nem cél a lényeg, hanem az odavezető út.
valaki most úton van.
várom őt szeretettel, ahogy hazaér.
nálam mindig otthonra találsz, és remélem ezt Te is tudod! Remélem nem felejtetted el. akármilyen rég volt, akármi is történt azóta, de ez mit sem változott.
have a good journey!

sum

sum:
"leszálltam róla vagy lekászálódtam...."
fáj nagyon ez a földi részegség.
más hold ragyogta be arcát, más fényben láttam meg. ezerfelé tört illúzió darabjait kívánnám összerakni. térdelve a földön, kezemet szétvagdosta, ahogy a szilámkokat próbálom összeilleszteni. de sehogy sem áll össze.
mást mutat most, mást mutat nekem az élet belőle. mi történt?
változás. én változtam, az idő változott, a világ is változott körülöttünk.
ismét elmúlt. valami elmúlt és én továbblépek.
nem esek össze, csak tudomásul veszem, hogy mi történt. nem haragszom senkire, elvégre bika vagyok...
múltba utaznék, egy málhával a hátamon járnám a világot. elmennék oda, ahol a hold aludni fekszik, elmennék a tenger szélére, ahol lefolyik a világ széléről. felmásznék a legmagasabb hegyekre, hogy megcsiklandozzam egy angyal lelógó talpát.
de nem így lesz. máshogy lesz, hisz nem régen élünk. nem kell egy hét, hogy eljussak bárhova. nem esik le a tenger a világ végén. angyalok sem lógatják a lábukat, az embereket nézve. rég elhagyták már e földet.
"A mennyben számomra nincs hely..."
nem kelek fel görcsösen a könnyeim között sem, nem fáradok el az egésznapos semmittevésben. nem bambulok magam elé órákon át, nem követem a szempilámat a szemeimmel sem.
valami jól alakul körülöttem.
készülök, hogy megint tágabb értelemben véve átadjam magam a magánynak. mert kell nekem.
dolgozni kell, ahoz szükség van.
programozáshoz, íráshoz, tervezéshez is.
itt nem megy.
PADLÓGÁZ!!!!

what's up?

nem írok sokat, mert holnap korán kelek. épphogy egy kicsit.
dolgozom, élvezem a munkám, mint HR asszisztens. lesz egy kis rálátásom a dolgokra.

először is:
Boldog Születésnapot minden Aninak, akit ismerek!
hétvégén sikeresen meg is ünnepeltük, nagyon jól éreztem magam.
nagyon jól. erre hirtelen nincs szó.
csak ültem a többiek körül, és szinte majdnem elbőgtem magam.
nagyon jó volt, hogy ott voltatok körülöttem!
és nagyon sajnálom azt az incidenst, ami az egyik blogbejegyzésem miatt alakult.
nem rátok értettem!
de örülök, hogy megint minden renden van!

nah, most viszont mennem kell...
jóéjjt!

so, let's see....

mégis mivan? elmondom.
kezdjük a legfontosabbakkal:
-meló: nyári igaz, de nem rosz egy multinacionális cég HR osztályán légkondícionált irodában dolgozni, nem is rosz fizetésért...
- zene: eleven hold. furcsa változás, de egyre jobban vonzódok hozzá
- lány: szerintem jövő héten elkérem a számát, feltéve ha ugyanúgy mosolyog rám hétfőn és kedden is.... :)
- jövő: van egy kép. nem mondom meg, mit ábrázol. legalábbis még nem és ide nem és ennyi embernek nem. vannak, akik meg fogják tudni. "sooner or later"

amúgy meleg van. nagyon. még elviselem, a tűrőképességem furcsán deformálódott. node... sebaj!
ennyi! puszi!

remaining pieces...

i have a dream. again.
a múltam apró szilánkjai hasítottak fel. megint.
azt hittem elég idő telt el azóta. ezek szerint nem.

vannak olyan dolgok, amiket az ember soha nem hever ki?

vagy csa a körülmények áldozata vagyok, és a helyzet miatt állítja elő az agyam ezekket a képsorokat.
a kép viszont egyre halványabb. egyre mélyebről kell előtörnie, hogy meg tudjon jelenni. én pedig egyre kisebb figyelmet tulajdonítok neki.

egyszer lesz olyan is, hogy gondolkoznom kell, amikor éjjel ezt a képet látom.

when things went wrong...

great....

ez a hétvége is máshogy indul, mint ahogy elképzeltem.

misunderstanding...

igen, de....
van amiben igazad van, de hogy...
hogy titeket ostobának és hülyének nevezzelek?
neeem...
ha azt hiszitek hogy képes lennék, akkor rosszul hiszitek. sosem tudnék nektek ártani, és nem...
mindegy, csak 1 dolgot kérnék:
ha öszintén megútáltatok, szóljatok, és soha többé nem kkell engem elviselnetek.
ennyi.

köszönöm!

volt, de hogyis?

"sötét van akkor amikor vége van,
rohadt sötét, mer' a szem csukva van."

ez így van mindig? hogy sötét van, amikor mindennek vége van?
nem érhet véget ez a dal, egyszer, csak egyszer másképp?
hogy feljött a nap, amikor végelett ennek?

"akkor kezdtem el, amikor más már befelyezte."

de nem a véget nézem, hanem ami volt,
az gyönyörű volt, ha nem is volt sokáig így.

szépet viszem magammal a táskámban, előtte kiteszem a rosszat,
a gonosz súlya nagy, a szép pedig oly kevés, több kell, hogy megteljen a táskám.

"leszálltam róla, vagy lekászálódtam."
háát igen.
Anyu! ez NEM buta zene! csak neked nem annyira írja le a körös világot, ahogy nekem.
nekem megmondja, hogyisvolt, hogyisvanmost és persze mutatutat. ez az út jó, mentem már amit mutatott. így fogom tenni, nem sírni, hanem emléket őrizni!

he's right!

Tegnap este jól megkaptam....
Mint egy d****s naplója. Valyon félreértette a dolgokat, vagy én írtam elvetemült dolgokat?
Ennek utánajártam, és rájöttem: neki volt igaza. Huuuu!
Átértékelés!
Kicsit tényleg durva, hogy miről írogatok néha. Pedig rengeteg dolog fordul meg a felyemben, sok dolog, amit leírnék, csak túlságosan pörög az élet.
nincs időm írni. ha van, akkor pedig baromságokat írok.

hogy mi is van énvelem?
most leírom.
Bekerülem egy társaságba, ahol jól érzem magam. értékes emberek vesznek körül. végre, nem hülyeségeket kell hallgatnom, hanem normális beszélgetéseket.
de néha olyan érzés kerülget, hogy állok, ahogy az élet elrobog mellettem.
ha valami jó, szükségszerűen beüt a rossz? nálam ez általában bejön.
nade, vannak most céljaim a szemem előtt, csak le kell tisztítani a dolgokat. köbö ennyi.

viszont ami tényleg durva dolog: egy kisebb hipermarket reklámújságja. gyülytőhelye a szemétnek. jeeeez!
hasznosnak álcázott szeméthelyek. pölö: Fúrógép porgyűlytő feltét. bbbrrrr.... még a hideg is átrázott, amikor megnéztem.
csatlakozóajzat. 230-as konektor. ezzen nincs gond. leszámítva, hogy inkább élelmiszerekre specializálódott ez a bolt. bár a zöldségsor legutolsó részén egy üvegkalitkában vannak kiállítva a vezetéknélküli egér és az usb-hosszabító. nah, szerinted?

Vízi jákékfigura. ha ettől nem lesznek rémálmai a gyereknek, akkor a ragyogást berakhatod neki estimese helyett. Jujj. Zöld műanyag békák. a szemükből teljesen hiányzik az önállóság legkisebb szikrája is. bárgyú bamba képük az egyéniség teljes megsemmisítését készítik elő, még mielőtt szerencsétlen gyerek megkapná a barbit vagy a dzsíájdzsót, ami arra nemveli, hogy minden gyerek legyek szőke picsa vagy izonagyú állat.

Van itt még egy kis rágcsálnivaló ám! Gyermek fürdőkészlet. különböző színekben különböző állatfigurákkal. és itt is feltűnnek az előző békák, bár itt már plüss kivitelben. ráadásul fürdőkesztyűvel. anno, kis szőke koromban örülök, hogy nem kellett ilyen ezközökhöz folyamodnom. felvenni a kezemre egy aranyos plüssállatot, majd azzal végigdörzyölni a testem. ppfff.... még a hideg is kiráz. és ebből mit lát a gyerek? hogy az aranyos béka (megint) végigsimogatja őt, és mennyire jó érzés. szerencsétlen pára egyenesen rohanni fog a cukrosbácsi karmaiba.

este a hegyekben...

Békés sötétség öleli körül az éjszakába nyúló teraszt. Csupán két parázs és a csillagok kiáltanak fényt. Félédes szavak gyengéd borral elegyítve halkan szállnak a fejünkbe. Odébb, két tücsök épp hangversenyt tart.
A két kopott fotel kényelmes otthont nyújt nekünk. Sötét van. Boldog vagyok...

I'm back...

Visszatértem. itt vagyok
mostantól ismét hallhattok rólam.
lezajlott az intel konferencia, ami elég sok időmet és energiámat lefoglalta.
azután a B4 HotSpot leállása miatt nem jutottam nethez, de most már megoldódott a probléma!
Szóval kedves "Blogolvasó kispajtársok" (ahogy kedves Vash barátom mondaná) ismét visszatérek a blogomhoz, az emesenhez. :)

miistötént?
Sikeresen laztottunk a bandával, csütörtökön.
Pénteken meglátogatott Csabi is, megmutattam neki, mi hogy műveljük az életet. hááát.... így!

mesterházy - Körzeti varázlóhivatal:
egyórás elektronikus mix, magyar kéz által. jó zene, megnyugtató ámbár pörgős részek fokozzák az adrenalint. de most nem ilyen zene kell. váltok is gyorsan

Unknown artist - Track 1:
"Olyan egyszerű minden, olyan egyszerű innen, az egész világ,
és mégis furcsa minden, és mégis furcsa innen, ez az egész világ..."

most értem fel az udvarról. kávécigi és egy jó beszélgetés.

rengeteg hely van, amit fel kell még fedezni. rengeteg emberrel kell még beszélni.
oly sok a szép a vilégban, ne hagyjuk, hogy a sötét viharfelhők látványa borút hozzon ránk.
az erdő esőben is ugyanaz az erdő marad. a dunapart nem változik dühöngő gyilkossá.
ígyhát ha esik, ne fuss előle! állj alá, élvezd, hogy esik és örülj, hogy megélhetted ez a gyönyörű pillanatot.
élvezd, hogy minden apró csepp finoman simogat, a tiszta levegő élénkít és megtisztít.

a clean morning

kissé kesernyés a szlovák piros marlboro így korán reggel. kávé nélkül most nem. a dupla tejszín kicsit édessé teszi. kezd hatni a koffein és a nikotin. felkeltem.
reggel van. igen, reggel 6:24.
most tiszta az elmém, csak kicsit lassú még. látok is rendesen. kicsit olyan érzés, mint régen, amikor még az 5:30-as busszal jártam fel pestre. de az utazás ott lefárasztott.
de most van időm. nem kell sietni. itt ülök a "kuckómban", amit tegnapelőtt rendeztem be, amikoris átalakítást ezközöltünk a szobán. jó lett.
lassan zuhanyozni indulok, aztán eszem valamit. a cigim elnyomom a "fedélzeti hamutálban" (powered by: MÁV), de a KV még kitart.
szürkés a reggel még, a nap is még csak ébredezik. közben egy nagy kortyal tüntetem el a KVm.
nemsokára indulnom kell, hisz ma dolgom van.
viszont ezúton kívánok boldog névnapot Vash barátomnak, és üdvözlöm itthon ismét. kíváncsian várom élménybeszámolóját. egy hét Angliában!
egy tablóképet pillantok meg a hangfalamon, a notebook mellett. valaki hiányzik. valaki, akit szeretek.
mennem kell...

a crazy weekend

valahol az internet őserdejében találtam rá egy jóadag összefüggésre. csak pár szócska: Quimby, Kispál és a Borz, 30Y és Illegal party. hát lássuk, hogy is történt.
Június 1, péntek:
kelés, sütés- főzés majd a sült darált döglött szárnyas állat rituálészerű elfogyasztsa. Délután indulás a nyugati végekre. beugrani Vikihez, egy kis beszélgetésre.
iránynépliget Tiomival, sörrelfeltankolás és minden okés.
Niti megjött, majd Csaby is odaért. nemsokára indulás a bűntett helyszínére.
nyugis quimbys, mocorgós kispál és jóvolt.
lassan visszaérek a koliba, majd még egy film belefér....

Június 2, szombat:
Kelés későn, magahoztérés, kajálás. délután egy telefon, a vérnyomás az egekben. valami gáz van! padlógáz Tomihoz. Hál' istennek jobban van! kajálás, feltankolás, séta és beszélgetés. Niti megjött, be is hatolunk a ZP mélyére. alig 1 perce vagyok bennt, de meglátok egy alakot. egy nagyon csinos, piros felsős alakot, fekete hajjal. Ő is meglát, és engem néz. feláll széttárja a kezét és felém rohan. Igen. kétségtelen, hogy ismerem. Bea! a két éve nem látott kishúgom!
furcsa, hogy csak így felbukkan. és cigizik is! de rég volt már, hogy annyi időt együttölöttünk a középsulim dohányzójában... régi szép idők.
a koncert i 18:00-19:00: Copy Con, 19:00-20:00: Vad Fruttik de végül:
20:00- 30Y!!!!
Kicsi hangolás, egy kis bazmegolás és borotvaverseny és indul is a buli.
rendesen meg volt tömve a egész! főeg amikor bogozd ki!
koncert végén még egy cigi, addigrnm Cziki is odaért.
86-os, goto koli.
gyors zuhany, egyeztetés, átöltözés és padlógáz! irány kolosy tér.
pillanatok alatt 3-an voltunk, majd a kolosynál még beszrzünk 3 kocsit is.
lassan bár, de felérünk a 3as6árh1re. az első kis helyen megpillantom a kolis csapatot. mindenki itt van! a szokdásos gang!
irány a WeekAndBass parkoló! egy kis tán, majd körüljárjuk az egészbulit.
hát hangerőben nem volt hiány. a vizuál is komolyan össze van hákolva. nemrossz! :)
hajnalban indulás. egy kis gyalogtúra az egész hegyet megkerülve. vagy 15 Km gyalogút.
egy óra ségta után odaérünk ahova kell, és 5-re mg az ágyban is vagyok. és ssssleeeeeep!
a vasárnap már csak egy kis trip volt, egy dag beszélgetéssel és hosszabítóvásárlsással :)

be clean?

ha tiszta vagy, észreveszel két nagyon furcsa dolgot: idő és világ.
amikor tisztán sétálsz a folyosókon, céltalanul mint egy zombi, egy dolog izgat:
hogy hozzájuss az anyaghoz.
ha nincs anyag, elöször csak próbálsz csinálni valamit, hogy lekösd a figyelmed.
ezután észreveszed a körülötted zajló világot.
találkozol olyan emberekkel is, akikkel ritkán szoktál. olyan filmeket nézel, olyan zenét hallgatsz, olyat én elt eszel, amit nem szoktál.

egy kis idő után felpöroögsz. ilyenkor vagy próbálod magad kontrollálni és andalító zenét halgatsz, hogy elnyomja az éhséged. régi időkön és élményeken merengsz.

vagy tovább pörögsz, iszol még egy energiaitalt, és már ott is a baj.
a világ ismét darabj aira hullik. rádöbbensz, hogy megint hazudtál magadnak reggel, hogy mostantól más lesz minden. "Holnaptól tiszta leszek! csak még ma..."
sokszor mondtam én is. de sikerül kimászni ebből a szennytengerből?

ha nincs előtted cél, nehezebb. nincs mibe kapaszkodni, csak egyszerűen létezel. a szó szros értelmében. éppenhogy.

azt hiszem megyek és kifekszem a fűbe....

tikk, takk...

daydreaming
ahogy az anyósülésen ültök, a motor bőg, a gravitásió és a gyorsulás áédesen gybefondva fogtak össze ellenem, a háttámlához láncolva a testem. repültünk.
a táj szétmosódnik, ahogy hunyorítva nézem a mögénk zuhanó világot.
a menetszéltől nem hallok semmit a zúgáson kívül. összefolyik a felezővonal egy hosszú fehér vonallá.
égtek a szemeim, de nem volt pihenő. miért? felesleges. akkor éljük át a pillanatot, és ne engedjük el, hisz kitudja mikor jön megint szembe egy ilyes pici alkalomféle lény az utcán, vagy akár a folyosón?!

alkotói impotencia lépett fel nálam. régóta. elnyom valami, fekvésre kényszerít és egyre távolabb zuhanok a világtól, amit olyan nagyon csodáltam. annyira hajszoltam, hogy minnél több spektrumból éljem meg a körülöttem levő világ rámszakadó hatásait, hogy elfelejtettem odafigyelni mit is akar mondani nekem.
nem beszélgetek a holddal sem. elhanyagolotam szegényt... pedig Ő is hiányol, és Ő is hiányzik nekem.

a nappalok vakítóan (már már bántóan) fényesek, az éjszakák hidegek és üresek lettek, nem az életet sugározzák, hanem a ... (halált? eklmúlást? fájdalmat? nemtudom igazán)
nemtudom mit. már nem azt jelenti, mint régen.
nem a környezet változott, hanem én.
daydreaming...

megerőszakolom magam, a saját torkomat megragadva nyomom a fejem a víz a)lá.
eehhh...

látomás: elrobog a vonat, és nézem ahogy itthagy. nyakig elmerülve a szartengerbe

háát most köbö ezt érzem.
valaki azt mondta, hogy visszahúzó erő, pedig nem. csak tudni kell hogy mikor, mit, kivel, hogyan és hogy miért. csak ennyi!

jóéjt!

a great weekend @ home

péntek. 22 lettem.
óriási meglepetés volt. Vash barátomhoz átmentem, onnan Vikihez mentünk. ártatlanul azzal a céllal, hogy utána nyomás a dunapartra.
de amikor odaértünk... nah akkor leprődtem egy nagyot!
ott volt mindenki, aki számít nekem*.
Gábor, Robi, Viki, Tomi, Anita, Timi és még sorolhatnám...
Nagy meglepetés volt, mondhatom!
Köszönöm szépen mindenkinek!

------
*sajnos 1 ember hiányzott csupán... Anika. de pótoljuk!

lássuk csak, mi is történt...

egyszer volt, hol nem volt, volt egy géptelepítés....
Castor barátomnál rendszerkarbantartást végeztem egy péntek délután. utána irány vash-hez.
egy kis beszéletés, meg is jött nemsokára emil. nyílt a bor, fogyott majd költözés a hátsó házba.
a többiek is odaértek, vodka-bor, majd a borra cuppantam. cigivásárlás a padláson, de szembejött egy adag
régi ismerős. meg 2 sör. megártott. jajj...
szombat: erős ébredés, fájdalmas fej majd gyulának gépszerelés. leteszteltem a skoda fabia-t, majd bolt.
bor és drált döglött állat a saját beleibe paszírozva. lecsókolbász.
nemsokára Timiéknél ittam a felest. töménytelen lángos-támadás, majd iszi.
háát szép volt. de tényleg!

és jöttek a hétköznapok. ismét.
akadt egykét tartalmas dolog, de gyorsan átvészeltem az egészet.
bár a margit sziget és a kendermag fesztivál jelent valamit...

és már itt is vagyok. a népligetben ülök, az mp3 lejátszóm pont most merült le.
még fél óra, míg beáll a busz, aztán a lökdösődés, bazmegelés ésatöbbi.
22. megétem basszameg! lassan beállhatok a vén csatalovak közé abrakolni.
szépen nézünk ki. elrohant ez a fiatalság és lelassíthatatlanul robogok az élet felé.
a nagybetűs É.L.E.T.
majdkiderül hogyislesszez.


eddig úgy éreztem magam, mint holmi nyálkás ebihal a vízben.
úszkáltam jobbra-balra, éha elbúlytam a gólya elől. de most, hogy lábaim nőttek,
a parta kényszerülök, és egy másik életmódhoz. hát kelleznekem? nem.
de nincs mit tenni.
pppfffff......
gyerekek! ne akarjatok felnőni, addig jó, amíg gyerekek vagytok! örüljetek neki!

mástéma: kifogytam. ismét. alkotói válság (fogjuk csak erre). de tudom a megoldást,
csak szimplán nem kell... és ennyi.
mennyire egy antiszociális dolog, és a pénzt is viszi. még jó, hogy nem vagyok függő.
elcsesztem pár dolgot, ez így igaz. kézzel lábbal próbaélom rendbe tenni.
a barátaimtól is eltávolodtam, amit mégjobban sajnálok.
hát most majd kiderül...
tennem is kell, hát próbálom.
minden irányból!

Gratulálok!

Először is szeretnék gratulálni két kedves barátomnak, a ballagásához
és az érettségihez! szerintem nem kell neveket mondani, tudjátok jól!
Sima ügy lesz a dolog csak az a lényeg, hogy nyugodtan! alacsony vérnyomással!
mégegyszer gratulálok Viki és Csabi!

egy szám... egy újabb darab

egy szám... egy újabb darab. a görcsös sírásközeli eufóliából képes egy pillanat alatt mosolyt varázsolni az ember arcára. elfelettetni a bajokat, ha csak két-három percre is. helyette az emlékekre gondolunk, amit átéltünk, vagy egy elvarázsolt helyre, ahol szívesen lennénk abban a pillanatban.

Katie Melua – Shy Boy

hogy mit is jelent? hol lennék? megmondom:
egy kissé kopott bár, a falon vöröses-narancssárga fénypacák. asztalok és székek, de színpad előtt van szabad hely. a banda játszik. nagybőgő morgó hangon suttog, a gitár incselkedik vele. egy finom női hang a mikrofonhoz ér. a parketten csak ketten vagyunk. ki is zárunk szinte mindent. ami marad: csak a szép és a jó. a zene, a szánkban az édes vörösbor íze kísér minket. fekete ruha sötét harisnyával. a fekete szövetnadrág hozzá illik. a homályban egymás karjait alig találjuk. de nem távolodunk el egymástól.
nem gyors a ritmus, édesen ringat eufóliába, ahogy a világgal együtt forgunk. csak a földet a törvények kötik a mozgáshoz, minket pedig a bor mámora ölel meg, a zene fonalai kötnek egymáshoz. ez a pillanat örökre megmarad. ez a tánc, ez az illat, amit minden pólusa áraszt magából, ez a selyemfinom bőr tapintása, ez a mámorítóan édes íz, amit ajkain érzek.

nekem ezt jelenti ez a szám. ezt a képet festi meg szemem előtt csendessen.

is she exsist?

ez egy kérdés. belül marcangol, széttép és belémmar. "is she exsist?" gondolkoztam már ezen. vogy vajon létezik-e?
az én kishúgom. mert hiányzik nekem.
furcsa. ez csak egy képzelgés?
verejték áztatta testem zihálva kapkodja a levegőt. éjjel. ágyban. egy álomkép rángatta vissza a valóság sivatagába. egy alak. barna göndör hajó lány. kék sportcipőben, farmernadrág és övtáska. az arcát nem, látom, de...
képlékeny.
a húgom. nem tudom, hogy néz ki, de remélem létezik. ha egyszer rátalálnák. "bátyus nem hagy el ezután!" - gondoskodnom kell róla, hisz vérünk közös. a földről felemelem, ha valaki a földre dobta. arcám megtörlöm, magamhoz ölelem. a kishúgom.
amikor fájó sebekkel térek vissza egy háborúból, ő az ágyába fektet, betakar. megtörli arcomat, bekötözi sebeimet. óv és vigyáz álmaimra. ahogy én az övére. "kitartás kishúgom!"
vajon létezik? remegve reménykedem benne: igen. valós ember, akivel elveszítettük egymást. ebben a vad világharcokban. ahol a lelkünk a magasba szárnyalt, ez a kor mocska által űzött vadként menekülő lények szétszakítottak minket. a világ két sarkára kerültünk, szárnyunktól megcsonkolva, halandó földi emberbőrbe zárva. "már csak egy kicsi kitartás!"
a világ vége után úgyis örökké egymás mellett leszünk. amikor a földet csak hamu borítja majd. az emberek mentsvárai: óriás civilizációk elszenesedve roskadnak önmagunkba. apró lángnyelvek ugrálnak a perzselt tetemeken.
az egész káosz közepén ülök majd a földön. fejét az ölembe hajtja a kishúgom, és a haját simogatom. egy szó az, ami eszünkbe jut csupán: "Végre!"

ketten a tornácon

újra itt vagyunk. egymással szemben ülünk. némán üdvözlöm, mint egy öreg barátot. pedig gyűlölöm. ő rajong értem.
így ülünk mi ketten, egy asztalnál. poharakban a bor már megsavanyodott rég. pókok hálója befonta a helyet, álom elkerüli a kis kávézót. nem jár ide senki, a pokol tornácára. pedig a kilátás szép, a tüzes katlanokra. kicsit meleg van, de ezt elviseljük.
szemgödreit nézem, és ő rám néz. érzem, csak a szemeit nem látom. alakja képlékeny, emberhez nem hasonlít. keze van, karmokkal tűzdelve, lába leér a földig az magas bárszékről.
kihozzák a kést és a villát a vacsorához. borból mégkortyolunk, milőtt falatozni kezdünk.

az üres poharakat a kerítésen túlra dobjuk, és a falatozáshoz készülődünk. kést a kézbe, villát a másikba. jóéjtvágyat!
és egymásnak esünk. az asztal feldől, a székek sikítva futnak utána. karjába döföm a villát, szeletelni kezdem a karját.
belém mar, kitép egy darabot, rágcsálja egy kicsit és magába nyeli.
megmarkolom és kiharapok belőle egy nagyot, és magamba tömöm. hangos sikolyunk eltöpül a fogak csattogása és a csámcsogás mellett.

így telnek a napjaink...

egy kis zene-bona

Ahogy magukról vallanak: "A 30Y öt fiúból áll. Kettő testvér, három nem. A 30Y nem szereti kategorizálni, milyen zenét játszik, minthogy nem hisz abban, hogy a zene dobozolható lenne. Illetve két részre talán: jóra és rosszra. A 30Y jó zene. A 30Y nem szereti a telet, mert nincs megfelelő fűtés a próbatermében, csúszósak az utak, és gyakran köd van hajnalban. A 30Y szerint a tél balesetveszélyesebb, mint a többi évszak. A 30Y szeret szánkózni. A 30Y beteg. A 30Y szereti a nyarat, mert a lányok rövid szoknyákban és trikókban járnak. A 30Y mosolyog. A 30Y sokat káromkodik. A 30Y nem vallásos. A 30Y apolitikus. A 30Y érzékeny. A 30Y szereti az egyszerű mondatokat. A 30Y asszociatív. A 30Y szokott olvasni. A 30Y nem ír..."

ők azok, akik ekkora haátst gyakoroltak rám. 30Y. először 2k6 nyarán találkoztam velük először. pécsről jött egy adag zene. és tetszett. nagyon.
utána jött egy csészényi tér. magával ragadott. egy felejthetetlen koncert a dunán majd semmi szédítő magasság.
végre valami, ami megérint engem. amit értek, ami hasonlít rám. amikor hallgatom, mintha olyas valakivel beszélgetnék, aki én vagyok. vagy kicsit jobb, aki zenélni képes és tud is.

hogy őket idézzem: "A 30Y jó zene."
és ez így van!

hát ez ilyen... megesik néha

pontosan. ilyen. megesik. bárkivel. velem is. bocsánat.
tegnap kicsit összejött minden. alkohollal tetézve a bajt, fejeltés a gondok ezreit a gyomrom mélyére erőszakolva csak nyeltem és nyeltem. de megtelt a tár, és mindent kihánytam.
mint akit fejbe vertek, fekve a padon, folyt belőlem a fájdalom. ki kellett adni.
kijött. kellett már. lazíani muszály volt.
vicces azért, hogy én ezt mondom. de most tényleg.
átgondoltam egykét dolgot. van dolgom. lesz is. hát indulni kell. persze. már várom, hogy induljon el már.
mint életemben, ez is úgy indul, mint az eddigi rengeteg történésfaja akárkivel vagy inkább bárkivel szokott. este egy helyen letérdelek, két kezemmel szétfeszítem a fejem, és szívlapáttal pakolom a szemet bele. majd ha megtelik, a vérem szállítja majd szét mindenhova, ahol szükség van rá.
hhmmm....
de nem. pedig tegnap még azt mondtam volna, hogy remegő hangon belőve sírok majd a holdnak és egy jóbarátomnak.
de most már nem mondom ezt. mert nem így lesz. tudom, hogy nem így lesz. kiborult a bili, feltörölte az óvónéni. most már új pelusban várom, hogy bekövetezzen aminek be kell következnie.
kék farmer, piros póló azon egy drapp ing. táska, benne a pulcsi, cp, brifkó és tisza a lábamon.
GAP sapka és irány a talány!
de addig még ülök egy kicsit, talán fetrengek és bambulok. lehet írok is, és olvasok. zenét hallgatok és gondolkozok.
de lehet hogy nem....

egy kis mese...

Híd Terabithia-ba.
egy hollywood-i produkció, gyermek-mese magyar rendezővel. mi kell más. tíz évvel ezelőtt rávágtam volna: hepiend. de így? húszonéves fejjel a hátam beleborzongott.
egy fiatal srác, aki az általános iskola padjait koptatja, milyen fájdalmakon, milyen örömteli pillanatokon megy át.
és hogy alakul ki a skizofrénia... így!
ajánlom megnézésre mindenkinek!

a csúcson

nah most elmesélek egy kis olyan rövidkét... tudjátok a szokásos, ami megtörtént velem, valahol, valakikkel, valamiért, valahogy mégiscsak...
szóval a délután fix volt. kétsör lecsúszott a nyárias délután. bolt --> bor és hubertus.
indulás vissza az őrületbe (MAD). terv nem volt bonyolult, egy kis alapozás aztán egy belga koncert. DE!
szembe jött egy olyan... lehetőség. amolyan agyhalált okozó mindent megváltoztató kis izé... nemetmondani természetesen szigorúan tilos, mert akkor jelentősen visszafejlődő periódusba kerülne az életérzés-mirigyrendszer... egyszómintszáz: belevágtunk!
minden előkészítve: táska, 2 liter víz, 2 doboz sör, cigi és kabát. útvonal a százharminchetesbusz.
pár zötyöügős megállóközi útszakasz és megérkezik a csapat. voltunk vagy tízen. csupa MADviselt forma, mindenféle arcok. nahátakkor uzsgyi!
rövidke erőltetett menet, eleinte borzalmasnak tűnő meredek hegyi út, utána már csak egy kis ösvény a rettenetesebbik fajtából. balról fák mosolyogtak, jobbról a szakadék nyúltott egyéni látványt. séta séta hátán, néhol egy fa tövében halálos pihenőkkel megszaggatva a tébolyt.
de lassacskán, vértől izzadt testünkkel felvonaglottunk a csúcsig. és hirtelen... halál!
ahogy a fejünkre hullott a kivilágított észak-buda látványa, mindannyian kicsit meghaltunk. szélesvászonban köszönt vissza a hétköznapi táj, ahol éljük az életünk.
meg kell hagyni, látványból ötös fölé!
útvonal: szintúgy!
miért? hogy miért adok ötöst egy olyan gyalogútra, ahol a majdnemmeghaltunk-tól az egészen kibontakozott fájdalomtólordításszerű-lábategymásutánpakolás-ig minden szenvedésben részünk volt? hát pont ezért!
mert egy ilyen látványhoz, amit a csúcson átéltünk, nem lehet csak úgy eljutni... meg kell érte szenvedni! de megéri? IGEN!
ez az élet! szenvedés és szenvedély egyvelege, elegyítve egy kicsit mással, összegyúrva, rituálészerűen elégetve és a testünkbe juttatva! ezt a mennyei érzést csak szenvedés árán érhetjük el, és ez így van jól! meg kell maradnia az egyensúlynak. nem hullhat szét az univerzum millió darabjaira csakazért, mert az emberiség épp kényelmes korszakát hajlandó élni...

énnekem ezt jelentette ez a túra, fel a csúcsra!

party alarm...

szombat este... egy remekbeszabott házibuli. kerti party és barátok. mintha ez már lett volna így. és volt is. így. és volt ittis. bár most többen voltunk mint ahányan szoktunk, de jól éreztük magunk.
kisebb incidens előferdült, de számomra nem borított sötét fátylat az estére.
köszönöm!
köszönöm mindenkinek aki ott volt, de legfőképp a házigazdának, hogy lehetőség nyílt erre a remek alkalomra!
Köszönöm, Ani, Cziki, Vash, Robi, Castor és a többiek...

Másnap

Reggel úgy tértem magamhoz, hogy torkom ki van száradva, fejem zúg és kába. másnaposság? nem! 38 fokos láz! ezt jólkifogtam.
egy napi vízszintes nyöszörgés, este hideg borogatás, hatóránként egy algopiryn és a 40 fok lement 36,8-ra. hétfő délután busz, aztán go back to koli...

kedd van. a fejem még mindig kába. de nem lehetek már passzív. kaja, kávé és nyomás suliba. dolgom van...

at home... and broken

itthon vagyok. péntek tizenharmadika. a gépem előtt ülök, és gépelek. testileg legalábbis mindenképp. valójában csoda, hogy érzékelem a körülöttem levő világot.
rossz érzésem van. mintha már nem ezen a földön lennék. " a realitárstól való fokozatos eltávolodás" - ahogy egy filmben egy fiatalemberre mondták.

nem tudom, mi a célom, merre tartok, honnan jövök. az emberek körülöttem, mint megannyi színes csillagfény-kavalkád. sordódok a hömpölygő áradattal. felkapott, a hátamra fektetett és én mint holmi uszadékfa, játszik velem a viharos tenger.

az ablak felől kutyaugatás, fejemből csalódottság, szívemből fájdalom áramlik. egyedül ülök a gép előtt. írok. egyedül. most érzem a magányt. tehát kerülik a társaságom. nem voltam egy nagy show-man, nem voltam a társaság középpontjában. inkább a szélén. ígyhát mindig ki is hullottam.

nem vagyok jól. megesik. szokott ilyen lenni. péntek van. tizenharmadika...

rövid helyzetjelentés

a nap a hegy mögé bújt már. a szél is elcsendesült, alig suttog a fa ágainak. fűszeres-darált-döglött-állat már serceg a két sütőlap közt. ennyi csupán, ami a csendet zaklatja. meg a billentyűk kattogása.
valami ismét megtalált egy ilyen semmilyen nap után. mert a mai nap semmilyen volt. teljesen érdektelen és semmi említésreméltó. egy csepp könny a szívemen végigfut, alázuhan a sötét mélybe. és hallgat.
de valami most engem is oldalbatalált, és nem a holnapi utam újpestre. hanem...
alkotásvágy. ich-lett. és nemmás.
850 ml ketchup, 500 ml majonéz, egy tálca, két homokboszorkány. egy üveg friss ice-tea. most oldódott fel a por. laptopfény és vincseszterzúgás. cigi a balomon. a jobbomon egy ablak, ott ágaskodig a lennt focizók morajlása. nézi-nézi a fényt, és beugrik egy kicsit zavarni a szobába. benntragad, de kizárom a fejemből. a dohányzóban tévét néznek, valami izgit. én meg írok, és enni készülök...

a picture

what i'm looking at? a picture...
amikor megkaptam... erősnek kellett hirtelen lennem. nem hiányzott sok. hogy könnyeim az asztralt áztassák. igen. meghatódtam. ez egy nagy gesztus. nem számtottam rá. de nagyon jól esett. talán én vagyok túl... érzékeny. nemtudom. de most nem is én vagyok a lényeg.
egy fekete-fehét tablókép. most Ő a főszereplő.

a képről, és akkorról (ez csupán csak a megérzések játéka)

aranyos mosoly. de beálltott. nem a kamerába néz. máshova figyel. épp a gondolatokkal játszik. kívülről nevet, de belülről szenved.
idősebb a lelke, minta a teste. ő élt már. tapasztalt. tudja, mi a fájdalom, tudja mi a szenvedés. mindezek mellett nem felejtett el nevetni (ezt saját bőrömön tapasztaltam). látja a szépet is, és értékeli. jobban mint egy átlag ember. mert neki szüksége van rá. és arra, hogy szeressék.

róla

ha a képre nézek, arra gondolok, hogy... hogy van még ember, akinek fontos vagyok. meglepett és nagyon örültem, amikor nekem ajándékozta a képet. fontos vagyok neki. és Ő is nekem.
furcsa egy kapcsolat. de talán ez benne a jó. erőt kaptam tőle.
várta a napot. Ő mondta. hogy várja a napot...
én is várni fogom. mindig. azt a napot...

ő is máshogy látja a dolgokat. máshogy, mint egy átlagember. ő lát! és mer is látni! nemcsak néz, és a tömeget követi. van egyénisége, van bátorsága és elszánt. sikeres ember. becsülöm érte!
örülök, hogy ismerhetek ilyen embert! és örülök, hogy a barátomnak tarthatom. és hogy ő is barátjának tart...

a smile.... from years ago

fáradt szemem lecsuktam egyik este. a sötétből az álmok a fülembe másztak. eljátszottak velem, ahogy szoktak.
de az egyik kicsi valamit talált. a sötétben, a sarokban valami ott ült. egy régi emlék. egy mosoly. elfeledtnek hitt apró mosoly erőt vett rajtam.
reggel beugrott egy név, egy arc: Judit.
ahogy belépett életembe, ahogy el is tűnt... felkavart, messzire repített. teljesen.
ennek már vagy három vagy négy éve.
és megint meugrott. ez valamit jelent.
keresni is kezdtem gyorsan. remélem megtalálom!

something about relationships...

never that look at! - ahogy szól az örök mottó
és tessék! van mesélnivalóm.
emberi kapcsolatok. mindenkinek szülsége van rá. az ember társas lény.
szükség van arra, hogy megértsenek minket, hogy segítsenek a problémáinkban. gyakran elég, ha csak meghallgatnak minket. türelmesen. ezzel rávezetve a megoldásra.
de van, amikor ez nem elég. van, hogy igenis beszélni kell a problémákról. mert szükség van rá.
van, hogy ketten egyszerűbb kibogozni egy csomót.
tudni kell, hogy kiben bízhatunk, kit tekintünk barátunknak és kit csak egy ismerősnek. mert bartátainkat megválaszthatjuk. és itt törekedhetünk a legjobbra.
de mi a legjobb? anyagiasság? kkülsőségek? kinek mi.
szerencsém van! nyertem egy új barátot. akire számíthatok. akiben bízhatok. egy távoli (sajnos) de jóbarát. meglepett. adott egy fényképet magáról.
hogy sose felejtsem el őt. nemfogom! ígérem! és köszönöm!
sok olyan dolgot kaptam tőle, amit más nem lett volna képes. ott volt ahol lennie kellett, akkor amikor kellett. a létével segített abban, hogy éljek. rávezetett, hogy az életnek igenis vannak szép pillanatai.
belül össze voltam törve. de segített összerakni a képet magamban, magamról.
most ismét kicsit összetörtem maggamban. egy illúzió, amibe kapaszkodtam, eltűnt. felébredtem. és szembenéztem a valósággal. és tudjátok mit? tetszett! tetszett, mert Ő is ott volt abban a valóságban, ott a tóparton a szerdai éjszakában.
akkor már tudtam, száraz ajkam nem lel gyógyító csókra a felhő-dunhába takart hold alatt. akkor már tudtam, a szívem nem fog úgy dobbanni, ahogy először dobband. ahogy másodszorra dobbant. onnantól máshogy dobbant. de dobbant. NAGYOT
szeretem? igen! tudja hogy szeretem. az idő meggyógyít majd. de mindig is szeretni fogom. talán Ő sosem fog annyira, amennyire én Őt. de kettős érzelem. szeretem, mint Barátot és szeretem mint Nőt.
ezt tudja ő is. tudta is. kiismert. de mostmár minden tiszta. és tartom magam. tartom a szabályokhoz. megvan a határvonal számomra. szent és sérthetetlen...

hoppá, út, kép és mégvalami a vérem jövőéről....

elpattant egy húr. megsebzett és a földre estem. elgyengültem hirtelen. egy uszadékfa módjára tehetetlenül elsodort az ár.
felébredtem.
a földön térdelek, sötét vesz körül, fáj a csend, fáj a zaj. álom a szememet kerüli, mint rémült árnyék a gyertya lángját. felismerem az alakot: gyengeség.
láttam már őt, démonaim egyike. igen, ismerem.
kűzdöttünk már, csatáink legendásak számomra. kerültem földre, taposott rajtam, mutogatott rám, neveket aggatott rám, amikor sebeim nyalogattam. fájt? igen. és? belehaltam? nem!
felálltam, a küzdelem folytatódott. kietlen mezőkön, tömött város főterén, cseppkőbarlang legmélyén és a hegycsúcsokon. harcunk összekovácsol minket.
örökkön örökké. legyőzni őt nem lehet, belőlem fakad. az emberi énemből.
harc nélkül marad a puszta veszteség, a meghunyászodás, az elfecsérelt idő, amit az élésre pocsékolt az emberszabású...

elmerültem. egy fantáziavilág színes káprázatai kerítettek hatalmukba. délibábúk táncoltak körül, vígan öntötték a fülembe andalító dalaikat. ábránd, vízió volt csupán. nem bánt, nem ér hozzám, elcsábít csupán. eltérít utamról. elfeledtet. nem örökre. csak a pillanatra. abban a pillanatban, amikor repülsz, nem gondolsz a tested és agyad szenvedéseire. máshol vagy, egy más szinten. kívülröl egy összeesett szánalmas embernek látszik, az út szélén fekkszik egy árokban. de... nem minden, amit a szem súg az agyadnak. mert nem minden. a szemet becsapni lehet, igen! a fület is! meg az agyat is. ez benne a jó. a rossz. ahogy megéled, ahogy tapasztaltad. épp olyan.

és most? most ott állok, ahonnan elindultam rég. előrebambulok. belenyúlok a zsebembe, előveszek egy cigit. rágyújtok és letüdőzöm. nem sietek. bal lábam előrelendítem a testemet magával rántja. a jobb lábam csattan a földre. ránehezedek és dobom előre a másikat. szépen, lassan. egymás után. elöször a bal láb, utána a jobb....
így juthatsz egyről a háromra. a kettőn át, ez így van. mert nem láttam én sem olyat, hogy valaki egyből a háromba lépett, kihagyva a szegény prím pároskát, a kis kettest. a csikk nagy ívben hasítja a levegőt, keskeny kondenz-csíkot hagyva maga után. halkan sercent, ahogy a cipőm kioltja a fényét. zsebeimben a kezem, fejemen a sapkáp. csak ennyit szól hátra: "GAP"
gondolatok zúgnak körülöttem, apró emlékek zümmögnek körül. kicsik, aranyosak, de együtt lassan egy nagy zavaros képpé áll össze. a képre nem nézek, úgyis tudom, mit mutat: engem. de a kép még nincs kész. folyik festék ereimben, van még száraz üres vászonfoszlány a hátamon. lesz még mit belefesteni. fogok is.

élek még, nem kell aggódni! veszteségeim listája nőttön nő, felélek sok drága dolgot. de megyek előre, kamatozik a gyarapodás, nő aminek kell nőnie magától, öntől vagy esetleg tőlem. de nő, nem is kell öntözni, inkább a fát locsolom a házam háta mögött, hadd nőljön ő is. egyszer árnyékot adjon kicsi énjeimnek, vagy azok kisebb másainak. és lehessek büszke rájuk, mint ahogy mindenki büszke, ha látja, mi lesz a véréből, magvaiból meg a párja méhéből. mertha én apa leszek, az egy olyan lesz, hogy emberek megnézik, ahogy én viselkedéskultúrális szégyenfoltként a létet még mindig magas szinten gyakorolva a gyermekem ágya mellett mesélek neki, milyen is a világ. és megmondom neki, hogy az ágya alatt a mumus nem olyan gonosz ám, mert beszéltem vele hogy ne bántsa őt! inkább barátkozzon meg vele, élje a gyermek világát. aludjon, álmodjon olyan helyről, amit elmesélek neki. próbálja megfogni a holdat, hátha beleharaphatna abba a nagy sajt karikába, és a csillagokat is kösse össze, lásson belőle képeket, nevezze nevükön, amiknek nevük van, amiknek nincs azoknak meg mondjon olyan nevet hogy az pont odailljen. meséljen róluk és nevessen velük.
élje át a szépet, mosolyogja meg a szomszéd lányt, fogja meg a kezét is. ússzon a folyóban, lógassa a lábát a vízbe, kacsázzanak a botladozó álmos nap narancsfényében. és aztán ha elfárad, feküdjön le aludni.
ha szembe jön a rossz, ne fusson el, ne térdeljen le kezeit lóbálva. mert nem fog így győzni, de akkor is ha kellek, ősz hajam rejtem a sapkám mögé, elindulok, felkeresem és felsegítem. fel fogom majd segíteni, mert fog ő elesni. tudom, hisz ő is ember. el fog esni, amikor először feláll, elesik majd a biciklivel is. elesik az első nő után, elesik a borosüveg után. elesik még, de már tudni fogja: "fel lehet állni, hisz megmutatta az öreg is!" feláll körülnéz és aztmondja: "én így szoktam!" és elsétál a tett színhelyéről, ha már ott valamilyen oknál fogva nemlesz jó.
könnyezni fogok miatta, örömkönnyek csurognak szemeimből, amikor büszke leszek rá. mert ő az én gyermekem. és legyen akármilyen, egy dolgot tudni fog: legyen önmaga.

háát... most azért ez most kijött. kibukott belőlem. így a huszonkettedik életévem előtt. fura. dehát.... ez is eljön majd.
jóéjszakát!

mert ezt most muszály...

Nah, egy rövidke beleszólás ebbe a dobozba, innét a irodábul:
ma egy női fürdönemű koncert, préselt-aszalt-szölő-cefre fogyasztás, egy kis elmélázás és máris minden a régi...
a régi? mennyire?
el kell gondolkoznom egykét dolgon, az ziher. de vannak, akik nem látják az én oldalamról a dolgokat. nem értenek meg.
hogy nekem vannak olyan dolgaim, amik fontosak. változom? igen. van, akinek nem tetszik, de sajnos nem tudom feladni, amiért eddig keményen küzdöttem. ha valakit megsértettem, nagyon sajnálom és elnézését kérem! komolyan. ez nem csak duma. bocsánat!
de most a karrierem és az iskola fontossá vált. eleget voltam tekintettel másokra, elég volt, hogy az én véleményem nemigazán fontos. karrierista lettem kicsit. igen. az elmúlt hétvége nagyon balul sült el. ezt sajnálom. nem így akartam. senkit nem akartam megbántani.
de elindultam valamerre, most valahova tartok. elértem valamit és nem adom fel. végre életemben sikerélményem van. és ezt sajnáljátok tőlem?
bocsássatok meg, de én ilyen vagyok! ne fordulok senki ellen, nem is kívánok senkinek sem rosszat. csupán egy dolgot: hogy értsetek meg.
heeh.... pont ilyet kérek. amikor eddig nagyon kevesen (egy kezemen meg tudom számolni, hányan) értették a cselekvéseim mögött a logikát. hogy mit miért... mert ilyen vagyok. stolidus.
sajnálom...

a perfect day...

egy reggel. álmosan ébreszt a nap, szememet tűzve arany dárdácskáira. a levegő megtellt a nyár reggeli harmat szagával. az óra még csak nyoltat mutat. reggel. indulás. átvergősöm egy hosszú utcán az óbudapi ipartelep szélén. még 3 zebra, és az intersparban találom magam. egy bevásárlókocsit tolok, mint a körülöttem levő többtíz ember. és most én is a fogyasztó társadalom mintaképét produkálva, bevásárlóutamra indulok. két szeletelt kenyér, öt csomag virsli, és egy rúd kolbász. két csomag góliát elem, szúnyogirtó és egy csomag virágillatúnak titulált szappanillattal megáldva. a kasszánál még három doboz cigi. kettő narancssárga pall mall, és egy doboz kék szofi. a kasszás lehúzza a kártyát, csomagolok, és irány a népliget. kivárom a négy főből álló tömeget, mely egy kényelmes scania utazóülésétől választ el. jegy, aztán borulás a székre. a busz indul és én lassan elalszom. a szemem egy erdőt lát meg elöször. mindjárt itthon vagyok.
a cba előtt állok. a busz elzúg mögöttem. felveszem a napszemüvegem. felnézek az égre, és azon gondolkozom, hány óra lehet. eszembe jut, hogy megnézhetném a telefonomon, de az totál lemerülve a táskám legmélyén hever. a kávézóban hülyének néznének, ha csak azért mennék be, hogy megbámuljam az órát, vajon nem esett-e le az előző találkozásunk óta. inkább átvánszorgok a főúton, beülö a kocsiba és sóhajtok egyet. valakik szerint ezt sóhajtottam: „végre! itthon!”. bár ezek csak kósza mende-mondák, amit a helyi törpök és tündérek mesélnek egymásnak az éjjféli piacon a diófa mögött.
a sofőr meggyújt egy cigit, és a kezembe adja. elveszem tőle és lassan beleszívok. kifújom a füstjét és ránézek a sofőrre. rámnéz és mosolyog. a kezében egy öngyújtót fog, a másik kezében pedig egy doboz. narancssárga. felém fordítja, én pedig leolvasom a feliratot. pall mall.
visszamosolygok és rituálészerűen kezetfogunk. egyikünk sem nézi a mozdulatsort. ez már rutin. mint a biciklizés gyerekkorodban. nah pont olyan. gyakorlott figura. volt rá idő. rengetek szép alkalom, amikor gyakoroltuk ezt.
itthon vagyok? nemtudom. de jó helyen! tudom. mellettem egy régi jóbarátom a kedvenc cigarettámmal fogad. egy utazót. ez egy olyan gesztus, amit nem mindenkivel csinálja meg az ember! de nem ám!
lassan leérünk a dunapartra. egy kis betonstég mellett megállunk, és kiszállunk. a vízparton a lábunkat lógatjuk a vízbe. cigizünk és beszélgetünk. rég találkoztunk. nemsokára elmegyünk hozzánk. anyám finom ebéddel várt minket. jól teleesszük magunkat, és ejtőzünk egyet. cigikávé-rituálé, és már suhanunk a világba. a dunaparton már készül valami. egy nyaraló előtt parkol háromnégy autó. mi is beállunk a sorba és körülnézünk. még nem is találkoztunk velük, de tudjuk kik vannak itt. előremegyünk és köszönünk. egy sörrel a kezünkben a többiekkel beszélgetünk. a sörök fogynak, mi is fürdünk egyet a dunában.
este a tűz már ég, a virsli is izzik. hagyma, kecsáp, és kenyér. jóllaktunk.
ünnepélyesen elköszönünk, és pillanatok múlva egy másik tűznél ülünk valahol a dózsa györgy út mentén. más emberek. más társaság, más emberek, más témák. és ugyanúgy ülünk köztük. fogyogat az alkohol, fogyogat a kaja is. mindenki lassan elvándolor, alig maradunk páran. összepakolunk, és páran beülünk egy kocsiba. irány a part!
hosszú úton zötyögünk végig. a gáton, jobbról a „pörgettyű” figyeli mozdulataink. de nemsokára megérkezünk a zsiliphez. leségálunk, és leülünk a gát oldalába. szemmel keletre. figyeltünk. elővettem egy doboz cigit. kék szofi. felbontom, és megkínálom a sofőrt.
valami rózsaszín font jelenik meg a horizonton. egy kakas is felólszal, bár nem kapott szót. hajnalodik. és mi csak ülünk a parton. együtt...

Let's see...

Nos, rég írtam, szóval egy kis összefoglaló, mi is történt velem:
Március 15: reggel 6 óra.
Pepsyékkel elindultunk az 51-es főúton Budapest felé. De a végcél nem Pest volt. Kicsit tovább, magas tátra. Egy hétvégényi síelés.
Nagyon jól éreztem maga, jó volt a társaság! Mindenkinek KÖSZÖNÖM, aki ott volt! :)
Kicsit leégett az arcom, estem párat, de csak megtanultam icipicit síelni.
Csütörtöktől vasárnapig.
Vasárnap reggel 7:28-kor keltettek, reggeli és nyomás haza.
Nagynehezen hazaértünk és nemsokkal utána már úton voltam pestre.
Kifárasztott az a hétvége nagyon. De megérte! Nagyon! :)

Utána jött egy zűrös hét. Reggel suliba be. iroda, munka, előadás, munka.
Kedden találkozó, szerdán öltönyös tea-délelőtt, csütörtökön munka, zéhá, pénteken elnökségi gyűlés, utána 30Y koncert.

azért durva.... 3 sorban elintéztem egy hetet. látszik, nemigazán a történésekről szeretek beszélni, hanem a történésekből leszűrt tapasztalatot vagy a mondanivalót...

tanúlság: Jó a munka, de létszüksége a jó munkának a jó csapat, a jó légkör és a hozzáállás is!
ezek nélkül nyűg lenne, amit szívesen csinálunk. Persze, vannak rosszabb pillanatok is, dehát ez az élet, vagy mi a szösz...
merthogy vannak az éltben nehezebb pillanatok, de kellő akaraterővel le lehet kűzdeni az akadályokat. nincs lehetetlen, csak tehetetlen. és ha valami nem sikerült?
akkor sincs semmi, mert lehet, hogy nem akartad eléggé. nem akartad annyira, hogy minden energiádat belefektesd, hogy az sikerüljön.

más téma: fiatalság...
Amint említettem, péntek este 30Y koncert az A38 hajón. Hát gyerekek! Azért durva volt!
hatásos belépő: mint 2 öregember, meg egy vénasszony. de tényleg!
két csoporttársammal mentem el, Ágival és Márkkal.
Az előzenekart inkább nemigazán firtatnám, csupán egy szóval: csőbuher.
de komolyan! az átlagkorosztályt a 14 éves emo-sok tették ki. már csak az hiányzott volna, ha valamelyik lecsókolomozik engem! huhuhuuuuuuuu!
nem értem ezeket az embereket. 14 évesen totál lúzernek öltözni, világfájdalommal lázadni minden ellen, mert "anyu nem vett nekem piros kisautót, és ezért piercinget lövetek a számba, és fekete hajjal koplalok 4 hétig, hogy az újszütött kistestvérem pólói is lötyögnek rajtam, aztán pedig azt tetetem, hogy mindenkit útállok, és megpróbálok fájdalmas képet vágni, de annyira, hogy közben majd' becsinálok, de ez olyan jó"
Nah, ezt nem bírom ki: BASSZÁTOK MEG! azért az embernek lehetne egy kis önkritikája, és mondjuk nem vesz fel olyan ruhát, ami például nem áll neki jól.
amint látom, most ez az EMO stílus a menő. hááát szép! mondhatom szép!
ide jut az ország... ide jut a világ!

The woman on the tram

Este kilenc után ültem a villamoson. Nem volt kifejezetten sok ember. Én egy kettes helyen ültem, a két szék egymással szemben volt. Én menetiránynak háttal - „Aki hátta ül, az a múltba, aki előre az a jövőbe néz” mondták nekem egyszer – előttem egy negyven és ötven közti ember bambulta a pesti éjszakát. És ekkor. felszállt egy lány. Az első ajtón lépett be, és a középső mellé ment majd letámaszkodott. A fejem le volt hajtva, így a cipőjét láttam meg először. Fekete sportcipő, ami fel is keltette egyből az érdeklődésem. Végignéztem rajta, merthát miért is ne?! Fekete kabát, kék farmer, szőke haj, és... és valami. Valami volt az arcán. Valami nem hétköznapi. Fájdalom. Lehet ezt talán nem vették észre a körülöttemállók. Vagy talán mégis. De nemiagzán izgatta őket.
Előrebiccentette a fejét, a haja aranyló vízesésként bukott előre. Orra jobb felén a sárgás nemesfém csillag csillant. Arcán a bú és a fájdalom, már a bőre alá ette magát. Ő is olyan. Olyan ember, aki tragédiával a vérében született. Szinte hallottam a gondolatait. Éreztem, hogy ő is sokmintent megélt. sok rosszat. Nem úgy, mint mások. Ő nem. felismerem az ilyet. Ha máshoz nem is, de ehhez értek.
Amikor az előttem levő hely felszabadult, leült oda. A vérnyomásom a tetőt verte. A szemébe néztem. Pont összenéztünk egy pillanatra. Szívesen elbeszélgettem volna vele. Hogy az élet szép. Pedig az! Hidd csak el!

cím nélkül

még címet sem tudok adni, annak amit írok.
most minden zavaros. a múlt, a jelen, a jövő.
gödörbe ugrok, munkával temetem magam...be.

I will try to fix you...

jól esne. jó lenne, ha most valaki rendbehozna.
ajon jól döntöttem? nem hibáztam? És mi lett volna, ha... nemtudom. sok értékes dolgotv vesztettem már el. de van, ami megmaradt. van, mit néha megtalálok. néha ö talál meg.
van, akit nem találok, pedig keresem mindenhol. aki egyik napról a másikra lépett be az életembe. és egyik óráról a másikba ki is lépett onnan. őt sehol sem találom.
van, aki megváltozott, van aki megútált, van akinek hiányzom, van aki hiányzik.
ez az életem rendje. kevés az állandóság. mindig képlékeny, mindig változik.
emberek jönnek, emberek mennek.
helyek nyílnak, helyek bezárnak.
felkel a nap, világít,
de délben az eső kopog sapkámon.

valamit rosszul csinálok. valamit mindig elszúrok.

Choosen one! I miss you!
I have found you, three times,
different places,
different times,
in different bodies...

Somebody told me, Superman and Brother....

Zeneeeeeeee

"Like a cannonball killing me"

Robbanok!
Erre a zenére robbanok!
BENG!

"Somebody Told me..."

Esőben ordítva, kézzel játszva, szembe nézve és élvezve!
Ahogy a zene dübörög, ahogy az énekes felkiált:

"... you have a boyfriend who looked like a girlfriend, that I have in February of last year..."

Torokból ordítva és tombolva...
vagy csak csendessen állva egy hídon, sört kortyolva...
nézve a sötét folyót, ahogy alattunk elrobog csendesen.
minden zajt elnyom a discman, és a belőle szóló Dakota refrénje...

"You made me feel like the one
You made me feel like the one
The one"

what can I say? Summertime, I think it was june...
emlékek hada ostromolja agyam.
régi, szép emlékek. igaz?

Hepibörzdéj

Szombat este. Pepsy 20. születésnapja.
Lázasan készülődtünk. Pizza, Torta, ajándékok.
És ő is húszéves lett.
alkohormámorba folytottuk örömünk, fokozva mégjobban.
nagy meglepetés volt. elvégre mindig is mondta, hogy akar egy meglepetésbulit.
megkapta. de nem is sejtette.
de örült az ünnepelt nagyon. és jól is éreztük magunkat!
szóval összegezve mindent:
MÉG SOK ILYEN BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!

searching...

amikor úgy ébredsz reggel, hogy valami hiányzik belőled. valaki kiszakított belőled valamit. egy részt. mintha a kezedet szaggaták volna le.
a szebb pillanatok elfeledtetik.
de ha a hegre nézel, látod: ott valami nincs. valaminek ott kéne lennie.
de nem teljesen ilyen. mert akkor tudod, mi hiányzik.
én nem tudom.
csecsemő lehettem, alig idősebb három másodpercesnél. de akkor elszakítottak valamit. valakit.
egy kishúgot. egy alig két percel fiatalabb kishúgot.
akit óvhattam volna. aki mellettem lehetett volna azokban a pillanatokban, amikor könnybe folytottam szűnni nem akaró fájdalmam. csak a szűnés lebegett előttem.
barátom akkor a kés volt. nem találtam érző, szerető vállra, ahol nyugtot lelhetett volna megzavart elmém.
ez az! ez, amit nem bocsájtok meg soha! nem bocsájtom meg az emberiségnek!
most eljött a fájdalmam újra. de most dolgom van.
lenne. azokba ölöm magam. nem pengébe.
komplexusom van? lehet. és?
legalább van valami... ami megkülönböztet a szürke hétköznapokba fulladt zombiktól. nem is akarok közéjük tartozni.
megtaláltam? lehet.
messze van... egy pillanatra megvolt. a kezemben fogtam, magamhoz öleltem. vagy nem?
komplexus? vagy elmebaj?
meglátta a fájdalmam. de félek tőle. a nagy változás sötét fénybe borította. megrémít az ereje.
de érzem, hogy erős vagyok. csak tehetetlen.
ez az út
életemen elkisér. sokáig. keresem még a részem. a helyem. sokszor vesz fel új ruhát a barát. látom még a könnyek tengerét, megmártózok is majd benne. fogok még disznók hátán utazni a távolon túlra. és vissza. fogok még írni. fogok még álmodni. fogok még elesni százszor. és felállok még százegyszer.
addig. csak addig! addig, amíg a földről fel nem segít. a húgom. ezüst szárnya, messzire űzi a sötét fellegeket fejem felől. és utána már nem esek el. osha, de soha többé!
de addigis...

Álom, pt. sokadik és a rüszmeteg szendvics támadása...

"álmodtam egy világot magamnak,
ott állok a kapui előt..."

ismét álmodtam!
álmok.... györötnek vagy örüljünk neki?
én talán örülök az álmok okozta gyötrelmeknek.
a múltból apró szilánkok törnek magasra.
szinte napról napra kerülnek a felszínre emlékek.
egy volt osztálytárs, két fogadott húgom,
egy volt szerelem, aki megváltozni nem képes,
még álmaimban is rajtam tapos...

háát, megadja az élet sóját az effajta létezés, az is ziher.
alkotói válság meg smafu?
az egyetlen ok, amikor a művész egy kicsit "pihenni tud"
legalábbis ráfogja. :)
nah jó, ez kicsit túlzás ám, de mégis!
megint lesz egy érdekes bejegyzés, a gondolkozásosból...
még érlelődik. várjátok türelemmel.

Indulok suliba. táskámat kinyitom.
és egy szendvics ugrik elő belőle!
harcunkat véres sebekkel, de ény nyerem!
a szürkés fényben zöldes-fekete foltokkal díszített ételdarab
holtan zuhan a földre. nyertem! az erősebb életben marad!
Hulljon a szendvicsese!
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

este, meg ha fáj, nagyon....

este...
megint egy meet. jólsikerült.
aki meg nem tudja bekapcsolni a telefonját, az meg.... mindegy.
beszélgetés, pizza, billiárd.
a banda megint együtt. remélem, nagyon remélem hogy még sok év múlva is ugyanígy ugyanennyien ugyanilyen jól tudunk mulatni. nagyon szeretném!
mert ti nagyon közel álltok hozzám!

nah, de komolyan, elég az érzelmességből!
hümm....
alkotói válság? vagy valami hasonló. fáradt az agyam.
vagy csak nincs ihlet? vagy miafasz...
vulgáris kifejezéseimmel sem jutok előbbre a bestseller felé, az is ziher!
talán most hanyagolom az írást egy kicsit. élményeket gyűjtök.
befelé! az agyamba, örök megőrzésül. vagy legalábbis az időskor kezdetéig.
hogy majd emlegessem az ivadékaimnak: "csirkék vagytok, kispöcsök! bezzeg én! old-skool nyomtam az iparűzési adót!"
EEhh....
lessz nekem egy éjjeli túrám a pestbe bele, meg talán egy költözés.
nah, egyenlőre báj!

félreértés ne essék

szépjóéjjszakát, és ha elolvasták, akkor talán álmot én nem kívánnék!
de ha esetleg félreértenék, egyvalmit szögezzünk le az előző bejegyzés után.
mint említettem, az írásokat, a gondolatokkal együtt a fiók mélyéről emeltem ki. múlt csupán. ne helyezzék át jelenlegi helyzetembe, ha rám gondolnak!
köszönöm szépen, én nagyon jól vagyok!
plusz 4 új oldal....

a fiók mélyéről...

most, hogy hétvégén otthon voltam, volt egy kis szabadidőm. a fiókomba nyúltam, egy köteg papírt fogtam meg. lapozgatni kezdtem. rég raktam őke oda, nem is tudom, miért. elektronikai segédletek, vízlebontás és ilyenek.
HOPP!
ez az oldal nem nyomtatva van. nem is kapcsolási rajzot rejt. tollal van írva.
olvasom a szavakat, egymás után:
"megcsalatva érzi magát a lélek...."
pár sor csupán, nem több.
de mégis több. és mégegy lap. és mégegy.
hol kockás spirál-lap, hol A4-es fénymásolópapír.
köztük egy-egy franciakockás füzetlap.
írással tömve. de mégis együtt.
régi írásaim darabjai. de túl a hulla merevségen.
egy újabb fejezet az őrület paradigmám lapjai közt...
a fiók mélyéről...
ismerős a gondolatsor, amit leírtam. már akkor láttam a közelgő "véget".
vég? akkor még nem láttam mást. de kűzdöttem. kűzdöttem, hogy megtartsam, amit el akartam hajítani. gyenge voltam. nem hittem magamban. legyengültem.
de mélyen bennem ott volt az erő, hogy túléljem, hogy lekűzdjem.
hogy levessem a lelkemről a terhes súlyt.
nyár volt. vészesen rohantunk az időben előre. akkor még féltem, de mélyen magamban már vártam. hogy vége legyen.
hogy vége legyen ennek a nyűgnek és a fájdalomnak.
hogy szakítsunk....

report

jelentés... egy két há...
jelentem, élek!
kissé fáradtan, de még megírom a jelentést a jónépnek. merthogy lehet, hogy valakit érdekel... nem leszek önmagamat sajnáltató barom, akiszerint: "úgysem olvassa senki" meg "örökké olvasatlan soraimmal mondanám el..."
eehh... legyünk realisták. vannak, akik olvassák az oldalt! ennek nagyon örülök!
ráadásul olyan emberek is, akikre nem is számítottam! pozitív csalódás!
dehát, aki örömét leli benne, olvassa nyugodtan. nem fogom abbahagyni még egy ideig!
nosza, lássuk...
fáradtan punnyadok, a reggeli 12 feles házipálinka után. dehát, Purple ma 20 éves!
isten éltessen! ez a nap is gyorsan elment.
dehát... nem leszünk fiatalabbak.
ma rádöbbentem: nemsoká 22 leszek.
azért ez egy kicsit szíven ütött! öregszem. már semmi sem olyan, mint régen!
pedig milyen jó volt! kisgyerekként, koszos tinédzserként, gondok nélkül rohangáltunk, mint a méregzett egér. nem volt más dolgunk, csak hogy összedobjuk ketten-hárman a doboz cigire a pénzt, nyomás le a partra, fürdés utána meg éjszakába ugrottunk, és tettük a semmit. futottunk? a sorsunk elé?
talán. merthogy felnőttünk. mindannyian szép emlékként gondolunk azokra az időkre. de most?
most látom: sokakban kihal a régi tűz. megnyugodnak az emberek, lelassulnak és elkezdenek úgy viselkedni, mint akikre soha nem akartunk hasonlítani. a felnőttekre. ők nem veszik észre: még játszanak. de most mást játszanak, mint annak idején. most felnőtteset játszanak. most ez a játék, amit minden nap űznek.
jó ez? minek?
minegy, ha nekik jó....
nekik. de nekem nem. én nem növök még fel!
óóóóóóó! de nem ám! most még biztos nem! lehet, hogy most már elgondolkozok, mielőtt leugrok. és mire jutok? hogy hülye, aki utoljára marad! Zsupsz!
mert az ilyen pillanatok vagyunk. ezek a szép pillanatokban élhetünk tovább? legalábbis én ilyen pillanatokban akarok élni. nem egy autóban, egy háromszemélyes kanapén, egy dohányzóasztalban vagy egy átkozott lakásban. azok elszállnak. leégnek. elpusztulnak. de az emlékeket el tőlünk senki nem veheti!
szóval én még egy darabig ziher, hogy nem növök fel. még biztos hogy nem (akár arra is van esély, hogy soha nem fogok, de mondjuk ez egy szép álom).pedig nekem is van tennivalóm. teszem is őket, ahogy kell. de nem zombulok bele.
akik jól ismernek, tudják két szlogenem, két mottóm van:
1. "Sose azt nézd!"
2. "Csak lájtossan! Alacsony vérnyomással!"
és így is kell! lehet máshogy, hogy ne őrülj bele?
bár ez relatív! hogy mi az őrült. mert ha a többség a normális, akkor ezek szerint én nem vagyok komplett. Ehhh...
Hááát. ezt dobta a gép! akkor kezdjünk vele valamit! gyúrjuk össze, formáljunk belőle valamit, és nézzük meg végül mit teljesít az élet nevű játékban!
Nah, úgy érzem most ennyi fért hirtelen bele a mai napba!
fáradt vagyok, még egy forrócsoki-cigi kombó, zuhany és jó mély alvááááááás!

Jóéjt mindenkinek!

ÉS!

Épp zenét hallgattam ma. Stereo MC's - Deep Down and Dirty
megindított egy kisebb elektronikus alternatíva-la-vínát...
eszembe juttatott egy stílust, ahol a tömeg meghal. eszembe jutott a régi definícióm a D'n'Bre...
egy újabb gyöngyszem az Őrület Paradigmámba...

És!

ütemre indul be a szöveg. megszülettem egy kapella számra. kipattantam egy agyból. elmondom a mondandóm neked. az ütem a fejedet bizsergeti, a szövegem az agyad öli most meg. nem a lét a kérdés, mert azt tudod, hogy a fejed ritmusra mozgatod. felpörget a basszus, felpörget az anyag. a sör kicsit lassít, arcod mossa széjjel. ráül még egy rövid eseteg vagy még öthathét. az amortizál a földig téged, a lehányt emertől te? esetlenül elesve esetleg kérsz egy bocsánatot. ez így van, mert pörög a lemez, a régi bakeitkör. a dob meg a basszus kettéválaszt, egy karddal basz téged szét. megöl téged, nem maradsz tőle élve. és a holtestedet éleszti most megint, hogy az élést még kicsit gyakorold. gyakorold. gyakorold!
mert kellaz. kell, hogy ne halj bele a tánctérbe, kell az áldozat a földalatti trónon! feltámaszt a zene, újra szívedbe markol kézzel, nyomja, hogy pumpálja az alkohol áztatta narkós genny a testedben keringjen! és kinyitod a szemed! ekkor a pillanat belédhasad: tombol a tömeg, senki sem halt bele. felveszed a ritmust, amit a parkett diktál most. rozsdás végtagjaidról a beszárdt vért: most törlöd le. újraindul a mozgás... a négykezű lemezfejű sátánfajzat a háta mögött kotorászik. valami készül a sötétben...
és ITT AZ ÜTEM!
széttör a váratlan vágatlan ütemdarab. összeesel, behúgyozol és ismét holtan fexel a parketten...

Hungária Körút vagy Móricz Körtér?

173-as gyors bus. a hely színe.
eső odakinnt, Gábor pedig a keletinél leszállt.
a busz zötyögve gurult tovább a macskaköves úton.
a következő megálló: Móricz Zsigmond Körtér.
kis mosoly, ártatlan pillantás.
nem rémült meg, nem gondolt arra, hogy esetleg egy potenciális tömeggyilkos személye rejtőzik bennem.
ő az az ember, aki körül is néz. nem csak bambul az ablakon kifelé.
igen. meglepődtem. vannak ilyen emberek is.
és vannak ilyen pillanatok is.
neki is megvannak a problémái, ő is küzd.
de mindenki? nem?
nalátod!
pedig milyen ritka, hogy egy ember egy másik emberrel beszédbe elegyedik a tömegközlekedési járműveken. midnenki bezárkózik a maga kis világába, elrejtőzik és talán imádkozik, nehogy valaki hozzászóljon, nehogy valaki hozzáérjen.
bezárkózik önmagába, elfojtja érzéseit, és rezzenéstelen arcal a tekintetét az ablakra szegezi, mintha kilátna rajta. de nem. csak az eső cseppjeit látja legördülni a párás ablakon.
és jó ez? mire?

The tank was stolen by the russia

Ellopták az oroszok a tankot!
benne volt a kombináltfogó!
ez a nóta megtöltötte a teret meg a ligetet is.
a mezei kacsák a VIP-es kacsalányokra hajtottak,
a víz tetején meg táncot járt a gőz.
rég volt már ilyen. hogy kinnt.
a szabad ég alatt. meg alkohol.
meg beszéd. meg hold. meg pest.
meg midnen.
"EZ!" hogy M*C*G-t idézzem!
"Ez hiányzott nekem!"
talán nem is kell sokat írnom, mert leírni nem lehet.
csak átélni. lehet. kell.
merthogy élni kell.
és az élés jó!

innen a másodikról

életérzés: numero uno.
ezt halhatátok már tőlem. most megint hadd szóljon a szólás szabadsága!

reggel indulás a suliba. kabát? a fogason. az idő remek. végre! kezd újraéledni a világ. reszurrekció. a nap a szemembe vakít. de nem zavar. sőt! örülök neki. ismét kezt jóidő lenni. nem kell vastag szövetkabát alá bújni. pont ezt az időt szeretem. bár lehetne 5 fokkal melegebb, de elviselem.

kezd sötétedni. az ablakon már a kékes-szürkés égbolt kacsint befelé. halkan zúgnak körülöttem a számítógépek. halk lélegzés, seedelö torrentek, orbitálisan-szélessávú internetszörfölés. a gazdasági elnök épp egy évad sorozatot tölt fel, míg én egy másik évadot töltök le.
kiürült az épület. az aula is elcsöndesült, a dohányzóban sem a fiatal elsősök, hanem az idősebb estis hallgatók tengődnek két előadás közt.
lassan cigiidő, lassan indulás is...

mindenféléről most a fotelből....

Most pedig mindenféle gondolatot zúdítok rátok!
nem tetszik? szerinted? érdekel?

pt 1: I saw a dream

igen, álmot láttam. verítékben fürödtem, izzadság áztatta pólóm a testemhez tapadt, rámfonódott, mint aki folytani akart, de nem tudott. párnák másztak a fejemre, láz szökött a testembe.
éles és fájó képek ekkor hasítottak elmémbe.
igen, fájtak. azt mesélték el, hogy a múltam kísért megint. hogy a múltam árnyékát, mint egy testemhez kovácsolt rabigát, levetni nem tudom! viszatér, hogy megnehezítse életem fényben töltött részét. a fényt hogy eltakarja mindenféle holt fák reszkető lombjaival.
hogy érezzem: létezem. én is létezem magamban, nem csak én egyedül.
fájt látnom a képeket, mintha forró szöggel tűzték volna ki a szemem egyfajta trófeának holmi hobbi vadász falára a többi döglött kitömött vad teteme közé. valami démoni vadász, aki nem hagyja lelkemnek a nyugovást egy kicsit.
testem a nedvet kiadta magából, máskülönben sírtam volna. a moziban, ahol kiváltságot élvezek azzal, hogy egyedül ülök a székben, szögesdróttal lekötözve, ezer féreg rágja testem, és végignézhetem életem szebbik felének ezer részre való széthullását, azoknak elpusztulását. újra éa újra.
igen, lázálom gyötört az éjjel, látni újra nem kívánom. nem bírom! elfog a sötét félelem, ha csak rágondolok... ha csak eszembe jut a lehetőség: hogy elveszítlek, Édesem!

pt 2: The hated people

Vagytok TI! gyűlölt emberek! belső késztetés tör elő belőlem, ezellen tenni mit sem lehet! gyűlöllek titeket! szánalmas halandó életetekkel meg vagytok elégedve, torz görbe tükrön át a kép tetszik? pedig telve vagytok hibákkal, apró perverziókkal, szentek ugyan nem vagytok! minekl játszani?
ízzé-porrá basznátok, leköpnétek, megerőszakolnátok, ellopnátok, szétvernétek, eltipornátok...
meg is teszitek! a szabad gondolattal. nem hagyjátok szárnyalni, inkább a földbe döngölitek, amit nem ismertek. legyen az jó, legyez az ártó. pusztuljon a más!
így tőlem se várjatok többet, csupán gyűlöletet szánalmas életetek iránt... miért nem haltok ki inkább? helyet adva egy más, talán jobb létnek?
talán akkor nem lennénk ennyien, békében élhetnénk, erőszak és éhezés nélkül.
talán a világ is jobb lenne.
talán az álmaink is szebbek lennének.
talán a föld egyszer szép lesz... újra.
mint előttünk!

pt 3: Common creatures

És ti? talán nem értitek teljesen az agymenésem lényegét? de talán nem is nektek szól? ezt midnenki maga döntse el. de ez a bejegyzés, ez a mai "beszámoló" mindenkihez szól! csak nem a teljes része. van akire ez, van akire az. ezt dönste el mindenki önmagában!
léteztek ti is, számomra nem közeli emberek. sok van belőletek. ne vegyétek sértésnek. semlegesek vagytok. nem gyűlöllek titeket! nem kívánom, hogy éhes hollók tépjék le csontotokról a bűzlő húst. nem. csak vagytok. egy óriási szürke ködként lebegtek körülöttem. és ennyi.

pt 4: The people near me

Vagytok Ti is! utoljára hagyván titeket, de dühöm most csillapodott le teljesen! vagytok ti, igen! körülöttem. talán tudatosan, talán tudat alatt, talán a véletlen műve, nemtudom.
hogy ismerjük egymást. de "ismerjük"! és ennek örülök.
idézőjel? igen.
nehéz alkat vagyok, ezt be kell vallanom. megismerni engem teljesen? szinte nem lehet! csupán abból kiindulva, hogy én sem ismerem magam ki önmagam óriás tengerében. kívülről ez még nehezebb. nem kérem, hogy értsetek meg. lehet, hogy nem tudtok. de elmondom nektek: szeretlek!
és köszönöm, hogy megtűritek hibáim, van belőle elég! sajnos nem jut minden olyan emberre időm, akire szeretnék! lehet, hogy elhanyagolva érzed magad, lehet, hogy azt hiszed, leszarlak... de nem. csak ilyen vagyok. rengeteg időm elmegy a szociális életre és sok elmegy a "karrieremre". de erre ne térjünk ki. még csak annyit: köszönöm!